A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-05-14 / 20. szám

LÁTOGATÓBAN Elvállaltam, különben is már említettem, hogy vonzanak a kihívások. — Ezután nem érezte a műszaki pálya hiányát? — A mai napig érzem, mivel a társadalmi munka, az emberekkel való foglalkozás sokkal bonyolultabb, megter­­helőbb, mint gépekkel foglalkozni. Ugyan­is a gép nem ellenkezik, nincs ártó szándéka, a hibás alkatrész könnyen kicserélhető. Ez nem jellemző az embe­rekre, a társadalomra, ezért állandó készenléti állapotban kell lennem, hogy mikor, honnan ér támadás. Ha meg is vagyok győződve arról, hogy fontos, hasznos dolgot végzek, akkor sem biztos, hogy mások nem kifogásolják-e — az eredmények elismerése mellett is — a személyemet. — A hatalomvágy is befolyásolta az állásváltoztatását? — Nem vagyok diktátortípus, aki minden áron meg akarja kaparintani a hatalmat. A jó értelemben vett bandavezérek közül mindig azok vonzottak, akik a közösség mozgatórugói, hajtóerői voltak, azaz a tőlük telhető legtöbbet tették. — Az 1990-es választásokkor újravá­lasztották Önt Meglepte az eredmény? Nagymértékben változott az addigi fel­adatköre? — Nem számíthattam biztos győzelem­re, mert hatan indultunk a ringben. A több mint hetven százalékos előny engem is meglepett. Azóta inkább csak a törvények, illetve a jogi státusz változott, a feladat­köröm kevésbé. Hiszen funkcióm lényege: legyenek konkrét elképzeléseim, átgon­dolt programom, amelyet napi adagokra bontva, mások segítségével igyekezzek megvalósítani! — A legtöbb újonnan megválasztott funkcionárus gyökeres személyi változta­tásokat is eszközölt. Ez Önre is jellemző? — A régi VNB kötelékéből csak néhány kolléga maradt itt, a különféle vállalatoktól új szakembereket hívtam magam mellé. Például a kilenc szakvezető közül ketten maradtak. Azonban még így is vád ér, hogy nem cseréltem le a régi párttagok közül a titkárnőt, a sofőrt, a takarítónőt... Engedtessék meg nekem, hogy moso­lyogjak — ne itt kezdődjön a rend­szerváltás! — Hogy érzi Ön, a komáromi patrióták már befogadták maguk közé? Egyáltalán komárominak érzi magát? — Úgy érzem, hogy sok komáromi patrióta nem akar befogadni, sőt, ennek szemtől szembe is hangot adnak, pl.: "Komáromnak egy igazi komáromi pol­gármesterre lenne szüksége, nem pedig egy jöttmentre..." Pedig én már a csalá­dommal együtt tizenhat éve itt élek, és a felnőttként leélt évek talán többet számí­tanak egy poszt betöltésénél, mint a gyerekként leélt évek. Különben is igyek­szem minél többet tenni a komáromiakért, hiszen ezért választottak meg. Miért nem hiszik el, hogy én ezt a várost nem hagynám el semmi pénzért?! A csallóközi emberek abban hasonlítanak a gömöri­­ekhez, hogy mindkét tájon nagyon dolgos nép él, bár Gömörben talán szegényeb­bek, de ez a régi rendszernek "köszön­hető". Viszont a gömöriek összetartóbbak, A Selye-em léktábla leleplezésekor egyenesebbek, kritikusabbak egymással szemben. Arrafelé kevesebb a cinizmus, az intrika. — Úgy tűnik, hogy a magyar polgár­­mester és a csaknem színmagyar képvi­selő-testület elég gyakran szálka a ko­máromi szlovákok szemében. Persze, ez nem általánosítható, de nemrég tetőzódött a "helységnévtábla- és feliratbotrány"... — Ezzel kapcsolatban merem állítani, hogy a hajógyári szlovák értelmiség a legerősebb támogató bázisom, továbbá nagyon jó viszonyban állok mindazokkal a szlovákokkal, akikkel akár a kultúra, akár a sport területén ismerkedtem meg. Vannak vitáink, de ez csak egészséges véleménycsere. Viszont akad néhány szlovák polgártársunk, akik ahelyett, hogy szemembe mondanák a problémáikat, inkább hátba támadnak, például szlovák lapoknak nyilatkoznak mondvacsinált problémákról. Sokszor "ismeretlen" erők sugallatára... Hasonló eset volt az is, hogy a Matica slovenská feljelentett minket, a színházunkat és a Komáromi Lapok szerkesztőségét a helytelen helységnév­használat miatt. Jelenleg az agyonhallga­­tásnál tartunk, mert ez nem is valós jogi probléma. Egyébként mi liberálisak va­gyunk. A Matica rendezvényeit is támo­gatjuk anyagilag, hajlandók vagyunk a párbeszédre, de ki fogadná szívesen az orvtámadásokat...? — Mi a helyzet az Önök és a vállalkozók közti viszállyal? — A viszály oka egyértelmű: pozíció­harc. Egyesek azt gondolták, hogy ha hitelből nagy pénzt tudnak forgatni, akkor megadatik hozzá az a jog is, hogy hozzá politikai pozíciót is szerezzenek... és hát bennem látták ennek az akadályát. Je­lenleg elcsitultak, erőt gyűjtenek, de azután valószínűleg ismét megpróbálják a hatalomátvételt — ezzel számolok. — Polgármesterként melyek eddigi legnagyobb sikerei, kudarcai, megoldásra váró problémái? — A jelentősebb sikerek közé sorolnám, hogy a komáromi Jókai Színháznak végre sikerült visszaszereznünk jogos tulajdonát — épületét, felújíthattuk a Városi Műve­lődési Központ épületét, a Klapka-szobrot és -teret, városunkban egyre inkább sikerül meghonosítani a privatizációt, mű­ködik a Városi Egyetem és még sorol­hatnám. Persze érnek apró kudarcok, amikor felteszem magamnak a kérdést, érdemes e tovább csinálnom, de eddig még mindig "igen" volt a válaszom. Rengeteg megoldásra váró probléma van. A komáromiak általában lokálpatrióták, és városukért sok mindenre képesek, szor­gosak. Ezért megérdemelnék, hogy az átlagosnál kissé jobban éljenek — ne csak a napi betevő falatra valót szerez­hessék meg, hanem a családjuk szóra­kozásához szükségeset is. Szerencsére, a munkanélküliség terén nem tartozunk a legkétségbeejtőbb helyzetben levő vá­rosok közé. Ez a kereskedelem fellendü­lésével is magyarázható. Mi igyekszünk támogatni a magánvállalkozókat, ameny­­nyire lehetséges. Ezenkívül szorgalmaz­zuk az értékes műemlékek felújítását; továbbá szeretnénk elérni — egy felső­­oktatási intézmény létrehozásával —, hogy Komárom a fiatalok városa legyen, ahol meghatározó ifjúkori élményeket szerezhetnek, ahová bárhonnan szívesen térnek haza, hogy végleg városukra büszke komáromi polgárok maradjanak. Ami pedig a személyemet illeti: szeret­ném, ha polgártársaim sok helyen éreznék a kezem nyomát — ténykedésem ered­ményeit... elhinnék, hogy értük vagyok, értük dolgozom. — Személyében időnként szétválaszt­ható a polgármester és a magánember? — Talán a családban, amelyre elég kevés időm jut. Éva és Marika lányom nevelését bizonyára negatívan befolyásol­ják az általam polgármesteri poszton töltött évek. Megsínylik az időhiányomat. Visszatérve a kérdésre: a közéletben sosem az egy-egy rendezvényre elláto­gató Pásztor Pistát látják bennem az ismerőseim, hanem a polgármestert — sajnos! Viszont abból a szempontból előnyös a hivatásom, hogy funkciómból eredően is kötelességem egy-egy rendez­vényen megjelenni, s ez egyúttal szóra­kozást is jelent. Különben nem jutna időm szórakozásra, mert például szabadidőm­ben építkezem is — sajátkezűleg, hiszen semmivel sem élünk jobb anyagi körül­mények között, mint ahogy akkor éltünk, amikor igazgatóhelyettes voltam. Az idő pedig pénz... — Elgondolkodott már azon, hogy miként folytatja az életét, ha a kővetkező alkalommal nem választják meg polgár­mesternek? — Remélem, hogy kellő tudás birtoká­ban minden gond nélkül sikerülne elhe­lyezkednem, mivel időközben közgazda­­sági végzettséget is szereztem. Ez eset­ben több időm maradna a családra, szórakozásra, talán visszatérnék énekelni a Concordia énekkarba, tevékenykednék a Csemadokban, de párttagságot nem vállalnék... mindenképpen Komáromban marad pók. Miskó Ildikó Fotó: archívum A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom