A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-04 / 23. szám
SZABADIDŐ Búcsú Pátereidtől KLAUS Termete magas, karcsú. A haja CPunDC aranyosan csillogó, mint a San bL-HUrt Francisco feletti égbolt ragyogása pohárka pezsgővel nyakonöntve. így mondta neki egyszer a harminc esztendővel idősebb férje, Andre Wouk. Most éppen a dolgozószobájában várta őt. Rögtön észrevette, hogy mennyire megváltozott az utóbbi napokban. Andre Wouk megjelent az ajtóban, s ahogy ott állt, sokkal alacsonyabbnak tűnt, mint volt valójában. — Nyolc hónap — mondta nyugodt hangon. — Jaun doktor mindössze nyolc hónapnyi életet ígér még. Aztán az íróasztalához ment, leült és behunyta a szemét. Ahogy újra kinyitotta, Pat a lábánál kuporgott és zokogott. — Nem halhatsz meg! Nem! Nem tudok nélküled élni! — Meggyőződésem, hogy tudsz, kedvesem — mondta neki nyugodtan, miközben jobbjával a haját simogatta. — Fiatal vagy és rendkívül vonzó. Elfelejtesz. A fájdalom majd elmúlik, s az élet megy tovább. Pat hosszú hallgatás után azt kérdezte: — Andre, nagyon fogsz szenvedni? Wouk tagadólag rázta ősz sörényét: — Csak azok szenvednek, akik jobban félnek a haláltól, mint a hosszú haldoklástól. Nem várok addig, hogy ez az átkozott rák egészen fölemésszen. — Andre, ezt nem teheted velem! Ha végzel magaddal, azt nem élem túl. — S akkor kié lenne a WOUK cég minden ingatlanja? Hisz tudod jól, hogy rajtad kívül nincsenek örököseim. S az életbiztosítékom? A jachtommal kihajózom, s ha majd a cápák felfalnak, egymillió dollár üti a markod. S ez elég szép összeg! Doktor Jaun felébredt. A ház előtti vágott kővel beszórt úton gumik csikorogtak. Házikabátot kapott magára. Alig bújt bele, valaki csengetett. Ajtót nyitott. Pat lépett be. — Frank, Frank, harsogta csillogó szemmel, és körbetáncolta a férfit. — Megteszi...! Hallod, megteszi! Tudtam, hogy megteszi. Andre nem olyan ember, aki mindenáron ragaszkodik az élethez. Kimegy a jachtjával a tengerre, a veszélyes korral-szirtekhez, és vissza sem tér. Boldog mosoly ragyogott az arcán. — S úgy rendezi majd, hogy balesetnek tűnjék az egész. Túlságosan nagy adag morfiumot fecskendez be magának, s a jacht a szirteken szétzúzódik. Aztán a kedves Andréról a cápák majd gondoskodnak... Jaun ábrázata komoly maradt, töprengő, s Patrícia gyöngédségére alig reagált. — Hallod-e, egy csöppet sem látni rajtad, hogy örülnél. Mi bajod? Lelkiísmeret-furdalás? Frank Jaun nagyot sóhajtott: — Azt mégsem várhatod tőlem, hogy a férjed lelkendezve küldjem a halálba. Andre állapota a te orvosságos kezelésed miatt ugyan kicsit károsodott, de elélhetne még legalább tizenöt esztendeig. Aztán merőn a nő szemébe nézett: — Pat, hagyd, feledjük el ezt a szörnyű történetkét! Aztán csaknem könyörögve folytatta: — Andrénak bemagyarázhatnám, hogy véletlenül elcseréltük a röntgenleletet... Pat gyengéden csókolgatta a nyakánál: — Frank, meg kell tennünk. Ha nem hal meg, nincs jövőnk. — Holnap éjjel találkozunk? — kérdezte a férfi levertem — Nem, nem megy, Frank. Andre a holnapi éjszakát velem akarja tölteni a jachton. Az utolsó éjszakánkat! Nagyvonalúan tervezte meg a búcsúzásunkat. Tengeri rák, kaviár, pezsgő! Mint a mózeshetek idején, amit szintén a jachton töltöttünk. Andrénak joga van ehhez az utolsó mulatsághoz... A jacht szinte hangtalanul suhant a csendes tengeren, mérföldről mérföldre távolodtak San Francisco partmenti szirtjeitől. Andre és Pat a fedélzeten hevertek szorosan ölelve egymást. — Bár sose érne véget ez az éjszaka! — súgta Andre fülébe Pat elérzékenyülve. — Sose tudnék már úgy szeretni férfit, mint téged. — En meg azt szeretném, ha legalább egyetlen egyszer igazat mondanál, Pat — mondta nyugodtan Andre. — S hogy is van azzal a Jaun doktorral? Máris megfeledkeztél arról a férfiról, akinek az ágyában voltál az elmúlt éjszaka? Néhány másodpercig eltartott, amíg Pat teljes mértékben fölfogta a férfi szavainak értelmét, és testén hideg borzongás futott végig. Wouk elnevette magát: — Nicsak, szóhoz sem tud jutni az én kárhozott angyalkám? Te tényleg azt hiszed, hogy egy magamfajta férfit felszarvazhatsz úgy, hogy észre ne vegye? Wouk most már felállt: — Olyan a szimatom, mint egy vén ordasnak. Megéreztem rajtad Frank illatát, még mielőtt hozzád ért volna, és levontam belőle a szükséges következtetést. Nyomban készíttettem egy titkos telefoncsatlakozást. Tudok rólad és róla mindent. Aztán lefagyott a mosoly az arcáról: — Pat, állj fel! Az iszonyattal nézett rá: — Mit akarsz tenni, Andre? Wouk hozzálépett: — Minden jel arra mutat majd, hogy sajnálatra méltó baleset volt, kedves — mondta szárazon. — A búcsúestünket tartottuk, s annyira ittasak voltunk, hogy le se mentünk a kajütbe. Valamikor éjjel megcsúsztál a fedélzeten, kedves, elveszítetted az egyensúlyod és... — Andre, ne! Mi hasznod lenne a halálomból? — Egymillió dollár! Tán már elfelejtetted, hogy ennyire kötöttünk életbiztosítást? Vércse Miklós fordítása 20 A HÉT
