A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-21 / 21. szám
GONDOLKODÓ KÖZÉP-EURÓPA FRANCIA SZEMMEL A '89 után megváltozott helyzet a társadalomtudományokkal foglalkozó szakembereket is arra késztette, hogy újrafogalmazzák elképzeléseiket. Gondolatébresztő tanulmányt tett közzé a Geopolitique, a Nemzetközi Geopolitikai Intézet folyóirat 1992/93. száma. Pierre Béhár értekezésének címe: Közép-Európa: az új törésvonalak. A néhány évvel ezelőtt lezajlott változásokig Európát a vasfüggöny osztotta ketté. "Először úgy tűnt, hogy a vasfüggöny eltűnésével Európa — Izlandtól egészen Észtországig — újra egységes lesz, más szóval, Nyugat-Éurópa egyesülni fog Kelet- Európával, amelyiknek soha nem is lett volna szabad megszűnnie." A kulturális megosztást a nyugati kereszténység (római katolikus és protestáns), valamint a keleti kereszténység és az iszlám közötti vonal képviselte. 1992-ben egy harmadik törésvonal van kialakulóban. "Ennek a törésnek az első oka: a lengyel válság." "Lengyelországnak megint azt az alapvető gondot kell megoldania, hogyan hozzon létre államot a nemzetből." A második oka, Csehszlovákia szétválása. Horvátország és Szlovénia mellett húzódik ez a vonal, mely észak felé vezet, Csehországot és Morvaországot választja el Szlovákiától, illetve Németországot Lengyelországtól. A szerző szerint, Magyarországot nehéz lenne ma még besorolni az egyik, vagy másik csoportba, mivel ez az ország "a legnagyobb eséllyel rendelkezik ahhoz, hogy a belátható jövőben újra felépítse gazdaságát." Ez a harmadik törésvonal tehát "a gazdag Európa és a szegényebb nemzetek Európája között húzódik". Mindez jelentős politikai következményekkel fog járni — jósolja Béhar. Cseh- és Morvaország "a német tömb egyfajta csatlósállamává fog válni." A professzor ezután éles kritikának veti alá a francia külpolitikát. "Franciaországnak nem joga, hanem kötelessége beavatkozni a közép-európai ügyekbe. Az országot felelősség terheli azért a felfordulásért, amely ma Közép-Európát jellemzi, hiszen döntő szerepe volt abban, hogy 1919—20- ban hol húzták meg az új határokat. Szomorú, hogy ebben kitüntetett szerep jutott a francia földrajztudománynak, de leginkább Emmanuel de Martonne-nak, aki Közép-Európa szétdarabolásakor Clemenceau tanácsadójaként működött..." Mi lett az így szétszabdalt térség sorsa? Ezeknek az államoknak a politikáját két dolog jellemezte. A viszálykodás és a gyengeség. Jacques Bainville francia történész a helyzetet így jellemezte: "... ezek a kis államok a gyűlölködés és a civakodás kínzó súlya alatt gyötrődnek, mely elvakítja őket a közjóval és saját boldogulásukkal szemben" — idéz Béhar tanulmányában — "ezek a nemzetek gyengék, s a gyengék egyik tulajdonsága az, hogy önzők. Természetes módon fognak hajlani az olyan rendezések felé, amelyet úgy ítélnek meg, hogy az majd megvédii őket túlontúl is hatalmas szomszédaiktól. Ezzel viszont nyilvánvalóan csak saját bukásukat siettetik, s éppen ezzel szomszédaik kezére játszanak." "Ezenkívül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a trianoni szerződést — amely 1920. július 4-én felosztotta a dualista Magyarország területét — a népek önrendelkezési jogára hivatkozva kötötték meg, jóllehet, éppen ugyanezen önrendelkezési jogot tekintve, igazságtalanságot követtek el." "... a meghúzott határvonalak egyértelműen hátrányosak voltak Magyarországra nézve. ... Észak felé nagyon könnyen távolabb lehetett volna meghúzni Magyarország határát, amely így egybeesett volna azzal a vonallal, amelyik a magyar és szlovák közösségeket választja el egymástól." "Valójában semmilyen változást sem jelentett, hogy később Sztálin az 1920-as határok közé szorította vissza Magyarországot. Ha valami változásról egyáltalán beszélhetünk, az mindössze annyi, hogy a helyzet tovább romlott." 1920-ban 3 millió magyar került a határokon kívülre, ezek száma mára 5 millióra növekedett. A tanár ezután a szomszédok politikáját is érintette. "A szomszédok nem könnyítik meg a magyarországi mérsékelt irányzatú politikusok dolgát." Szerbia az etnikai tisztogatást alkalmazza, Románia bizalmatlan magatartást tanúsít. Szlovákia egy olyan országnak volt része, "amely eddig 15 és fél milliós tömböt alkotott, szemben a magyarországi 10 és fél millió lakossal — lakossága 5 265 000 főre csökkent, s ebből 600 000 fő a magyar kisebbség. Aligha vall világosan gondolkodó józan észre, ha napjainkban egy ilyen jelentős kisebbség jogait nem veszik figyelembe. Hosszú távon nem ér meg folytatni szinte semmilyen olyan politikát, amely erőszakra épül. Ha ez ráadásul még nem is rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel, a szó szoros értelmében, öngyilkos politika lesz." De mit is eredményezett ez a megosztás a legújabb törésvonal mentén? Béhar szerint "Egy-két kivételtől eltekintve, a kibontakozó kép történelmileg az I. Ottó által a X. század második felében létrehozott Német-római Birodalomhoz kezd hasonlítani: Egyedül Horvátország új elem és Olaszország északi része (Dél-Tirol) hiányozna." "Végül is ebben semmi rendkívüli nincs. Mivel a földrajzi feltételek nemigen szoktak megváltozni, csak természetes, hogy ugyanabban a térségben élő emberek ugyanazokat a kapcsolatokat alakítják ki, s ugyanazokat a csoportosulásokat hozzák létre. A dolgok menetét egy olyan jellegű politikai esemény tudná megváltoztatni, ha Közép-Európa szívében Németországgal szemben egy ellensúly alakulna ki. Ha Csehország és Morvaország elszakad Szlovákiától és hátat fordít Lengyelországnak, ha Ausztria nem veszi figyelembe Magyarországot, ezzel élére állnak annak a folyamatnak, amely megakadályozza, hogy egy ilyen ellensúly létrejöhessen." "Közép-Európában a középkor óta geopolitikai konstans volt, hogy valahányszor nyugati részén a német hatalom valamilyen formában megújult, keleti végein a magyar pólus körül újjászerveződés ment végbe. Mivel a Közép-Európára jellemző alapvető tények ma sem változtak meg, az égvilágon semmi okunk sincs feltételezni, hogy nem ismét ugyanaz a dolog fog bekövetkezni." Ami persze feszültségekkel és felfordulással fog járni. "A térség túl sok apró darabra van feltöredezve és túl sekélyesen van megszervezve ahhoz, hogy egy nap újra ne következzék be a koncentráció. (...) Bár területre lecsökkent, úgy tűnik, Magyarországra (...) mindenképpen olyan döntő szerep hárul a jövőben, amely elsőrendű feladatunkká teszi, hogy ne feledkezzünk meg erről az országról — függetlenül attól, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen irányú fordulatot vesz-e." "Vajon megértőbb fülekre talál-e ez a tanács 1992-ben, mint 1920-ban? Csak remélhetjük, hogy így lesz" — zárja érdekes tanulmányát a francia egyetemi tanár. Balassa Zoltán A HÉT 5
