A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-06-04 / 23. szám

MINERVA Az ózon hatására elapadnak a könnyek Az ózon elapasztja a könnyeket. A grazi szemklinikán végzett vizsgálat szerint a talajközeli ózon "széttépi" a könnyréteget a szemen. Egyidejűleg megsemmisülnek a könnyben található olyan anyagok, amelyek védik a szemet a kórokozóktól. Ezt Oltó Schmut professzor fejtette ki. Az általa vezetett klinikán már minden tizedik meg­vizsgált személy ebben a betegségben szenved. — Égés, viszketés és olyan érzés, mintha idegen test lenne a szemben, ezek ennek a civilizációs betegségnek az első tünetei — mondta a professzor. — Az ötvenes évek óta folyamatosan növekedik a "szárazsze­­műek" száma. 1950-ben kétezer megvizs­gált személy közül 25-en szenvedtek ebben a betegségben, 1980-ban már 80-an. S jelenleg már minden tizedik megvizsgált embernél kimutatható ez a rendellenesség — fűzte hozzá. Ma már nem kétséges, hogy a könnyek elapadásának a fő okozója az ózon. A kutatások kimutatták, hogy a talaj közelében található ózon eleinte szétszakítja a szem elülső részén lévő könnyréteget, s rövid idő múlva megsemmisíti a könnyben található fehérjéket és nyálkaösszetevőket. A következmény: mivel megszűnik a könny védő funkciója, a szemet könnyebben támadják meg a különböző kórokozók. A "piros szem" gyakorivá válik, szélsőséges esetekben pedig fájdalmas daganatok is keletkezhetnek a szaruhártyán. "A száraz szem" kezelésére ma már vannak módszerek. Fontosabb lenne azon­ban, hogy a kiváltó okot, tehát a levegőben található káros anyagokat csökkentsük — hangoztatta a grazi szemklinika vezetője. Sajnos azonban ennek a technikáját még nem dolgozták ki. FOTÓ: BISZTJKA SZUPERAGY A LÁTHATÁRON Csaknem egy éve tartja lázban a szakembereket egy furcsa találmány, amely forradalmi változásokat hozhat a számítástechnika jónéhány területén a mesterséges intelligencia kutatásától az emberi érzékszerveket utánzó komputerekig. A Nuture 1991. december 19/26-i számában arról jelent meg közlemény, hogy két kutatónak sikerült megalkotnia a világ első mesterséges idegsejtjét egy szilícium-lapka felületén. Aki valamiféle áramköri morzsára gondol, nem jár messze az igazságtól. Csakhogy ezúttal nem egy újabb adatfeldolgozó mikroprocesszor született, hanem egy merőben szokatlan áramköri egység, amely megdöbbentő élethűséggcl utánozza az emberi agykéreg egyetlen idegsejtjének működését. Az amerikai Misha Mahowald, a Kaliforniai Műegye­tem Számítástechnikai és Idegrendszeri laboratóriumának munkatársa, valamint az angol Rodney Douglas, az Oxfordi Egyetem Ideggyógyszerészeti részlegének ku­tatója "neuromime"-nek nevezte cl gombostűfej nagyságú szerkezetét, mert ez az okos morzsa egy neuron viselkedését mimcli. Nagy tévedés azt képzelni, hogy a számítógépekben lapuló mikroprocesszorok az agy működését utánozzák. Ezek a rendkívüli kis helyen összezsúfolt áramköri egységek csupán az igen-nem bitek nyelvét értik, méghozzá a kettes számrendszer kódjeleinek alakjában. Agyunkban viszont egészen másképp megy végbe a villamos jelek, vagyis az ingerek feldolgozása. Minden idegsejt akár tízezer szomszédos sejttől is begyűjthet egy-egy jelel, s ezek egyaránt lehetnek serkentő vagy gátló ingerek. Az idegsejt nem egyszerű számtani műveletként összegzi ezeket a jeleket, hanem figyelembe veszi az erősségüket is. Mindezek alapján végül egyetlen saját jelet küld tovább egy szomszédos idegsejthez, amely ezer és ezer sejttől kapja az ingereket. Mahowald és Douglas olyan parányi integrált áramköri egységet dolgozott ki, amelyhez elvileg négy szomszédos mesterséges idegsejt csatlakozhat. Ha a különféle jelek az amper billiomod részének áramerősségével befutnak a "ncuromimc"-ba, akkor ez a szilícium idegsejt különféle kisülések sorával válaszol. Egy valódi és egy szilícium idegsejt kisülési grafikonját egymás mellé helyezve döbbenetes látvány a kettő közötti hasonlóság. Az sem lebecsülendő, hogy egy mesterséges idegsejt az. integrált áramkörök szokásos gyártási módszereivel készíthető cl. Csupán akkora elektronikus szerkezetről van szó, mint a pont a mondat végén. A kutatók számításai szerint — ha a "huzalozást" is figyelembe veszik —, 1 cm' felületű szilícium lapkán 100—200 áramkör helyez­hető el, ami azt jelenti, hogy egy kockacukor nagyságú térben körülbelül ezer mesterséges idegsejt fér el. A számítógépes szakemberek már eddig is sokat tanultak az agyműködésből. Napjainkban jelentek meg például a "ncumkomputcrck", amelyek több műveletet is képesek egymással párhuzamosan végezni, hiszen agyunk épp így dolgozza fel az. adatokat és adja az utasításokat. Ha nem ez történne, akkor például gépkocsivezetés közben meg sem tudnánk szólalni. Amiről eddig csak álmodlak a kutatók, most úgy tűnik, mintha elérhető közelségbe került volna. A számítás­­technika s a biológia házasságából, tehát a bionika révén most már egy kis szobában is elhalmozható annyi idegsejt, mint amennyi az emberi agyban található. Hogy mit lehel kezdeni ezzel a tíz milliárd szilícium idegsejttel? A felfedezés előre vetíti egy szuperagy megépítésének a lehetőségét. Annál is inkább, mert az ilyen okos áramköri morzsa 1 milliószor gyorsabban működik, mint agyunk bármelyik idegsejtje! Számítógép billentyűzet nélkül? így van! Az IBM heidel­­bergl számítógépgyára már évek óta dolgozik egy technikai alom megvalósításán, s most — úgy látszik — a siker küszöbén áll. Tangóra nevű beszéd­felismerő rendszere pillanatokon belül azo­nosítja és gépi jelekké alakítja a kimondott szavakat. Fölöslegessé válik tehát a diktafon, a diktált szöveg azon­nal megjelenik a szá­mítógép képernyőjén, s további feldolgozása, kinyomtatása Innen már a szokásos módon történhet. A Tangora­­rendszer, amelynek alapjait a New York melletti IBM-laboratóri­­umban dolgozták ki, memóriájában húsze­zer szavas szókincset tárol, s ez még további kétezer szakkifejezés­sel bővíthető a felhasz­náló kívánsága szerint. A HÉT 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom