A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-30 / 18. szám

INTERJÚ szakmára, hanem emberségre is nevelte tanítványait. A harmadik találkozónk témája a vál­lalkozás volt. Célratörő, világos és tömör előadást hallhattunk Kurucz Miklóstól, a Földművelésügyi Minisztérium munkatár­sától "Szövetkezeti mozgalmak Nyugat- Európában" címmel. Saját példájukkal illusztrálta egy-egy vállalkozás sikerét, illetve kudarcát két fiatal vendégünk — Szabó Béla Dinnyés­ről, aki fácántenyésztéssel és gombater­mesztéssel .foglalkozik, és Hajdú István Galgahévízröl, aki szinte gyerekkorától kezdve gazdálkodó. A negyedik összejövetelünkre tavaly december elején került sor Kemencén. Ezúttal az oktatásügy témakörét jártuk körül. Meghívott vendégeink — Pőcze Gábor és Trencsényi László, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Köz­pontjának munkatársai — a "településba­rát" iskolamodellekről számoltak be elő­adásukban. A népfőiskola témaköréből termé­szetesen nem maradhatott ki a társadalmi, lélektani kérdések boncolgatása, megbe­szélése sem. Ellátogatott közénk Orosz Katalin pszichológus és Békési Ágnes szociológus is, és ily módon nemcsak a galgahévízi népfőiskolái törekvésekről szerezhettünk tudomást, hanem közösen beszélhettünk arról is: létezik-e manapság "megtartó család", melyek azok a körül­mények, amelyek válságot idézhetnek elő egy család életében, vajon elkerülhetők-e, s feltétlenül elkerülendők-e a konfliktus­helyzetek. Tudom, nem csupán ezek a felejt­hetetlen előadások hoztak össze bennün­ket. Kis közösséggé formálódtunk a közösen végzett munka, játék hatására is. Amikor például adventi koszorút, karácsonyi szalmadíszeket készítettünk Nagy Júlia irányításával, vagy mézeska­lácsot sütöttünk s azokra nemcsak a díszítések, hanem a hallgatók nevei is felkerültek... Emlékezetesek maradnak számunkra a társas-estek is, amikor például Kemény Sára népdalokat énekelt nekünk csodálatos hangján, vagy amikor Jean-Pierre, az egyik francia vendégünk táncolni tanított bennünket; vagy azok a beszélgetések, melyek alkalmával meg­nyíltunk, s olyan dolgokat is elmeséltünk egymásnak magunkról, amit eddig a hozzánk legközelebb állóknak sem. Soha nem felejtem el "Balogh bírót Balogról", a mindig vidám Bálik Gittát, a kedves Czibuiya Magdit, Molnár Lacit, a kántor­polgármestert, Seres Robi tréfás megjegy­zéseit, az Ilonákat Ipolybélről, Hídvégi Sándort és Kovács Kálmánt Berneceba­­rátiból... Azon túl, hogy a további együttműködés szándéka sokunkban megnyilvánult — többen szeretnének népfőiskolát szervez­ni, animátor-képzést indítani, összehívni falujukban a tenni vágyó embereket —, elhatároztuk, hogy kirándulást szervezünk Szlovákiába, és végigjárjuk az Ipoly völgyi Népfőiskola hallgatóinak lakóhelyeit, szü­lőfaluját. Felkeressük az Ipolyszalkai Fo­nál Kör tagjait is, akik nagyon kedves levelet intéztek hozzánk, s amelyre kö­zösen írtunk választ. BUNDOVICS JUDIT Kárpátalja, Beregszász f Interjú Basilidesné Andor Edittel, a'THÉBA" Nemzetközi Színiakadémia igazgatónőjével Az utóbbi egy-két évben több színitanoda is nyílt Magyarországon. Néhányuk neve ismerősen cseng a színház és a színjátszás iránt érdeklődő fiatalok körében itt, a Felvidéken is. Említhetnénk Goór Nagy Mária színitanodáját vagy a Bodnár Sándor Drámai Akadémiát, amelyet Usztics Má­tyás vezet. "Az ember tragédiája" premi­erjén beszélgettem a komáromi Jókai Színházban az egyik legnevesebb magán színitanoda igazgatónőjével, Basilidesné Andor Edittel. — Mindenekelőtt kérem szóljon néhány szót önmagáról! — Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen (ELTE) végeztem mint francia szakos tanárnő. Ezenkívül elvégez­tem a filozófia—esztétika szakot is, és a Képzőművészeti Szakközépiskola grafiku­si oklevelét is megszereztem. Elsősorban azonban énekes vagyok. Tulajdonképpen azért mondom el mindezt, hogy miért is mertem vállalkozni egy felsőfokú oktatási intézmény vezetésére. — Mikor és milyen céllal indította útjára a "THEBA " Nemzetközi Színiakadémiát? — Még 1981-ben megalapítottam a THEBA Stúdiót. Magyarországon ez volt az első magánjellegű színészképző iskola. Kiváló eredményeink, valamint az, hogy olyan szakembereket nyertem meg, akikkel a felsőfokú oktatást is biztosítani tudtam, adta az ötletet és a merészséget, hogy 1992-ben meginduljon az első nappali tagozatos évfolyamunk is. Célunk, hogy a színművészet iránt érdeklődő, ahhoz tehet­séget érző fiatalok a színészmesterséghez szükséges elméleti és gyakorlati tudniva­lókat elsajátíthassák. — Felvázolná, hogy milyen koncepció alapján folyik az oktatás? Mely tantár­gyakat tanítják? — A "THEBA" felsőfokú képzést nyújtó akadémia. A megfelelő színvonalú oktatás érdekében hároméves képzést biztosítunk nappali tagozaton, napi nyolc órában. Gyakorlati tárgyak mellett elméleti tárgya­kat is oktatunk. A hallgatók ezekből félévenként vizsgát tesznek. A vizsgák részét képezi egy-egy színdarabrészlet vagy teljes színdarab bemutatása szakmai bizottság előtt. Tanáraink között a legki­válóbb színészeket, színházi szakem­bereket és az ELTE tanárait tudhatjuk. A bcszédművészetet Bárdy György tanítja, a magyar irodalmat Czine Mihály tanár úr (ELTE) oktatja. A beszédtechnikát Ford Krisztina és Hernádi Krisztina, az egyete­mes világtörténetet pedig dr. Vincze Lajos (a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárai) viszi. De sorolhatnám tovább. A tanárok neve, az általuk közvetített tudás garancia a minőségre. Tantárgyaink között szerepel még a baled, a színészmesterség, szöveg és drámaelemzés, kellékhasználat, jelmezviselés, színháztörténet, esztétika, drámapszichológia. — Mivel ez egy magánjellegű intézmény, az oktatásért természetesen tandíjat kell fizetni. Mennyi ez az összeg? — Az az összeg, amelyet a hallgatók most befizetnek — nyolcezer forint ha­vonta. Jövőre ezt sajnos ezer forinttal meg kell emelnünk. Bár munkánkat két alapít­vány is segíti, olcsóbban sajnos nem megy, a Théba Stúdió Alapítvány és a Basilides Alapítvány inkább csak munkalehetősége­ket szerez a hallgatóinknak. Kisebb sze­repekre ajánlom be a hallgatókat budapesti színházakhoz, statisztálni azonban nem engedem őket. Változatos műsorokat is szerkesztünk, amelyekkel ünnepi esteken, nőnapon, gyereknapon a művelődési há­zakban önállóan felléphetnek, s ezzel még némi pénzt is kereshetnek. — A tájékoztatóban olvasom, hogy a 93-94-es tanévben előkészítő évfolya­mot is indítanak, és az oktatást esti tagozaton is beindítják. — Ezt azért szeretném, mert nem helyeslem azt a felvételi rendszert, hogy valakit meghallgat egy bizottság, és öt perc után ítélkezik. Ha úgy gondolom, hogy az illető nem éri el a főiskolai szintet, akkor egy előkészítő osztályba irányitom, vagy a munkája mellett esti tagozaton próbálja ki saját tehetségét. Vannak későn érő típusok is, ezeknek miért okozzak kudarcot mindjárt az első pillanatban. Ebből a szempontból sokkal rugalmasabbnak tar­tom a mi iskolánkat, mint egy megköve­sedett állami főiskolát. — Várják-e az itteni magyar fiatalok jelentkezését? — Természetesen igen. Most is van nagyon tehetséges hallgatónk innen Ko­máromból. Örülnénk, ha minél többen jelentkeznének mind Felvidékről, mind Erdélyből vagy a Vajdaságból. Számukra talán még valamilyen ösztöndíjat is tud­nánk szerezni. A jelentkezést levélben várjuk a "THÉBA" Nemzetközi Színiaka­démia címére (Budapest 1081, Népszínház u. 16.). — Köszönöm a beszélgetést. FEKETE ZOLTÁN A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom