A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-23 / 17. szám
HÍRMONDÓ A sokak által — persze nem a nyilvánosság előtt — megkérdőjelezett és lebecsmérelt helyszín tehát ismét Rimaszombat, ahol az idei vers- és prózamondó verseny országos elődöntőjébe bejutott 118 versenyző találkozik. Előzőleg az iskolákban, majd a körzeti, illetve járási, ezt követően pedig a regionális versenyeken vettek részt a jelentkezők. A volt kerületi versenyeket az idén négy regionális fordulóval pótoltuk (Pozsony, Érsekújvár, Losonc, Kassa). Erről azért kell szót ejteni, mert a kerületek leépítése óta ennek a nélkülözhetetlen fordulónak nincs gazdája. Közös megegyezés alapján sikerült megszervezni a Csemadok területi választmányainak és a regionális kuturális központoknak a jóvoltából, és természetesen a Csemadok OV, valamint a Színjátszók Társaságának anyagi és szervezési hozzájárulásával. A vers- és prózamondás az anyanyelv, az irodalom és az előadóművészet A svidníki Ukrán Kultúra Múzeumának munkatársai az elmúlt hetekben nyílt levéllel fordultak Michal Kováé köztársasági elnökhöz. A levél másolatát több szerkesztőségnek, egyebek között az A Hétnek is megküldték. A múzeum dolgozói azzal vádolják az SZK Kulturális Minisztériumát, hogy céltudatosan igyekszik eltávolítani az ukrán nemzetiségi intézmények nevéből nemcsak az ukrán kifejezést, hanem az intézmények jellegét is próbálja megváltoztatni. Szerintük mindez "az ún. ukrántalanitási programmal áll összefüggésben, vagyis azzal, hogy a ruszinokat-ukránokat mint önálló nemzetiséget likvidálják". A Ruszin Megújhodás nevű szervezet valamiféle önálló ruszin nemzet és az ún. Ruszínia (képzelt állam) gondolatát igyekszik terjeszteni, határrevízióra törekszik stb. És ez a destruktív szervezet milliós támogatást kap az államtól! A Ruszin Megújhodás célja, hogy szétverje a ruszin-ukrán etnikumot. De éppen az említett múzeum szolgál számos tudományos és történelmi bizonyítékkal arra nézve, hogy a két kifejezés egy és ugyanazon fogalmat takarja. Valószínűleg éppen ezért lett az ukránellenes erők támadásának célpontja. A kulturális minisztérium rendszeresen felfontos bástyája, és megérdemli, hogy egy önálló országos jellegű rendezvényt kapjon, mindenekelőtt a közép-szlovákiai régióban, ahol más központi Csemadok rendezvény nincs. A rendezvény egyébként 1993. április 22-én este ünnepi nyitóműsorral kezdődik, április 23-án az elődöntőkre, 24-én a döntőkre kerül sor. Április 25-én vasárnap délelőtt lesz az eredményhirdetés. A tervek szerint a műsorban néhány neves hazai és magyarországi előadó is fellép (Dévai Nagy Kamilla, Sunyovszky Szilvia, Bedő Csaba, Szvorák Katalin és Tóth Zsóka, Kóka Rozália, Reiter István, Bárdos Ágnes, a JEL, a KOR-ZÁZ, valamint a Musica Hungaricae). (kamenár) (Gyökeres György felvétető a pozsonyi területi döntőn készült) lép a múzeum működése ellen. Többször megváltoztatta nevét, és statútumát, pályázatokat ír ki az igazgatói funkció betöltésére, provokatív lépéseket tesz stb. "Az elmúlt évben létrejött az SZK Nemzetiségi Tanácsa, amelynek ezt a mesterségesen előidézett problémát kellett megoldania, s arra a következtetésre jutott, hogy a svidníki múzeum továbbra is országos nemzetiségi múzeum marad." A kulturális minisztérium azonban nemcsak ezt, hanem a Nemzetiségi Tanács egyéb dokumentumait is figyelmen kívül hagyta. A múzeum dolgozói ezért fordulnak segítségért Szlovákia legmagasabb szintű képviselőihez. A köztársasági elnökhöz intézett levelet abban a meggyőződésben írták, hogy a köztársasági elnök mint államfő azonnal véget vet a múzeumuk és nemzetiségük ellen irányuló törvénytelen intézkedéseknek. Hiszen köztudott, hogy — a nemzetközi megállapodásokkal összhangban — Szlovákia is valamennyi polgárának garantálja a személyi szabadságjogot, beleértve a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy (egyebek között) saját kulturális és egyházi intézményeket, szervezeteket alapítsanak. (melaj) VISSZHANG Tisztelt Szerkesztőség! Az A Hét című hetilap munkatársai intézetünk programjainak gyakori látogatói, az Új Szó mellett rendezvényeink szinte állandósult hírvivői. Ezért érthetetlen számunkra, amit a hetilap 13. számában a Vagantes trió pozsonyi szereplésével összefüggésben, az intézet közönségével kapcsolatosan a cikk írója "megállapított". Egészen pontosan azt írja, hogy a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ rendezvényeit csekély kivételtől eltekintve ugyanazok az érdeklődők látogatják. Felrója azt is, hogy a programokon kevés a szlovák szakember. Ez a megállapítás így pontatlan; nehezen felel meg a valóságnak. Ha valaki folyamatában ismeri a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ rendezvényeit, tudja, látja, hogy a valóban létező törzsközönség tagjain kívül a különféle programok, különféle hallgatóságot is toboroznak maguk köré. Más a filmek és más az élő műsorok közönsége. A keddenkénti filmvetítéseken örvendetesen megnőtt a szlovák filmszakemberek száma. Legutóbb Koltai Róbert filmjének egy esten történő kétszeri bemutatását épp a szakma és a közönség impozánsfelsorakozása indokolta. Képzőművészeti tárlatainkon — a közelmúltban a tűzzománc, és a Szabó Gyula emlékére megrendezett kiállítás volt ilyen — szlovák és magyar képzőművészek tekintették mega magyar és szlovák alkotók munkáit és biztosítottunk teret a művészek találkozásának. Vagy említhetnénk azokat a közérdekű témákat is — mint a bankrendszer és privatizáció témaköre — amelyek egyenként vonzották a magyar és szlovák, a kérdésben érintett szakembereket. Nem szerencsés tehát, ha egy rendezvény alapján általánosítunk, még szerencsétlenebb, ha arra az egy rendezvényre sem érvényes a cikk írójának megállapítása, melyről véleményt formál. Mert irodalom és zene nem esik messze egymástól, s a korabeli hangszerek szlovák nyelvre való fordítását a zenei ritmust ugyancsak értékelő költő — műfordító Vojtech Kondrót pontosította, s mert kellett a fordítás a szlovák érdeklődők jelenléte miatt. Az intézet életét folyamatosan nyomon kísérő sajtó munkatársai nagyon jól ismerik azt az erőfeszítést, amely a programok létrejöttét végigkíséri. Mondatainknak súlya van, egy jó szó, egy helyén való jelző, egy nem tényszerű megállapítás az intézet által képviselt ügy megítélését súlyosan befolyásolja. Munkájukat továbbra is nagyrabecsülve, baráti üdvözlettel a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ vezetősége és munkatársai nevében Sunyovszky Szilvia igazgatónő, dr. Szabó András kulturális titkár UKRÁNTALANITÁSI PROGRAM? A HÉT 9
