A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-21 / 21. szám
HÍRMONDÓ A regionalizmus jegyében (Néprajzi hétvége Tornaiján) Április első hétvégéjén három fontos néprajzi eseménynek adott otthont Tornaija városa. Ekkor (április 2—3- án) zajlott az (akkor még) Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya és a rimaszombati Gömöri Múzeum által rendezett, Régió és népi kultúra című tudományos tanácskozás. A konferencián hazai magyar és nem magyar néprajzkutatók mellett neves magyarországi szakemberek szóltak (mintegy kéttucatnyi előadásban) az elsősorban természetföldrajzilag meghatározott kis- és nagytájak, régiók kultúraformáló erejéről, az e tájakon belül kialakult természetes munkamegosztásról, a tájak közti kulturális és árucsere-kapcsolatokról, az etnikai, nyelvi és kulturális határok kérdéseiről, valamint arról, hogyan viselkedik egy-egy, idegen nyelvi közegbe került népcsoport, mit ad föl legkorábban eredeti műveltségéből és mi az, amit a legtovább megőriz. Azt hiszem, nem túlzók, amikor a régiók (újra)kialakulása, újjárendeződése, a regionalizmus reneszánszáról beszélek. Úgy tűnik mind többen (politikusok, közéleti emberek, közgazdászok egyaránt) rádöbbennek az egykori régiók spontán kialakult népi kapcsolatainak, egészséges munkamegosztásának példaértékű fontosságára. Tágabb térségünkben az újjáéledő regionalizmusnak szomorú és biztató jelenségeivel egyaránt találkozhatunk. Akkor, amikor az etnográfusok is szót kérnek ebben a kérdésben (s minden túlzás nélkül állíthatom, ez a szakterület az, amely a legtöbb és legfontosabb információkat képes szolgáltatni a régiókon belüli és kívüli összeműködések mechanizmusáról, történeti meghatározottságairól), szóval, amikor a néprajzkutatók is megszólalnak ebben az ügyben, történeti példákat természetesen nem a szolgai lemásoltatás céljából sorakoztatják föl. Ez már önmagában is durva anakronizmus lenne. Sokkal inkább azért, hogy amellett érveljenek: igenis hagyni kell az egyes tájegységek, régiók lakóit, önmaguk döntsék el kikkel és hogyan akarnak együttdolgozni, kereskedni stb. Nem kell félni: csak működőképes együttműködések alakulnak majd ki (mint ahogy a múltban ezekre volt már példa, szemben a közelmúlt felülről reánk kényszerített — jobb esetben "csak" sugallt — "megoldásaival"). A szóbanforgó konferencia első napi programja után került sor a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Pusko Gábor által vezetett gömöri helyi csoportja révén létrehozott "Népi famunkák a Rima és Sajó völgyében" című időszaki kiállítás megnyitójára. A tárlatot dr. B. Kovács István, a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatója adta át a nagyközönségnek. Rövid beszédében annak a reményének adott hangot, miszerint ez a kiállítás (és a tornaijai lokálpatrióták tenniakarása) már valós alapját képezheti egy városi múzeum létrehozására (azóta — mint hírlik — ennek a helyi múzeumnak már konkrét előkészítő munkálatai is beindultak, s talán nem alaptalan abban bizakodni, hogy az idei Múzeumi Világnapról, május 18-án Tornaiján a kultúraszerető lakosság már egy saját városi múzeum tudatában emlékezhet majd meg...) A Régió és népi kultúra c. konferencia befejezése után, április 3-án, délután került sor a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság IV. közgyűlésére. Ezen az elmúlt évi tevékenységet értékelő elnöki beszámoló és a gazdasági jelentés meghallgatása után a résztvevők kisebb alapszabálymódosítást fogadtak el. A Csehszlovákia megszűnésével bekövetkezett új államiságból adódóan a társaság nevét Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtatta, székhelyét pedig Komáromba helyezte (ez utóbbi a gyakorlatban lényegében már korábban is így működött, hiszen a Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya helyiségeiben van már évek óta elhelyezve a társaság könyv- és adattára, illetve az adminisztrációs tevékenység is Komáromban zajlik). Az alapszabálymódosítást követően az 1993. évi munkaterv elfogadására került sor. Ebből kiemelhetjük az 1993. július 6—11-e között Szepsiben rendezendő IV. Néprajzi Továbbképző Tanfolyamot, amelyre a közép- és főiskolás fiatalok jelentkezését várjuk. Ősszel, szeptember 10—12-én Komáromban Kutatás—feldolgozás— továbbadás címen kerül megrendezésre egy népzenei tudományos tanácskozás, amelyet a nagyközönség számára is nyitott népzenei bemutató egészít ki. A "néprajzi hétvége" Tornaiján igazán jól, zökkenőmentesen, gördülékenyen zajlott, ami többek között a helybéli segítőtársak, helyi szervezők munkáját dicséri. A már említett Pusko Gábor mellett mindenképpen meg kell még emlékeznünk Pusko Enikő és Szászi Zoltán áldozatkész munkájáról, s végül — de nem utolsósorban! — a város polgármesterének, Schwartz Árpádnak megértő és nagyvonalú támogatásáról. Nélkülük és a segítségükkel fölkutatott helyi vállalkozók anyagi támogatása nélkül a rendezvénysorozatra nem kerülhetett volna sor ebben a formában és színvonalon. Köszönet érte! Liszka József (a szerző felvétele) 8 A HÉT
