A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-16 / 16. szám
HÍRMONDÓ NYELVŰNK FOGLYAI VAGYUNK Az idei Kazinczy Napokról véleményem szerint elsősorban pedagógusaink és napilapjaink, folyóirataink szerkesztői, lektorai hiányoztak. A rendezvényen ugyanis tankönyveinkről, valamint a kisebbségi magyar sajtó nyelvéről volt szó. A mintegy kilenc intézmény tájrendezésében megtartott Kazinczy Napok érdekessége, hogy a rendezők a magyarországi előadókon kívül erdélyi, kárpátaljai és vajdasági vendégelőadókat is meghívtak, az ő dolgozataikkal gazdagodott rendezvényről tehát sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy belterjes volt. Az első napon a szlovákiai magyar tankönyvek nyelvi állapotáról és tankönyvkiadásunk buktatóiról hangzott el néhány előadás. Tankönyvekről vitázni mindig hálás feladat, hiszen tökéletes tankönyv még aligha született. Hát még ha a tankönyvfordításról van szó! A bíráló ilyenkor olyan "bűnöket" is felró a fordítónak, amelyekről az egyáltalán nem tehet. Persze egyszerűbb a dolog, ha a szakkifejezésekről van szó. Ám a magyar nyelvben a szakkifejezések között sem olyan könnyű eligazodni. Gyakran a magyarországi szakkönyveket lapozgatva is elbizonytalanodik az ember. Tulajdonképpen igazat kell adnom egyik volt tanáromnak, aki a tankönyvvita kapcsán így fakadt ki: "Nem tankönyvek, hanem tanárok kellenek!" Bizony, ma már csak hallomásból tudunk legendás hírű tanáregyéniségekről, s egyre ritkábban hallunk olyan kortárs pedagógursról, aki generációkat indított el valamely pályán. Érdekes lenne elmélyedni a problémában, kutatni az Néhány versenyző társaságában Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész A XXIV. Kazinczy Napokról okokat, de ez már más téma, és komolyabb elemzést igényel. A mai sajtónyelv vizsgálata ugyancsak izgalmas dolog. Ez a nyelv mindenkor az adott társadalom fejlettségi fokát tükrözi. A Kassán elhangzott előadásokból egyebek között megtudhattuk, milyen hatással van a többségi nemzet nyelve a magyar kisebbség folyóiratainak, napilapjainak nyelvére. Más szóval: mennyire deformálódott a magyar nyelv a nem Magyarország területén kiadott magyar sajtótermékekben. A Budapestről érkezett Szathmáry Isvánnak a sajtónyelv egész területét felölelő előadása nem csak szakmailag volt igényes: egyszerű stílusánál fogva még a laikus hallgató is élvezhette. A tanár úr felsorolta a mai sajtónyelv pozitívumait és negatívumait, többször hangsúlyozva, hogy a sajtónyelv mindennapi nyelvünk tükre és formálója. Az erdélyi magyar sajtó nyelvéről Péntek János és Szabó Zsolt számolt be. Kótyuk István a kárpátaljai, Ágoston Mihály pedig a vajdasági magyar sajtótermékek nyelvi színvonaláról tartott előadást. A szlovákiai magyar sajtó nyelvével Szabómihály Gizella és Simon Szabolcs foglalkozott. Mint végül is kiderült, valamennyi környező ország magyar sajtójában szinte ugyanazokkal a problémákkal találkozunk: rengeteg tükörfordítással, nyelvi igénytelenséggel, a professzionalizmus hiányával, a többségi nemzet nyelvének hatásával, anyanyelvi provincionalizmussal stb. A magyarországi professzorok többször is kiemelték: nem a magyarországi sajtó nyelve az az eszmény, amelyet a kisebbségi újságírónak követnie kell: a magyar nyelv törvényeit és szabályait kell figyelembe venni! A tudományos konferencia idején került sor az alap- és középiskolások versenyének, A szép magyar beszédnek a döntőjére is. Ezzel kapcsolatban, sajnos, főleg szervezési hiányosságokra kell felhívnunk a figyelmet. Ilyen hiányosság például, hogy a résztvevő pedagógusok többsége nem hallhatta az előadásokat. Nekik ugyanis a párhuzamosan zajló versenyen tanítványaikkal, azaz másutt kellett lenniük. Ezzel kapcsolatban Együd Edit, a rimaszombati gimnázium magyar szakos tanára és Szabómihály Gizella nyelvész mondta el gondolatait. Együd Edit: — Egyik társrendezőnek sincs pénze arra, hogy az előadások és a verseny az előző évekhez hasonlóan egy helyen, a Hutník Szállóban legyen. A gyerekek most az egyik helyen aludtak, a másik helyen étkeztek, a harmadikon versenyeztek. Igaz, hogy busszal hordták őket mindenhová, de amennyibe a busz belekerült, abból a pénzből meg lehetett volna oldani, hogy egy helyen kapjanak szállást, és ugyanott étkezzenek. Egy másik dolog: a kerületi versenyeket a módszertani központok rendezték, az országosat pedig a minisztérium. És a két intézmény nem tudta egyeztetni a dolgokat. És persze mindegyik intézmény takarékoskodik. Mindegyikük költségvetéséből "lefaragtak". Én egyáltalán nem értek az anyagiakhoz, de ha mindenki külön takarékoskodik a kevés pénzéből, akkor mégiscsak többet pocsékolnak, mint ha megpróbálnák megbeszélni, mire futja a közösből... Idegesítő dolog ez így. Szabómihály Gizella: — Jobban el kellene választani egymástól A szép magyar beszéd versenyét meg a tudományos ülésszakot. A pedagógusok panaszkodnak, hogy ők nem tudják meghallgatni az előadásokat, mert a diákokkal kell foglalkozniuk. A diákok versenyét délelőttre kellene tenni. Délutánra a gyerekeknek olyan programot kellene szervezni, hogy a kísérő pedagógusok részt vehessenek az előadásokon. Egy dolgot elfelejtünk: akik ezt a rendezvényt szervezik, azoknak valójában rutinmunkává vált az egész. A gyerekek közül viszont van, aki csak egyszer jut el ide életében, s ez néha sokévi munkának az eredménye. Meg kell adni a tiszteletet ennek a munkának. Ne menjenek el keserű szájízzel se a gyerekek, se a felkészítő pedagógusok... Hát igen, sok múlik a szervezésen, ám a szervezés az anyagiak függvénye is. S napjainkban, sajnos, a takarékoskodást is túlzásba kell vinni. Megoldást azonban mindenképpen találni kell, mert a Kazinczy Napok szervezőinek bizonyára nem az az érdekük, hogy az előadások üres teremben hangozzanak el, s a pedagógusok meg a versenyen résztvevő gyerekek idegesen és hiányérzettel távozzanak a rendezvényről. Okos ember volt, aki azt mondta, hogy mindannyian anyanyelvűnk foglyai vagyunk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy nemcsak foglyai, hanem művelői, formálói, őrizői is vagyunk ennek a nyelvnek. Ünnepeit pedig — mint amilyenek a Kazinczy Napok is— semmivel, még takarékoskodással sem szabadna elszegényítenünk. MELAJ ERZSÉBET Balajti Árpád felvétele 8 A HÉT