A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
SZABADIDŐ Burt Wiseman Minden a családban marad Évekig kínlódott Dannie Mingus. Semmi öröm: csak lemondás és újabb lemondás. Mindenről. Most pedig végérvényesen becsavarodott. Minden probléma megoldódna, ha a bátyjának meglágyulna a szíve, de a szigorú testvér — Gene — egy karvaly szívósságával őrizte a vagyont. Ezért Dannie a nővéréhez fordult, aki az öreg ház teraszán üldögélt. — Nővérkém — mondta —, néhány száz dollárral kimászhatok a csávából. Hamarosan visszaadom.a pénzt. Légy irgalmas, Stella. Stella Mingus letette a horgolótűket. — Megint a kocka, Dannie? Gene tudja? — Gene-t vigye el az ördög! Hogyan éljek meg abból a pénzből, amit ő ad nekem? — Nem akar neked rosszat, Dannie. — Igen? Akkor sem akart rosszat, amikor elkergette Willie-t? Hárman maradtak: Gene, Dannie és Stella. Dannie, a fekete bárány. Stella magába zárta a fájdalmát, hiszen az ügyvéd kitagadása érzékenyen érintette a leányt. — Miért nem fogadod meg Gene tanácsát? Találj magadnak valami rendes állást... — Nem vagyok munkakerülő, de miért robotoljak, amikor Gene úgy ül a pénzen, mint egy keleti kényúr? Ez a pénz éppúgy az enyém, mint az övé. Elhamarkodottan cselekedtünk akkor, amikor aláírtuk azt a papírost. Ót hatalmaztuk fel a pénzügyek vezetésével. Első húzása az volt, hogy mindkettőnknek hetenként ötven-ötven dollárt adott. Nekem ennyi elég, tudom, de ón... Szánj meg, nővérkém. Esküszöm... a jövő héten visszakapod az összeget... Winnie Smart szenvedélyes és gyönyörű leány volt. Egy kis üzletet vezetett a város legforgalmasabb utcájában, az Orchidea bár mellett. Aznap zárás után azonnal a bárba sietett, ahol Dannie várta. Türelmetlenül. — Kaptam Stellától kétszáz dollárt — mondta Dannie. A felét odaadtam annak a póknak: ennyivel tartoztam neki, mert az az átkozott ló a múlt héten utolsónak szakította át a célszalagot. — Nagyon kellemetlen ügy, drágám. A bátyád mégis egy zsugori disznó. — Mit tehetek? — Csinálhatnál valamit. — Mit? Öljek meg valakit? Törjek be a bankba? Nem gondolod komolyan. — Ostoba vagy, Dannie. Ez a mi kettőnk ügye lesz. Ellopod a csekkjeimet, és hamis aláírással látod el őket. Én mindezt felfedeztem és rendőrséggel fenyegetlek. Hiszem, hogy a derék Gene tízezer dollárt minden pillanatban kész feláldozni csak azért, hogy elkerülje a botrányt. Na... ne gondolkozz! A táskámban megtalálod a csekkeket. Van benne egy az én aláírásommal. Megértettél mindent, drágám? Dannie az ablak mellett állt és dühöngött. — így igaz, esküszöm — nyöszörgött. — Erre igazán nem gondoltam. A szuka! — Tehát csekket hamisítottál és pénzzé váltottad? — Igen. Az Orchidea bárban. Tom egy szót sem szólt, de amikor Winnie visszatért a víkendről — megmutatta neki. A leány mindent elrendezett a bárban, de nekem azt mondta, hogy tízezer dollárért visszaválthatom nála a becsületemet. — Szólj annak a lánynak — mondta Gene —, hogy látni szeretném. Ott a telefon, hívd fel azonnal. Legyen nálam egy óra múlva. Te pedig tisztulj a szemem elől! A bár faliórája egy óra harmincat mutatott. Dannie megitta az italát, és magában egyre azt kérdezgette, hogy vajon mi történt a házban. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Gene jelentkezett. — Dannie! Tudtam, hogy a bárban vagy. Gyere azonnali — Mi történt? — Mi? Megduplázta az összeget! Itt ült előttem és itt mondta nekem, hogy húszezer dollár a tartozásod. Ellenkező esetben egyenesen a rendőrségre sétál. Határidőt is szabott! Három napig vár és aztán... — És... te mit döntöttól? — Egy vasat sem adok neki. Azaz... ha meggyőznéd... tízezer dollár talán elég lesz. Beszólj azzal a nősténnyel! Dannie a pultra hasalt és úgy kacagott. Egy motelban találkoztak, mert nem volt ajánlatos együtt mutatkozni az emberek előtt a városban. — A falhoz szorítottam őkelmót — mondja lelkesen Winnie. — Úgy akartad mondani: a falhoz szorítottuk. Mi ketten, nemde? — Mondtam, ahogy mondtam. Te is benne vagy a buliban. Megkapod a részed. Ötezer dollárt. — Ötezret? Neked tizenöt marad, mi? — Eltaláltad. Most pedig menj vissza szeretett bátyádhoz, és mondd meg neki, hogy nem alkuszunk. Vagy fizet... vagy botrány lesz. A híres Mingus család botránya. Dannie átadta az üzenetet Genenak, aki ezúttal nem dühöngött, de a szemében valami furcsa láng vibrált. — Tudtam, hogy az alkuból nem lesz semmi — mondta. — Ez a nő nem hagyja abba egykönnyen. Csak egy megoldás van: a hölgyet el kell hallgattatni. — Mit modtál? Megöljük Winnie-t? — Nem azt mondtam, hogy megöljük. Te ölöd meg, öcskös. Muszáj. A Mingus családról van szó. A célnak a revolver felel meg legjobban, nem? Dannie habozott. — Én... én nem is tudom... talán igen... a revolver... Winnie magányosan ól egy házban. — A páncélszekrényben megtalálod édesapánk revolverét — mondta Gene, majd rövid keresgélés után megtalálta a gyilkos szerszámot, amelyet átadott Dannie-nak. Még megkérdezte tőle: — Mikor? — Ma éjjel. De szükségem volna alibire is. — Ne aggódj. Majd azt mondom, 20 A HÉT
