A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-07 / 19. szám
HÍRMONDÓ Szabófalvától San Franciscóig A MINI 1977-ben. Balról jobbra: Tőrök Ádám (ének, fuvola), Németh Alajos (basszusgitár), Németh Károly (billentyűs hangszerek), Balogh Jenő (dob). MENNYBEMENETEL A "ROCKISTENEKKEL" E portrésorozat egyik legutóbbi adása olyan embert állított a kamerák elé, akiről az RMDSZ legutóbbi kongresszusa előtt — ahol elnökké választották — kevesen tudtak, hallottak. Még verseit sem ismerte a közép-európai magyarság, pedig hazájában már legalább másfél tucat kötete látott napvilágot. Markó Béla elsősorban költő, folyóiratszerkesztő, bár manapság leginkább politikusként, szenátorként hallat magáról. A háromszéki származású, ma családjával Marosvásárhelyt élő költő Kézdivásárhelyt végezte tanulmányait, itt elemistaként próbálkozott először a versírással. Gyermekkorát a szülőváros és az erdélyi falu kettőssége határozta meg, illetve a könyvnek mint különleges értéknek a szeretete. A politika hamar beszivárgott az ő életébe is, mint tizenéves — az európai mozgalmak hatására — a feltételezett román nyitás politikájának illúziójaként fogta fel, a 70-es években viszont már szembesülésként a valósággal. Az ellenzékiség, illetve a hallgatás választási lehetőségéből — az alkotó magyar értelmiség többségéhez hasonlóan — ő is az első mellett tette le voksát. így lett 1976-tól az Igaz Szó szerkesztője, s élte a sokak által élt kettős életet. A törvényeken kívülit (megszegve pl. a magyar könyvek behozataláról, a vendégek fogadásának tilalmáról szóló törvényt) és a "kirakatéletet". E kettősség, vallja, idővel óhatatlanul torzulást okoz minden ember személyiségében, mentalitásában. Romániában a létezés lehetősége sokszor kompromisszumkötésre is kényszerítene az embert. Legnagyobb kompromisszumnak a lázadás helyetti hallgatás számított. A tollforgató e tekintetben még szerencsésnek is mondhatta magát, hiszen ő legalább metaforákat használva utalhatott a valóságra. Az írás így menekvésül és eszközként egyaránt szolgált számára. A második Forrásnemzedék soraiba tartozó Markó az elmúlt húsz év során költőként is hatalmas változáson ment át. A dalból indulva az avantgárdon átjutott el a klasszikus versformákig, azon belül is a klasszikus szonettig. Manapság, amikor a demokratikus fejlődés lehetőségét csupán ízlelgetjük, s nincs ütőképes politikusi gárda a láthatáron, a költői én hallgatásra kényszerül. Nem egyedülálló sors Markó Béla sorsa Közép-Európában. Hiszi azonban, ha lesz, aki átvegye a stafétabotot, írótársaival együtt boldogan bízza majd a politika feladatait a hozzáértő szakemberekre, hogy újra költőként szólhasson az emberekhez. Hogy politikusként milyen pályát fut be, az még a jövő titka, hogy költőként milyen értékeket képvisel, arról már a műsor során meggyőződhettünk, amikor műveiből ízelítőt kaphattunk Jordán Tamás, Vállai Péter és Ráckevei Anna tolmácsolásában. A halk szavú 42 éves ember erős indulatoktól mentes gondolatai bizonyára sokáig visszhangoznak majd azokban, akikkel érzéseit, elképzeléseit megoszthatta. ZSEBIK ILDIKÓ Aki nívós programot igényel, az válasszon a dunaszerdahelyi elóKONCERT szervező iroda ajánlatai közül! Ugyanis azok között nyoma sincs például a "tizenkettő — egy tucat" lagzi-blődlinek vagy a "határokon túliaknak bármi jó, csak az anyaországból legyen" — alapon összecsapott hakni miss-massnak. A bankóiért rockból — popból garantáltan minőséget kap a közönség. A közelmúltban az iroda által Magyarországról áthozott zenei csemegék közül az a bizonyos, tiniéveimet visszaidéző KONC(Z)ERT volt rám olyan mély hatással, mint március 20-án, a Komáromi Sportcsarnokban a manapság élő klasszikusként is emlegetett MINI együttes maratoni (szünet nélkül háromórás!) "futama". A MINI-óriások, azaz a dzsessz-rockot játszó bandában 1968—1983 között, Török Ádám (ének, fuvola) oldalán egymást váltó vérbeli zenészek (Závodi János, Tátrai Tibor, Köves Miklós, Papp Gyula, Nagy István, Németh Nemecsek Tamás, Balogh Jenő, Németh Alajos, Németh Károly, stb.) budapesti jubileumi koncertjük előtt ruccantak át Dunaszerdahelyre és Komáromba. De mielőtt még rátérnék a "rockistenek" csallóközi mennybemenetelére, röviden összefoglalom a nagy csapat, történetét: 1968-ban Török Ádám és Závodi János kezdeményezésére állt össze a Who-hoz és Troggshoz hasonló blues-rockot játszó ős- MINI. A fiúk első átütő sikerüket 1969 augusztusában a budapesti IFI PARKban, kb. hatezer érdeklődő előtt aratták, vasárnaponként pedig rendszeresen szórakoztatták rajongóikat a Bem rakpart 6. alatti klubjukban. 1970-től rövid ideig szünetelt a MINI működése, majd az új tagokkal bővült banda 1971-ben Erdőséktől ígéretet kapott lemezfelvételre, amely—különféle mondvacsinált okokból — csak 1977-ben, a "VISSZA A VÁROSBA" című nagylemez kiadásával vált valóra. Ezután, egészen a 80-as évek elejéig fergeteges koncertturnék,, további lemezkiadások — Utón a Föld felé (1979), Mini koncert (1980), Dzsungel (1983) — fémjelezték a banda útját, majd 1983-ban sor került az utolsó budapesti bulira. Azóta Török Ádám, Závodi János, Köves Miklós, Muck Ferenc és Zsoldos Tamás megalakították a R.A.B.B. (Rhythm and Blues Branch) együttest, amely egyre nagyobb sikereket mondhat magáénak. Visszatérve a csallóközi koncertekre: az egyes helyszíneken a besurranokkal együtt mindössze nyolcvan—száz zeneértő rajongó élvezte — tíz év után ismét — a hajdani nagy slágereket (pl.: a "Kereszteslovag", "Apák és fiúk", "Kolduskirály", "Körbe-körbe", "Fekete gép", "Rakétaember", "Vissza a városba", "Bartókopus" stb. címűeket), pedig már hetekkel a fellépések előtt lépten-nyomon a "rockistenek" mosolyogtak ránk a plakátokról. Hja kérem, hogy gond van a zenei igény(telenség)ünkkel...?l Anyagi bevétel ide vagy oda, de valójában azok veszítettek, akik nem jöttek el e forró légkörű bulik egyikére sem. VISSZAHANG Losonci pénzek Nyitrán A losonci Scherer Alapítvány nevében kért és közzétett helyreigazítás kapcsán (A Hét 1993. III. 26., 13. szám) utánajártam a "Kulturális napok a Zoboralján" című összefoglalómban elkövetett botlásomnak. Egyértelműen valós dr. Puntigán József állítása, mely szerint a kulturális napok keretében megrendezett "Anyanyelv hetét" a losonci Scherer Lajos Alapítvány támogatta és nem a Csemadok Losonci Területi Választmánya, mint az a cikkben tévesen szerepelt. Maga Ferenc mérnök a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának titkára a helyreigazítás után anó! tájékoztatott, hogy a szóban forgó alapítványtól négyezer koronát kaptak, amely összeget a versenyzők utaztatására és a díjak vásárlására fordították. Ám emberi gyarlóságomat, melynek neve ezúttal a "tévedés", és azt olybá minősíteni, hogy a losonci Scherer Lajos Alapítvány céljait szándékoztam bántani, enyhén szólva rossz tréfának tartom. Ezúton kérek elnézést az alapítvány támogatóitól, és remélem az együttműködés, a jó kapcsolat a jövőben is tart maid Losonc és Nyitra alapítványai között. tisztelettel Motes iky Árpád Mi-kó A HÉT 9
