A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-11 / 24. szám
A világ mint akarat és képzet Rainer Werner Fassbinder Harmadik nemzedékéről HÍRMONDÓ Egy retrospektív sorozat keretében mutatták be április végén a pozsonyi Charlie centrumban a német újhullámos R.W. Fassbinder néhány filmjét, amelyek között eddig nálunk nem vetített filmeket is láthattunk. A rendezvénysorozatra meghívták egyik monográfusát, a Frankfurter Rundschau filmkritikusát, H.G. Pflaumol is, aki külön előadást, a vetítések előtt pedig rövid tájékoztatót tartott a filmekről. A Harmadik nemzetek nem tartozik Fassbinder legismertebb filmjei közé: először Cannes-ban mutatták be az új filmek között az 1979-es fesztiválon. A film akkor nagy felháborodást és értetlenséget váltott ki a kritikusokban, a mai néző azonban, ennyi év után, már más szemmel nézi az akkor felháborítónak vélt jeleneteket. Fassbinder komédiának nevezi a terroristák harmadik nemzedékéről készített alkotását, amelyben a terror irracionalitását mutatta be. A film cselekménye két helyszínen, az elektronikai menedzser és nagytőkés irodájában és a terroristák lakásán játszódik. A bonyolult, szerteágazó történet és a csoporton belüli összefonódások érzékeltetése vélhetően a konspirációs hangulat és környezet bemutatását szolgálja. A menedzser mellé beosztott titkárnő, aki a csoportot üldöző rendőr szeretője és szabadidős terrorista (Hanna Schygulla játssza) beépített ember, aki a csoportot állandóan informálja. A terroristák között is dolgozik egy ellen-ügynök, aki a csoport tudta nélkül nagyobb pénzösszegeket fogad el a tőkéstől a csoport akcióinak finanszírozására. A menedzser célja az állandó társadalmi feszültség fenntartása, ugyanis ez megfelel távlati gazdasági terveinek. Közben a terroristák megszereznek egy anyagot, és csak a játék, a kaland kedvéért újabb, kockázatos váltakozásokban vesznek részt. Fassbinder szerint e harmadik generációnak már mincsenek határozott társadalmi céljai: ez a generáció a nagytőkések unatkozó, érzéketlen, utópisztikus elképzeléseit megvalósítani akaró gyermekeiből áll, akiket a háttérből irányítanak. Ők már nem akarják megváltani a világot, mint az orosz anarchisták vagy a '68-as diáklázadások résztvevői. Néhány remek jelenettel érzékelteti a film ezt az ellentétet: a terroristák labdáznak az egyik bőröndből előkerülő Bakunyin-kötettel. Ugyanilyen szarkazmussal mutatja be a másik szervezkedőt, aki állandóan gazdaságpolitikai könyveket olvas, és a számára jelentősebb mondatokat akció közben a társa fülébe súgja. Schopenhauer műve, A világ mint akarat és képzet pedig nem más, mint egy jelszó az akció megkezdésére. A FassbinderfNmekből megszokott erős kontrasztok és polgárpukkasztó gesztusok itt sem hiányoznak; az egyes epizódok elé a nyugat-berlini nyilvános vécében látott sgrafittikből idéz, megjelölve a pontos helyet és dátumot, hiszen dokumentumfilmről van szó. A különc filmes ötletek azonban nem mindig erősítik a hatást, és a cselekményt is inkább leírják, nem elemzik. A film csúcspontja a jelmezes húshagyókeddi emberrablás, amelyet a terroristacsoporttal való leszámolás követ. "Az szeretnék lenni a film számára, ami Shakespeare volt az irodalomban, Marx a politikában és Freud a pszichológiában — valaki, aki után már nem ugyanaz a világ, mint azelőtt" — nyilatkozta egyszer egy francia újságírónak Fassbinder. Ezt a merész célt, ha nem is az idézettek szintjén, de elérte: a német filmes gondolkodásban legjobb filmjeivel új szemléletet teremtett. Orosz Márta VISSZHANG Tisztelt Kamoncza Márta! Az A Hét 19-ik számában érdeklődéssel olvastam "Élet—Szenvedés—Halál" című írását. Az orvostudomány fejlődésével az emberiség egyre több kérdés előtt áll tanácstalanul, amelyekre választ kell adnia, különben, könnyen eshet a saját maga csapdájába. Úgy tűnik, hogy az emberiség az elmúlt száz évben egyszerűen "túlfejlődte" magát, és morálisan nem volt képes megemészteni azokat a vívmányokat, amelyekkel a tudomány bombázta őt. így történhet meg, hogy a legújabb kor kihívásaira a középkor szemléletével igyekszik választ adni. Számomra az élet-halál kérdése is ebbe a körbe tartozik. Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy ma már olyan jóvátehetetlenül sérült embereket is életben tartsanak, akiknek semmi reményük a javulásra, és teszik mindezt a humanitás jelszavával. Szerintem pedig épp ez a humánum arculcsapása! Mert azt mindenki elismeri, hogy ezeknek az embereknek már semmit sem jelent az élet, csak vegetálnak. Akkor meg minek meghosszabbítani az. agóniájukat? Nem volna jobb hagyni méltósággal meghalni őket? A kérdésnek persze van egy másik, vallási aspektusa is. Egyetértek a tisztelendő úrral abban, hogy szenvedésnek van értelme Isten előtt, csak éppen egy valamit hagy figyelmen kívül. Jézus többször is hangoztatta, hogy ô önként vállalta a szenvedést az emberiségért. Ezzel szemben ezeknek a szerencsétleneknek a legkisebb választási lehetőségük sincs, és az ilyen áldozat ugyancsak kétséges Isten előtt. Hát csak ennyit szerettem volna az. íráshoz, fűzni. Remélem, nem vettem túlságosan igénybe az. idejét. Maradok továbbra is hű olvasója: Sztakó Zsolt V_____________________________________ — A zsitvabesenyői színjátszók sikere Zsitvabesenyőn nem múlhat el év a Csemadok színjátszó csoportjának bemutatója nélkül. A már több mint harminc éve működő lelkes társulat 1993-ban ismét bebizonyította szorgalmát és életképességét: Szigligeti Ede A mama című háromfelvonásos vígjátékát mutatták be. Hazai színpadon négyszer adták elő a darabot, de az Érsekújvári járás más helységeiben, a Komáromi és a Lévai járásban is nagy sikert arattak. Azt tapasztaltuk, hogy mai, rohanó világunkban kevesen vállalkoznak falvainkban arra, hogy olyan színjátszó csoportot szervezzenek, mint a zsitvabesenyői. Talán ezért is fogadtak olyan nagy szeretettel bennünket mindenütt. A szereplők közül Hajdú Sándomét és a két Tanka fivért emelném ki, de a többiek is nagyon lelkesek voltak. A darabot Grosch István rendezte. Halász Júlia (Zsitvabesenyő) ______________________________> 8 A HÉT
