A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-08 / 2. szám

A tájékozódási futás Svédország­ban nagyon népszerű sportág, akár nemzeti sportnak is nevezhet­nénk. Emberek ezrei hódolnak neki, ám az utóbbi években a szülők inkább más sportágat választanak a gyerme­keiknek. Az ok: félelem. Félelem a haláltól... Három év alatt (1989—1992) Svéd­országban nyolc tájékozódási futó halt meg rejtélyes körülmények között. Valamennyien 23 és- 45 év közötti férfiak voltak. Legutoljára tavaly no­vemberben hunyt el a 24 éves Melker Karlsson, aki a halála előtt semmilyen fájdalomra nem panaszkodott. Óelőtte a 26 éves Johan Björkman éppen az edzőtáborozáson halt meg. A halál oka ugyanaz: a szív minden "előzetes jelzés" nélkül felmondja a szolgálatot. Göran Friman, az uppsalai egyetem professzora a csoportjával arra a megállapításra jutott, hogy az elhalá­lozott tájékozódási futók többségének szívizomgyulladása volt. Valószínűleg a TWAR (Taiwan Acute Respiratory Infection) nevű betegségről van szó, melynek a chlamídia baktérium az okozója. Dr. Björn Ekblöm, a svéd tájékozó­dási futók szövetségi orvosa szerint minden egyes körülményt alaposan meg kell vizsgálni, mert meglehet, hogy a halálesetek okozója egészen más. Mindenesetre az is érdekes megál­lapítás, hogy mind a nyolc sportoló a Stockholmtól nyugatra elterülő, kb. 150 km széles sávból származott. Úgyhogy némely feltevés a csernobili radioaktív sugárzás hatását sem zárta ki, mások pedig kullancs általi fertőzésre gyana­kodtak. Az orvosok és a szakemberek közül senki nem érti, miért csak a tájékozó-Versenyfutás a hálánál dási futókra leselkedik veszély, hiszen más sportolók is élnek ugyanazon a területen, és az edzésük is éppolyan intenzív. A svájci Toni Held sportorvos — hajdani tájékozódási futó — nem talál összefüggést a TWAR és a szív­izomgyulladás között, de ennek lehe­tőségét sem zárja ki. — Szívizomgyulladás a legtöbb esetben vírusos fertőzés következté­ben alakul ki (pl. náthaláz alatt, illetve ha lábon hordjuk ki), és általában légzéskor jelentkező szívfájdalommal jár, valamint a beteg gyakran fáradé­kony, érverése szapora, és hőemelke­dése is lehet. A TWAR hasonló tüneteket mutat, mint a felső légutak megbetegedése — torokfájás, köhö­gés, láz, fáradékonyság. Súlyosabb esetben a TWAR tüdőgyulladást is okozhat. Sajnos a páciensek a leg­többször nem keresik fel az orvost, mert a tüneteket "csak" könnyebb megfázásnak vélik, és különféle vita­minokkal meg aszpirinnel kúrálják magukat. Holott a szívizomgyulladást elektrokardiogrammal és vérvizsgálat­tal könnyen meg lehet állapítani. A TWAR betegség már nehezebben diagnosztizálható, de segíthet a torok­ból vett toriét — mondja a svájci sportorvos. Az, hogy a tájékozódási futók sajátosan veszélyeztetett csoportot jelentenek, dr. Toni Heldet nem lepi meg: — Ezek a sportolók a megfázást, a lázat egyenesen ignorálják. Nagyon rövid idő után, kikezeletlenül folytatják az edzéseket. A tájékozódási futók halálával kap­csolatban ugyan nem merült fel a dopping lehetősége, ám ilyen jellegű vizsgálatokat is folytattak. Ugyanis az egyik legutóbb felfedezett izgatószer — az eritropoetin — aktivizálja a vörös vérsejtek képzését, és növeli kötődé­süket az oxigénre — s mindez nagyon fontos a tájékozódási futásnál. Az izgatószer használatakor a vér sűrűb­bé válik, s ez a szív nagyobb igénybevételét jelenti — így a fertőzés következtében a legyengült szív gyor­sabban "kimerülhet". Ez is lehetsé­ges... Annak ellenére, hogy hazánkban nem tudunk olyan sportolóról, aki a TWAR betegségben szenvedne, a kikezeletlen megfázások, náthalázak mégis minden sportoló számára ko­moly vészjelzések, hiszen az eredmé­nyekért az egészségüket bizony gyak­ran elhanyagolják... Fordította: -te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom