A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-21 / 21. szám
MINERVA A professzor úr A hír többszöri visszahallds után is valószerűtlennek tűnik* pedig igaz: Juhász Gyula professzor elhunyt. Akik írásaival* itt-ott feltűnő (az utóbbi időben egyre ritkuló) nyilatkozataival találkoztak csupán, nem nagyon sejthették micsoda munkabírással* feladatvállaló energiákkal s mindemellett tudományos igényességgel megáldott ember volt. Számos tudományos és közéleti tisztsége, száznál is több tudományos publikációja mellett elindítója, s ezzel együtt megalapozója volt az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójaként a Magyarságkutató Intézetnek, mely 1986-ban kezdte meg tevékenységét. A magyarságkutatásnak ezzel nemcsak infrastrukturális lehetőséget teremtett, hanem átvitt értelemben megalapozta a legújabbkori magyarságkutatásnak, mint tudományos műfajnak az (újra) elindulását is. Mindezzel hagyományt tudott teremteni a magyar tudományos kutatás történelmi fehér foltokat feltáró gyakorlatában. A magyar történettudomány elmúlt négy évtizedének hiányzó fejezetei jórészét ugyanis épp a magyar kisebbségek történelmének, jelenlegi helyzete feltárásának hiánya alkotta. Számomra azért is volt megdöbbentő ez a halálhír, mert egyetemi tanulmányaim befejezte után — egy rövid kitérővel — épp itt, a Magyarságkutatói Intézetben, annak indulásával egyidőben kezdhettem meg tudományos kutatói tevékenységemet Juhász Gyula meghívására, s egyben az ő támogatásával is. Sosem feledhető élményt jelentett számomra személyében az emberi tisztesség, a problémák iránti fogékonyság összefonódása a magasszintű tudományos igényességgel Az intézet vezetésére szóló felkérés — sejteni lehetett — tulajdonképp váratlanul érte Juhász Gyulát. Bár nem egyszer célzott rá, hogy az intézet létrejötte az akkori viszonyok közt felülről jövő kezdeményezés eredménye, mégis nagy lelkesedéssel látott hozzá a tudományos munka megszervezéséhez. Nagyrészt neki köszönhető, hogy intézetünk működésének néhány éve alatt nem maradt meg a "felülről" jövő kívánalmak kielégítésével feladatát "letudó" hivatalnak, hanem széles körű képzettséggel rendelkező szakembergárdára támaszkodva, saját kutatói és anyaggyűjtő munkával önálló arcéit kialakítva, viszonylag rövid idő alatt saját útjára tudott találni. elment A professzor úr történészi munkásságából közismert tisztes igényességgel, és határozott követelményrendszer felállításával irányította a Ids intézetéletét. Mindezt úgy tudta tenni, hogy közben a legnagyobb szabadságot biztosította a munkatársaivá fogadott kollégái számára. Történelemtudósi munkásságát legtalálóbban egyik közleménye címével lehetne tömören jellemezni: "Tisztességesen szembenézni történelmünkkel." (Képes 7, 1989. 15.) E programként is értelmezhető mondat jegyében foglalkozott a professzor úr a magyar történelem súlyos, sorsfordító eseményei közül a magyarság XX. századi nagy kérdéseivel Ezek közt leginkább a második világháború s az azt megelőző időszak magyarságának nemzetközi helyzetével a békekötéssel a magyar— német, a magyar—brit viszony alakulásával, a zsidókérdéssel a két világháború közti magyarságpolitika világával s ezzel összefüggésben a magyar eszmetörténet, a magyarságtudomány és az ehhez tartozó nemzettudatvizsgálat máig aktuális fejezeteivel Ez a tudósi munkásság, melyet áttekinteni és értékelni az utókor számára nem lesz könnyű feladat, az "Uralkodó eszmék Magyarországon 1939—1944) " és a "Magyarország külpolitikája 1919—1945" című műben érte el szellemi alkotóképességének csúcsát. E munkái azóta már több kiadást is megélve egy egész történésznemzedék számára jelentettek a korábbi sematikus történelemfelfogás helyett példaadóan új történeti-elemzői megközelítésre mintát. E felfogás miatt válhatott annyira közkedveltté hallgatói körében is több évtizedes egyetemi oktatói pályafutása során. Juhász Gyula ezzel a tudósi erkölcsből fakadó felelőséggel vezette intézetét is, noha kezdettőlfogva tudta, hogy sem ö, sem az általa irányított munkaközösség nem zárkózhat a tudomány fellegvárába a mindennapok kínzó kérdései elől. (Gondoljunk csak bele, hogy épp az alapozás időszakában zajlott Pozsonyban többek közt a "Jogvédő Bizottság" tevékenysége s vele párhuzamosan a Duray Miklós és munkatársai, barátai elleni bírósági, rendőrségi hajsza, kibontakozóban volt a romániai falurombolás, a kárpátaljai magyarság karanténszerű elzártsága pedig javában tartott stb.). Emlékszem, hogy a professzor úr szánté naprakészen követte nyomon az eseményeket, melyek megoldásához a maga részéről annyival járult hozzá, hogy egyrészt támogatta egy hatékony információcsere működésének megindulását, másrészt biztosította annak lehetőségét, hogy a határokon túl élő magyar kutatók, történészek vagy érdeklődők is részesedhessenek az intézet megbízói szerződésekkel biztosított támogatásából. Az érintettek a megmondhatói, hogy a szlovákiai magyar kutatók (köztük nem egy későbbi jelentős politikusi egyéniség is) közül hányán végezhették munkájukat épp a Magyarságkutató Intézet segítségével A csehszlovákiai magyarsággal foglalkozó (két emberből álló) részleg munkatársaként emlékszem, hogy egyetlenegy elterjesztett támogatási kérelemre, javaslatra sem mondott nemet, sőt, ő javasolta, hogy a támogatottak védelmében használjunk álneveket is. Érdemes emlékezetbe idézni, hogy az ilyen jellegű támogatások ügye akkor még nemcsak a szomszéd országokban, hanem gyakran a magyar politika számára is "vörös posztót" jelentett. így járult hozzá az intézet a személyiségvédelem eme sajátos formájának gyakorlása mellett ahhoz is, hogy saját kutatási bázisát szélesítve legalább részben megteremthesse a kisebbségi magyar tudományosság kialakulásának feltételeit. A Magyarságkutató Intézet átszervezése, legalább olyan váratlanul érhette őt, mint az intézet egykori megalakulása. A fejlemények talán keserűséget is okoztak neki. Az alapozás, a hagyományteremtés érdemei azonban nem szakíthatok el személyétől. Szűkebb munkatársi köre 60. születésnapjának betöltésére "Varietas Históriáé " címmel emlékkönyvet adott ki a professzor úr tiszteletére. Most különösen is örömmel tölt el, hogy az emlékkönyv szerzői közt lehettem. Némi elégtételt szolgáltathatott ez a kötet a professzor úrnak sok esetben önmagát sem kímélő munkájáért. A szlovákiai magyar tudományos élet bármely területén tevékenykedő magyarok tudják, mit jelent munkásságukban az egykori "magyarságkutató" és annak egykori vezetőjének támogató segítsége... Az egykori csehszlovákiai magyarság ezen oknál fogva is sokáig kell, hogy emlékezzék Juhász Gyula professzor úr nevére, akit immáron Isten nyugosztaljon békében. Molnár Imre A reumatikus betegségek gyógynövényei A reumatikus betegségek gyógynövényekkel történő gyógyítása a természetes gyógymódok egyik kulcskérdése. Jelenleg az orvostudomány nem rendelkezik olyan gyárilag készített gyógyszerekkel, amelyek belsőleg hatékonyan gyógyítanák a reumatikus betegségeket, ráadásul a szintetikus antireumatikumoknak komoly mellékhatásai vannak (pl. gyomorbántalom, gyomorfekély, csontvelő-károsodás és az ezzel járó vérképzódészavar, májkárosodás stb.). Léteznek viszont olyan növények, amelyek alkalmazása bizony javulást hoz. Ám a hatásuk akkor lesz ideális, ha a jelenlegi laboratóriumi és klinikai kutatások eredményeképp olyan gyárilag készített gyógyszerek jelennek meg, amelyek standardizált gyógynövények hatóanyagait tartalmazzák majd. Á fejlett nyugati országokban már vannak ilyen készítmények. Addig, amíg nálunk is megjelennek, a következő gyógynövényeket alkalmazhatjuk belsőleg: fúzfakéreg és -levél, fekete nyárfarügy, nylrfalevél (ezeknek a hatása azon alapszik, hogy szalicilsav-származékot tartalmaznak, amelyek csökkentik a gyulladást és a lázat), továbbá a lestyángyőkér, a tövises igticegyökér, a mezei zsurló, a petrezselyemgyökér, a zeller, a gyermekláncfű-gyökér és a babhüvely (ezek felgyorsítják a felesleges víz kiürítését a szervezetből, ezzel együtt kedvezően befolyásolják a testnedvtényezót és a felhalmozódott salakanyagok kiürülését, valamint a sejtek anyagcsereforgalmát is). Az őszi kikerics kolchicin nevű hatóanyaga az egyik leghatásosabb köszvényt gyógyító szer, de csak az orvos alkalmazhatja, mert az őszi kikerics erősen mérgező növény! Azért említem meg, mert növényi eredetű hatásos gyógyszerről van szó. Vannak kevésbé mérgező vagy egyáltalán nem mérgező növények is, amelyek szintén jó hatással vannak a köszvényre. Hatásmechanizmusukat úgy fejtik ki, hogy elősegítik az ízületekben lévő húgysav kiürülését. Ilyen gyógynövénydrog a csalánlevél, a csalánszár és a nylrfalevél. A reuma gyógyításánál az epekiválasztást elősegítő gyógynövények is szerepet kapnak, például a gyermekláncfű, a katángkóró, az apróbojtorján, a borsmenta, a kakukkfű, a lapugyökér, a cickafark. A salakanyagok kiválsztását elősegítik azok a gyógynövények is, amelyeknek enyhén hashajtó hatásuk van, mert ezzel tisztítják a szervezetünket. Idetartozik a gyermekláncfű, a babhüvely, a kutyabengekéreg, a rebarbaragyökér stb. A vegetációs időszakban a következő növényeket gyűjthetjük: fűzfakéreg, feketenyárfa-rügy, nyírfalevél, iglicegyökér, mezei zsurló, gyermekláncfű, babhüvely, csalánlevél, katángkóró, apróbojtorján, kakukkfű, cickafark és lapugyökér. A gyógyszertárakban és a Herbáriában a következő gyógynövényeket vásárolhatjuk meg: mezei zsurló, csalán, borsmenta, apróbojtorján és kakukkfű. Bizonyos segítséget nyújtanak azok a teakeverékek is, amelyekben az említett gyógynövények megtalálhatók, mint páldául a reumakezelést kiegészítő tea (Mecsek gyógytea), amely fűzfakérget, bodzavirágot, nyírfalevelet és aranyvesszöfüvet tartalmaz és a SPECIES DIURETICAE teakeverék.
