A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
HÍRMONDÓ FLÓRA 1993 Sok színes virág Egyike a legszebb ajándékainknak. Sokszor többet kifejez egy gyönyörű, bársonyos szirmú rózsa, mint a szavak, a hosszú szónoklatok. Virágok. Szebbnél szebbek. Gyönyörű kompozíciók tiszta vizű aprócska műtavak körül. Tulipánok, szegfűk, rózsák, orchideák. Lilák, vörösek, rikítóan sárgák, halvány rózsaszínűek, szerényen fehérek. A pozsonyi Művelődési és Pihenő Parkban április huszonkilencedikétől május másodikáig tartott az idei Flóra Nemzetközi Virágvirágait, cserepes növényeit és a kertészetben, virágtermesztésben használható segédeszközöket. A Flórát Peter Kresónek, Pozsony főpolgármestere nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitón többek között jelen volt Peter Weiss, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöke és Jozef Moravčík, a szlovák diplomácia vezetője. Természetesen az idén is kiosztották a Flóra legszebb virága címet, számos kiállító elismerésben részesült, s több ezer látogató addig, amíg a csodálatos virágkölteményekben, az üde zöld növényzetben gyönyörködött, elfeledkezett a mindennapok aprócseprő, esetleg helyenként súlyosabb gondjairól. Az idei vásárra a "kevesebb mennyiség, de jobb minőség" volt a jellemző. A száztizenkét kiállító többsége hazai magánvállalat, a külföldiek közül a magyar, lengyel és a holland cégek kiállításait övezte nagy érdeklődés. A Flóra második napján megrendezett Flolland Napon sokan voltak kíváncsiak a holland virágtermesztés titkaira. Marjo Verheijen, a Bloemenbureau Holland, azaz a Holland Virágiroda kelet-európai területi menedzserétől sok érdekeset megtudhattak mind a toliforgatók, mind a szakemberek. Elmondta egyebek között, hogy Hollandia a világon a legelső helyet foglalja el a virágok és a cserepes növények exportjában. Tavaly az országból 5,8 milliárd gulden értékben vittek ki vágott virágot és cserepes növényt. Az áruskála meglehetősen széles: a vásárlók ötezerötszáz fajta vágott virág, illetve kétezer különböző cserepes növény közül válogathatnak. S ezt a nem mindennapi választékot a holland termelők még bővíteni szeretnék, ezért több ezer virág- illetve növénytermesztő cég rpellett ún. nemesítő állomások működnek. Érdekes, hogy Hollandiáról a tulipánok jutnak az eszünkbe, s ennek ellenére az országban, mind a külföldi vásárlóknál a legkedveltebb a rózsa, ezt követi a krizantém, a szegfű, a tulipán csak a negyedik helyet foglalja el. Verheijen asszonytól megtudtuk: tavaly a Csehországba és Szlovákiába irányuló holland virágexport 162 százalékkal nőtt, s ez huszonnégy millió guldent jelent. A jelenlévőket természetesen az érdekelte leginkább, hogy mi a mesés szépségű holland virágok termesztésének a titka. Erre a menedzser a következőképpen válaszolt: Egy idős angol lordtól megkérdezték, mi a titka a gyönyörű pázsiténak. Nagyon egyszerű, válaszolt az idős úr, csak nyírni kell, de azt háromszáz évig. Kamoncza Márta Zolczer László felvétele vásár. Száztizenkét kiállító mutatta be vágott Egy asszony illata Lehet, hogy az amerikai rendezők sorra kifogytak az ötletekből, és ezért inkább régi témákat dolgoznak újra? — kérdezhetném kissé rosszallóan, hiszen Coppola Dracula-története után egy újabb feldolgozás került a mozikba — az Egyasszony illata (Scent of a Woman). Ugyanezzel a címmel még valamikor réges-régen, 1974-ben az olasz Dino Risi vitte filmre a történetet Vittorio Gasmannal a főszerepben. Az. új feldolgozás két főszereplője teljesen véletlenül találkozik. Charles, a diák (Chris O’Donell) némi zsebpénzt akar keresni, így a hétvégére elvállalja a nyugalmazott vak ezredes, Frank Slade (AI Pacino) gondozását, miközben még csak nem is sejti, micsoda kaland várja — New Yorkba repülnek, luxusszállodában laknak, és a vak ezredes még egy Ferrarit is vezet... Nézzük a filmet, és alig akarjuk elhinni, hogy amerikai filmet látunk — itt ugyanis nincsenek lövöldözések, robbantgatások, kísértetek. Ebben a filmben a dráma az emberi lelkekben játszódik le. Az Egy asszony illata című film tulajdonképpen egy fiú és egy vak férfi — két magányos ember története, akiknek szükségük van egymásra. A rendező, Martin Brest nagyszerűen ráérzett, amikor a vak ezredes szerepét AI Pacinóra osztotta. Azt hiszem, igen kevés színész tudta volna ilyan hűen visszaadni (eljátszani) a főszerepben rejlő nyugtalanító idegfeszültséget. A1 Pacino kitűnően oldja meg a lelkileg mélyen sérült ember figuráját: egyszerre vibráló és cinikus, nevetséges és esetlen, patetikus és goromba. Al Pacinót egyszerűen látni kell. Látni kell, amikor a Ferrarival száguldozik, látni kell, amikor lebilincselő beszédét mondja az összegyűlt kollégium előtt, vagy amikor a kávéházban egy fiatal nőt tanít a tangó lépéseire. A gyönyörű fiatal nőt az öregedő vak ember vezeti... Ezekben a képsorokban egyszerre van jelen a szépség és a szomorúság... Az amúgy hosszúra nyújtott (két és félórás!) filmet Al Pacino játékáért mindenképpen érdemes megnézni. Azt mondják, hogy ilyen szerep csak egyszer adódik egy színész életében. Es általában az ilyen nagyszerű alakításért ítélik oda az Oscar-díjat. Tóth Edit 8 A HÉT
