A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-11 / 24. szám
MINERVA Tbc-veszély Volt idő, amikor fennen hirdettük a világnak, hogy csak a szocialista egészségügy számolta fel végleg a szegénység betegségét — a tébécét. Persze ez az állítás nem volt igaz. A tuberkulózistól a hatvanas években tulajdonképpen az egész világ megszabadult, hiszen az anyagilag hozzáférhető antibiotikumok mindenütt lehetővé tették a gümőkóros betegek gyógyítását. Sajnos jelenleg a tuberkulózis a reinkarnációját éli. A világon — természetesen nálunk is — egyre több az ún. aszociális elem, és a számuk egyenes arányban nő a munkanélküliek számával. Dr. Ladislav Chovan kandidátus, a pozsonyi Egyetemi Kórház Tüdő és Légzőszervi Megbetegedések Osztályának főorvosa szerint az utóbbi két évben megnőtt a tébécés megbetegedések száma. Az okokat vizsgálják. Mindenesetre tény, hogy a nagy amnesztia után sok volt elítélt cselleng munka nélkül, akiknél a gyakori felfázás, meghűlés és a rosszul tápláltság bizony megteszi a magáét. Hatványozottan vonatkozik ez a szociálisan leggyengébb csoportokra, mint amilyenek a főként Közép- és Kelet-Szlovákiában élő sokgyermekes romacsaládok. Viszont azt sem állíthatjuk, hogy a tóbócó csak hozzánk "tért vissza". A szakemberek szerint — minél nagyobb az éhínség, annál gyakoribb az ilyen megbetegedés. Efféle arányt mutat az a világtérkép is, amely a tuberkulózisos megbetegedések számát jelöli. Ám ne gondoljuk azt sem, hogy a gazdag Nyugat már végleg felszámolta a gümőkórt. Ott ugyanis — talán még szélesebb körben — főként az AIDS számlájára írható az előfordulása. A szociális felmérések szerint nálunk mintegy 10 000 állampolgárnak nincs hol laknia. Sokan úgy segítenek ezen az áldatlan helyzeten, hogy a nagy hidegekben behúzódnak a víkendházakba, pincékbe, később meg az állomásokon, a várótermekben, a folyosókon keresnek menedéket. Állítólag a besztercebányai hontalanok a legösszetartóbbak. A szeméttelepen élnek, és azt mondják, betevő falat is akad itt... Amikor még érvényben volt a munkakötelezettség, az orvosi szűrővizsgálatokon a tébécés megbetegedéseket még azok korai stádiumában sikerült felderíteni. Az elítéltek is állandó orvosi felügyelet alatt álltak, így elég kevés volt azoknak a személyeknek a száma, akik nem rendelkeztek egyészségügyi lappal. Dr. Chovan örömmel meséli, hogy a klinika új bronchofibroszkópot kapott. Az összeg felét a kórház fizette, a másik részét meg szponzorként az osztrák— szlovák CCW cég. Ezzel a műszerrel diagnosztizálják a tébécét, a tüdőrákot és a fibrózist. Az eddigi fibroszkóp már teljesen használhatatlan. Egy ilyen műszerrel mintegy 1000 vizsgálatot lehet elvégezni, de szükségből ennek a kétszeresét is elvégezték vele. Ennek az volt a hátránya, hogy a legutolsó vizsgálatok már csupán 50 százalékra sikerültek, így a következő évben más kórházakban kellett kilincselniük, hogy kölcsönadjanak nekik egy fibroszkópot. A 41 férőhelyes tüdőosztályon azonban, sajnos, a legfontosabb műszer is hiányzik — a röntgen. ígéreteket kaptak, a kórház igazgatónője a Lépések című műsorban is elmondta, megoldja a kórház felszerelését. Reméljük, így lesz, mert a tüdőosztályon még több gépre, műszerre lenne szükség — például peakflowméterre, hogy a segítségével az asztmások naponta többször is ellenőrizhessék az állapotukat. * * * A pénz ugyan nem minden, de az egészségügyben (is) elengedhetetlenül fontos... Némely szlovákiai kórház igazgatója tiltakozott az orvosi műszerekre, orvosságokra szánt kevés támogatás miatt. Az Egyetemi Kórházban is több furcsa rendelkezést kellett foganatosítaniuk, például ezentúl csak feleannyi tisztítószert használhatnak, viszont megtörténhet, hogy az ilyen "tisztaságért" senki nem vállalja majd a felelősséget. Állítólag még WC-papírt is otthonról kell hozniuk a betegeknek... Ezek az intézkedések természetesen nem jelentenek megoldást. Éppen úgy, mint ahogy az sem, hogy az éjszakai szolgálatokért kevesebb pénz jár az orvosoknak. Ezzel egy újabb fájó ponthoz érkeztünk: Hogyan fizetjük meg azokat, akiktől a legnagyobb felelősséget várjuk el? Az orvosoknak ugyanis törvényszerűen ilyeneknek kell lenniük. Erre kötelezi őket a hippokratészi eskü... Sajnos nem egyedi eset, hogy a két szakvizsgával rendelkező negyvenéves orvosnak, aki ráadásul az orvosi egyetemen is tanít, legalább 700 koronával alacsonyabb a fizetése, mint egy 19 éves, középiskolát végzett lánynak, aki valamelyik magáncég számítógépét kezeli. És oda jutottunk, ahova nem akartunk. Az orvosokat annyira megaláztuk, mint még eddig soha. Ugyanakkor azt követeljük tőlük — az orvosi etikára hivatkozva —, hogy műszerek nélkül dolgozzanak, és emberéleteket mentsenek. * * * Az orvosokat természetesen továbbra is foglalkoztatja, vajon lesz-e elegendő gyógyszer, hogy gyógyítani tudják a betegeiket. Tavaly akadt olyan időszak (a 92-es év II. féléve), hogy a tébécé gyógyításához nem volt meg minden orvosság. (A tüdőbaj gyógyításában három-négyféle gyógyszer kombinációja hatásos.) Áz Egyetemi Kórház ugyan Szlovákia-szerte összekoldulta a gyógyszereket, azt azonban nem tudják, meddig tartanak ki az így szerzett "készletek". A gümőkóros megbetegedések száma 1985-től megnőtt, és sajnos olyan mutációk is előfordulnak, amelyeket nagyon nehéz az ismert antibiotikumokkal gyógyítani. A megnőtt számarány ellenére is, nálunk még aránylag kielégítő a helyzet. Nem árt viszont készenlétben állni. Feldolgozta: Tóth Edit Illusztrációs felvétel: V. Pribyl 14 A HÉT
