A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
FIGYELŐ Feljegyzések "Emlékezzenek csak vissza, közvetlenül a ‘89-es forradalom után a színházi emberek attól féltek, hogy a forradalom megoldott, vagy rövid időn belül megold mindent, s nem lesz aktuális témájuk. Az emberek elfelejtik a színházakat; s életükben minden gyorsan, a művészetek mellőzésével zajlik majd. Nem tudom, mondhatom-e, hogy szerencsére, de tény, az alkotóknak ma újra sok aktuális témája, inspirációja van. Ma a nézőknek újra van miért ellátogatniuk a színházba, korunk színházaiba, a KORUNK SZÍNHÁZA fesztiválra..." (Ivan Hronec) KÉTES KORUNK SZÍNHÁZÁRÓL Vajon könnyen emészthetők vagy rémálmokat előidézők, értelemre, érzelmekre mélyen hatók vagy egykettőre a feledés homályába veszők lesznek-e a november 12—16. között megrendezésre kerülő 3. Korunk Színháza fesztivál produkciói? Ez a kérdés foglalkoztatott, miközben a műsorfüzetet lapozgattam a rimaszombati Városi Művelődési Házban. Azután megízlelhettem az idei "Tháliakoktélt". Először a Kassai Bábszínház vezette el a mesék birodalmába a hálás gyermekközönséget, amely azt sem bánta, hogy a beígért előadás helyett egy másik (Roma mesék) került bemutatásra. Este a helybeli VMH mellett 1986-tól működő DIVOSUD társulat mutatta be a "fapákék" című Timrava-bohózatot. A kötelezettségvállalástól ódzkodó, a világ történései iránt közömbös, betegesen rest embertípus — sajnos — manapság is köztünk ól. Emiatt a darab időszerű, ám különösebb hatással nem volt rám. Bezzeg, az éjszakai Zakopanéi S. I. Witkiewicz Színház által színre vitt Marlow-féle "Dr. Faustus"! Érzékekre és érzelmekre egyaránt ható játéknak (pl.: látványos fekete mágia az előcsarnokban, meghökkentő díszletek és jelmezek, "pokolbéli" illatok és dallamok, félelemkeltés stb.) lehettünk szemtanúi, és alig okozott gondot a másnyelvűség, hiszen a legendás doktor Faust története közismert, ez az alak az élet titkát és értelmét megismerni vágyó ember szimbóluma. A művészeti főiskolák diákjaiból 1985-ben toborzódott csapat kísérleti-metafizikus színháza "megérintette" a nézőket, s egyúttal elgondolkoztatott a "földi pokol" problémáiról. Az előadást követő eszmecsere során főleg e darab időszerűségéről, a sok(k)féle színházi eszköz felhasználásáról és az alkotógárda eddigi bemutatóiról vitatkozhattak az érdeklődők. Pénteken délelőtt ismét gyermekelőadásra került sor. A Zsolnai Bábszínház Kipling — Jan V. Dvoŕák "Maugli" című darabját mutatta be, teltház előtt — nagy sikerrel. A "Dzsungel könyve" c. műből készült színjáték a legfiatalabb nézőknek próbálta bemutatni az állatok és emberek világának a létért vívott csatáját, különféle színházi eszközök — helyzetek és képek segítségével. Mivel a délutánra tervezett brünni HA Színház betegség miatt lemondta a szereplést, ezért helyette a romániai Teatrul National "Vasile Alecsandri" IASI mutatkozott be "A néző haláláért elítélve" dmu darabbal, amely tulajdonképpen egy — a valóság és képzelet között játszódó — parabolikus pert ábrázolt. Egy két ötletet (pl. a mozgóbüfé áruját gyanútlanul megdézsmáló nézők megörökítése videón) kivéve nem nyújtott maradandó élményt játékuk. A lengyel vendégjátékkal ellentétben — szövegcentrikus darabról lévén szó — gondot okozott a dialógusok megértése, s a bemutató leginkább hangzavarra emlékeztetett. A Túrócszentmártoni sznf Színház Smoček "Doktor Burke különös délutánja" című modern komédiáját vitte színre, illetve egy fura tudós vénlegény "Dr. Faustus" — a Zakopanéi S. I. Witkiewicz Színház előadása életének horrorszerű eseményeivel szórakoztatta a közönséget, több-kevesebb sikerrel... Igazi zenei csemegének számított az 1990-ben alakult hazai ASH BAND jazz kvartett fergeteges éjszakai koncertje. A jazzkedvelők figyelmébe ajánlom a közelmúltban megjelent "Amit a ház adott" című albumukat, amelynek Pavel Danék és Presser Gábor a producere. Sajnos, a szombatra tervezett előadás (pozsonyi Stúdió "S" — Patrick Süskind: Nagybőgő) az állami gyásznap miatt elmaradt. Azonban változatlanul sor került a délelőtti "A közép-európai dráma jelene és perspektívái" című szakmai tanácskozásra, amelyen Ivan Hronec (Rimaszombat), Müller Péter (Pécs), Hizsnyan Géza (Rimaszombat) és Oleg Dlouhý (Pozsony) voltak a hangadók. Többek között szóba került régiónk drámaíróinak kiöregedése, illetve az utánpótlás hiánya, a színházi épületek alkalmatlansága, a repertoárrendszerben működő társulatok időszerűtlensége, a kommersz produkciók értéktelensége, a Szakmai eszmecsere a "Rómeó és Júlia" után 4 A HÉT
