A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-14 / 20. szám
LÁTOGATÓBAN Elvállaltam, különben is már említettem, hogy vonzanak a kihívások. — Ezután nem érezte a műszaki pálya hiányát? — A mai napig érzem, mivel a társadalmi munka, az emberekkel való foglalkozás sokkal bonyolultabb, megterhelőbb, mint gépekkel foglalkozni. Ugyanis a gép nem ellenkezik, nincs ártó szándéka, a hibás alkatrész könnyen kicserélhető. Ez nem jellemző az emberekre, a társadalomra, ezért állandó készenléti állapotban kell lennem, hogy mikor, honnan ér támadás. Ha meg is vagyok győződve arról, hogy fontos, hasznos dolgot végzek, akkor sem biztos, hogy mások nem kifogásolják-e — az eredmények elismerése mellett is — a személyemet. — A hatalomvágy is befolyásolta az állásváltoztatását? — Nem vagyok diktátortípus, aki minden áron meg akarja kaparintani a hatalmat. A jó értelemben vett bandavezérek közül mindig azok vonzottak, akik a közösség mozgatórugói, hajtóerői voltak, azaz a tőlük telhető legtöbbet tették. — Az 1990-es választásokkor újraválasztották Önt Meglepte az eredmény? Nagymértékben változott az addigi feladatköre? — Nem számíthattam biztos győzelemre, mert hatan indultunk a ringben. A több mint hetven százalékos előny engem is meglepett. Azóta inkább csak a törvények, illetve a jogi státusz változott, a feladatköröm kevésbé. Hiszen funkcióm lényege: legyenek konkrét elképzeléseim, átgondolt programom, amelyet napi adagokra bontva, mások segítségével igyekezzek megvalósítani! — A legtöbb újonnan megválasztott funkcionárus gyökeres személyi változtatásokat is eszközölt. Ez Önre is jellemző? — A régi VNB kötelékéből csak néhány kolléga maradt itt, a különféle vállalatoktól új szakembereket hívtam magam mellé. Például a kilenc szakvezető közül ketten maradtak. Azonban még így is vád ér, hogy nem cseréltem le a régi párttagok közül a titkárnőt, a sofőrt, a takarítónőt... Engedtessék meg nekem, hogy mosolyogjak — ne itt kezdődjön a rendszerváltás! — Hogy érzi Ön, a komáromi patrióták már befogadták maguk közé? Egyáltalán komárominak érzi magát? — Úgy érzem, hogy sok komáromi patrióta nem akar befogadni, sőt, ennek szemtől szembe is hangot adnak, pl.: "Komáromnak egy igazi komáromi polgármesterre lenne szüksége, nem pedig egy jöttmentre..." Pedig én már a családommal együtt tizenhat éve itt élek, és a felnőttként leélt évek talán többet számítanak egy poszt betöltésénél, mint a gyerekként leélt évek. Különben is igyekszem minél többet tenni a komáromiakért, hiszen ezért választottak meg. Miért nem hiszik el, hogy én ezt a várost nem hagynám el semmi pénzért?! A csallóközi emberek abban hasonlítanak a gömöriekhez, hogy mindkét tájon nagyon dolgos nép él, bár Gömörben talán szegényebbek, de ez a régi rendszernek "köszönhető". Viszont a gömöriek összetartóbbak, A Selye-em léktábla leleplezésekor egyenesebbek, kritikusabbak egymással szemben. Arrafelé kevesebb a cinizmus, az intrika. — Úgy tűnik, hogy a magyar polgármester és a csaknem színmagyar képviselő-testület elég gyakran szálka a komáromi szlovákok szemében. Persze, ez nem általánosítható, de nemrég tetőzódött a "helységnévtábla- és feliratbotrány"... — Ezzel kapcsolatban merem állítani, hogy a hajógyári szlovák értelmiség a legerősebb támogató bázisom, továbbá nagyon jó viszonyban állok mindazokkal a szlovákokkal, akikkel akár a kultúra, akár a sport területén ismerkedtem meg. Vannak vitáink, de ez csak egészséges véleménycsere. Viszont akad néhány szlovák polgártársunk, akik ahelyett, hogy szemembe mondanák a problémáikat, inkább hátba támadnak, például szlovák lapoknak nyilatkoznak mondvacsinált problémákról. Sokszor "ismeretlen" erők sugallatára... Hasonló eset volt az is, hogy a Matica slovenská feljelentett minket, a színházunkat és a Komáromi Lapok szerkesztőségét a helytelen helységnévhasználat miatt. Jelenleg az agyonhallgatásnál tartunk, mert ez nem is valós jogi probléma. Egyébként mi liberálisak vagyunk. A Matica rendezvényeit is támogatjuk anyagilag, hajlandók vagyunk a párbeszédre, de ki fogadná szívesen az orvtámadásokat...? — Mi a helyzet az Önök és a vállalkozók közti viszállyal? — A viszály oka egyértelmű: pozícióharc. Egyesek azt gondolták, hogy ha hitelből nagy pénzt tudnak forgatni, akkor megadatik hozzá az a jog is, hogy hozzá politikai pozíciót is szerezzenek... és hát bennem látták ennek az akadályát. Jelenleg elcsitultak, erőt gyűjtenek, de azután valószínűleg ismét megpróbálják a hatalomátvételt — ezzel számolok. — Polgármesterként melyek eddigi legnagyobb sikerei, kudarcai, megoldásra váró problémái? — A jelentősebb sikerek közé sorolnám, hogy a komáromi Jókai Színháznak végre sikerült visszaszereznünk jogos tulajdonát — épületét, felújíthattuk a Városi Művelődési Központ épületét, a Klapka-szobrot és -teret, városunkban egyre inkább sikerül meghonosítani a privatizációt, működik a Városi Egyetem és még sorolhatnám. Persze érnek apró kudarcok, amikor felteszem magamnak a kérdést, érdemes e tovább csinálnom, de eddig még mindig "igen" volt a válaszom. Rengeteg megoldásra váró probléma van. A komáromiak általában lokálpatrióták, és városukért sok mindenre képesek, szorgosak. Ezért megérdemelnék, hogy az átlagosnál kissé jobban éljenek — ne csak a napi betevő falatra valót szerezhessék meg, hanem a családjuk szórakozásához szükségeset is. Szerencsére, a munkanélküliség terén nem tartozunk a legkétségbeejtőbb helyzetben levő városok közé. Ez a kereskedelem fellendülésével is magyarázható. Mi igyekszünk támogatni a magánvállalkozókat, amenynyire lehetséges. Ezenkívül szorgalmazzuk az értékes műemlékek felújítását; továbbá szeretnénk elérni — egy felsőoktatási intézmény létrehozásával —, hogy Komárom a fiatalok városa legyen, ahol meghatározó ifjúkori élményeket szerezhetnek, ahová bárhonnan szívesen térnek haza, hogy végleg városukra büszke komáromi polgárok maradjanak. Ami pedig a személyemet illeti: szeretném, ha polgártársaim sok helyen éreznék a kezem nyomát — ténykedésem eredményeit... elhinnék, hogy értük vagyok, értük dolgozom. — Személyében időnként szétválasztható a polgármester és a magánember? — Talán a családban, amelyre elég kevés időm jut. Éva és Marika lányom nevelését bizonyára negatívan befolyásolják az általam polgármesteri poszton töltött évek. Megsínylik az időhiányomat. Visszatérve a kérdésre: a közéletben sosem az egy-egy rendezvényre ellátogató Pásztor Pistát látják bennem az ismerőseim, hanem a polgármestert — sajnos! Viszont abból a szempontból előnyös a hivatásom, hogy funkciómból eredően is kötelességem egy-egy rendezvényen megjelenni, s ez egyúttal szórakozást is jelent. Különben nem jutna időm szórakozásra, mert például szabadidőmben építkezem is — sajátkezűleg, hiszen semmivel sem élünk jobb anyagi körülmények között, mint ahogy akkor éltünk, amikor igazgatóhelyettes voltam. Az idő pedig pénz... — Elgondolkodott már azon, hogy miként folytatja az életét, ha a kővetkező alkalommal nem választják meg polgármesternek? — Remélem, hogy kellő tudás birtokában minden gond nélkül sikerülne elhelyezkednem, mivel időközben közgazdasági végzettséget is szereztem. Ez esetben több időm maradna a családra, szórakozásra, talán visszatérnék énekelni a Concordia énekkarba, tevékenykednék a Csemadokban, de párttagságot nem vállalnék... mindenképpen Komáromban marad pók. Miskó Ildikó Fotó: archívum A HÉT 7
