A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
ÉGTÁJAK A nagy temető Napokig tartott a hadak felvonulása. Dózsa ott állott Lőrinccel egy emelvényen, s nézték a csapatokat. Közben lassan beszélgettek. A századok parancsnokai leadták Balog deáknak a csapatjaik számát, aztán tovább vonultak. Hatvanezer ember vonult itt el. Mikor a felvonulásnak vége volt, gyűlésre sorakoztak kívül a városon, a mezőn. Mesteremberek emelvényeket ácsoltak, zsámolyokat, s az esetleges viszontagságos idő ellpn szárnyókot húztak. Éjszakánként hajnalig tanácskozott a vezérkar, hogy kész javaslatokat terjeszthessen a gyűlés elé. Evvel is elkészültek aztán, majd Lőrinc felállott az emelvényre és a kürtösök figyelmezőt fútták. Lőrinc pedig beszélt. — Én, Mészáros Lőrinc, volt ceglédi pap s a keresztes hadak mai főpapja, ezennel javallom atyámfiai, fegyvert hordozó férfiak, hogy Dózsa Györgyöt, a hadak főkapitányát, nevezzük ki újfent legfelsőbb főkapitánnyá, s emeljük törvényre kinevezését. Mint a tenger, egyhangúlag helyeselve zúgott fel a sereg. Lőrinc tovább beszólt. De most már Dózsa nevében is. — Mink, mint a keresztes hadak legfőbb kapitánya és főpapja, javallom, hogy jelen gyűlést nyilvánítsuk országgyűlésnek, hogy amit határoztunk, az legyen minden időkre szóló törvény, amit írásba foglalunk a magunk és maradékaink hasznára és boldogulására. Kimondták. Megint csak egyhangúlag. — Javalljuk továbbá... — S egymás után hozták meg a törvényeket: 1. Az ősi alkotmány visszaállíttassák az egész birodalomban, melyet 1061-ben és másodízben 1437-ben olyan sok véráldozattal hiába próbáltak visszaállítani derék elődeink. Ezen törvény szerint e hazának minden fegyverfogható férfiának joga van beleszólni az ország dolgaiba. 2. Az országgyűlés tehát a nemesi követek mellett a jobbágyi követekből is áll. Ahány nemes küld be egy követet, annyi jobbágy küldi a másikat. 3. A föld nem a főuraké, hanem mindenkié. Éppen ezért, mindenkinek csak annyi földbirtoka lehet, amit két kezével s családjával meg tud mívelni. 4. Nincs többé nemesi törvényszék, csak törvényszék van, mind közönségesen, amely előtt nemes vagy paraszt egyenlő. 5. E naptól számítva megszűnnek a nemesi bandériumok, ehelyett mindenki köteles fegyvert ragadni, paraszt vagy nem paraszt, ha úgy kívánja az ország érdeke. 6. Az országgyűlés elismeri Ulászló királyi jogát, de országosáról számot tartozik adni a minden esztendőben összehívandó jelen törvény szerint a jobbágyságra is kiterjedő országgyűlésnek. 7. A városok kiváltságait ezennel semmisnek nyilvánítja az országgyűlés. 8. A királyi harmincadok, a só- és ércbányák bérbe adása ezennel megszűnik. 9. A nemesi felkelés ezennel megtiltatik, mivel ezek, ha összegyűlnek, nem az ország javát munkálják, hanem mindenféle istentelen dologra vetemednek. 10. Az egyház elszakad a pápától, helyette a majd későbben, magyar papok által választott főpap rendelkezése alá tartozik. 11. A papok a templomokban magyarul miséznek, s magyar nyelven magyarázzák a bibliát úgy, ahogy az írva van. Senki tehát a bibliába semmit bele nem magyarázhat, ami nincs abban. 12. Új törvény senki által ezek közé bó nem iktatható, sem belőle egy is el nem törölhető, hanem csakis a majdan összehívandó országgyűlésen. Tizenkét pontból állott a törvény. Végezetül: az országgyűlés kózfelemelóssel és felkiáltással a nemzetgyűlés jegyzőjének megválasztotta Balog deákot. Kincstárnoknak Kecskés Tamás aszalói papot, nádorispánnak Mészáros Lőrincet, és alvezórnek Dózsa Gergelyt. Ezek után, a fővezérrel egyetemben, a hozott törvényeket szentesítendő, aláírták. Mikor az aláírás megtörtént, Dózsa állott fel az emelvényre. Első ízben szólott a népéhez, mint általa megválasztott vezér. Felköttetett egy hosszú rúdra egy kicsi zászlót, kivitette messze a mezőre a gyűlés helyén kívül, s leszúratta. Aztán, mély, messze hangzó hangon kezdte: — Atyámfiai, testvéreim, felebarátaim! Tik itt csaknem egy szálig parasztok vagytok, mintha nem is lakozna másféle ember ebben az országban, mintha nem is lennének főurak, főpapok, püspökök, bánok, prímások, érsekek, várurak és várkapitányok, csak mondom, mind egy szálig parasztok. Mintha két ország lenne ez a miénk itt, a mi kis országunkban tik élnétek, a parasztok, és a városokban ők élnének, az urak. Ami meg is járna, hogyha ők is abból élnének, amiből tik, tudniillik, amit dolgoznak, de ez nem így van. Ók is abból élnek, amit ti dolgoztok. Ha többet dolgoztok, jobban ők élnek, többet henyélnek, ha kevesebbet dolgoztok, kevesebbet tudnak dőzsölni. De hogy sokat dolgozzatok, annyit, hogy szinte beleszakadtok, ők arról tudnak gondoskodni eléggé. Kétféle ember él ebben az országban tehát. A nemes ember és a nemtelen ember, azaz a jobbágy. Márpedig atyámfiai, az Isten nem teremtett urat meg parasztot. Az Isten csak embert teremtett. így tehát nem az Isten akarata, hogy a nemes ember kiszipolyozza a parasztok vérét. És mégis, a nemesek csak egy jogot ismernek. Azt, amit pénzzel meg lehet vásárolni. A nemesek nem ismerik az Isten törvényét, hogy ne kívánd a te felebarátod feleségét, se ökrét, se szamarát, se semminemű marháját. Mert nemcsak az asszonyok, hanem még a menyasszonyok iránt is tolakodók. De könnyebb lenne, kedves atyámfiai, megszámlálni a mezőn a fűszálakat, télben a hópelyheket, mint a nemesség bűnét. Mi tehát mától kezdve szabadok akarunk lenni, és azok is leszünk. Mert mi vagyunk többen, mert mi verejtékezünk, és íme, ha veszélyben van a haza, hát mi is harcolunk, mégpedig, becsapva, megalázva, magunkra maradva. Éppen ezért állítottuk most vissza ősi alkotmányunkat, hogy biztosíthassuk magunknak azokat a földi javakat, amiket a teremtő Isten a föld minden halandójának munkája, verejtéke után megád. Ezzel az ősi törvénnyel a tarsolyunkban, a győzelem biztos ígéretével a szívünkben s forró szeretettel a lelkűnkben hazánk, családunk, tűzhelyünk iránt, megyünk innen, Ceglédről a törökre. Hogy vagy becsületes szomszédságra tanítjuk, vagy pedig elseperjük innen őket, hogy hírük se marad. Aki gyáva és fél az ő szívében ettől a harctól, íme, amoda van leszúrva az a kicsi zászló, álljon oda. Nem haragszunk meg érte, hiszen gyáva embernek is születni kell éppen úgy, mint hősnek. Elmehet haza. De aki velünk akar tartani a harcban, maradjon itt, az vélünk harcolhat. Szabad hazába, szabad nemzetért. Jobb, boldogabb életért! Amit megmondottam, megmondtam. — S leszállt az emelvényről. A sereg éljenzett, hogy harsogása az egeket verte. Dózsa után egy paraszt kapaszkodott fel az emelvényre. — Atyámfiai! — kezdte ez is így — ón soha nem beszéltem még hangosan, mert amit mondani tudtam volna, féltem, hogy az hallja meg, akinek nem kéne. így hát most se valami sokat mondok. Mivel még saját fülemnek is idegen és félelmes még a szó. Én, Sánta Boldog András, innen csak, nem messzi Kevibül: hogy inkább égesse meg testünket a tűz, gyermekeinket tépjék széjjel a vadak, mint hogy még egyszer nyakunkat bedugjuk az urak jármába! Lőrinc állott fel végezetül, s istentiszteletet tartott. Megáldotta a vezért, a kapitányokat, az alvezóreket, a népet és a keresztet. Százezer paraszt térdelt az áldás alatt. A hozott törvényeket lemásoltatták, és elküldték követekkel Ulászlónak. A gyűlés után bomlott rendjére a tábor. Az idegenből jött századnyi deák rázendített az Európa-szerte ismert paras^tindulóra: Mikor Ádám szántott és Éva szőtt, Hol volt akkor a nemes úr? Dózsa a követtel Bakácsnak levelet is küldött, azt írta, hogy még semmi se késő. Ha csatlakoznak hozzá a nemesi felkelők. Hagyják abba tehát a keresztesek kínzását, és jöjjenek a táborba. Várja őket. Míg a törököt közös erővel meg nem verik, az új törvényeket felfüggesztik. Bakács azzal válaszolt erre a levélre, hogy a levélhozót, aki követként lett küldve, karóba húzatta. Egyebet nem tudott tenni. Vagy mereven szembefordulni Dózsával, vagy mellé állani. Amazt választotta. Nem mert melléállani. Cegléd után az első állomás Mezőtúr volt. Túron éppen akkor verte széjjel a nemesség a gyülekező kereszteseket, mikor a sereg bevonult. Az üldözöttekből tehát üldözők lettek. A helybeli keresztes vezérek oda voltak már kötve a szamarak meg öszvérek farkához a piacon. Egyik-másik keresztes fel is könyökölt, úgy tekingetett széjjel. Próbálta magát kiszabadítani. A várost a hadreseg körülfogta, a nemeseket mind egy szálig elfogta. Egy részét felakasztották, más részét karóba húzták. Túron azon nyomban nyolcszáz keresztes csatlakozott hozzájuk. De ettől eltekintve Túr örökkön nevezetes város, mert Dózsa itt jött rá arra, hogy nincs félmegoldás. Nem lehet a nemesek uralmát egy percre se meghagyni. Másként oktalan dolog a törökkel harcba bocsátkozni, ha hátuk megett a nemesi Magyarország azt teszi, amit jónak lát. Leszámol hát végképpen a nemesekkel, s beszervezi az egész Alföld népét a keresztes táborba. Másnap elérték Dévaványát. Ványán csatlakozott hozzájuk Túrkevei Ambrus, pap. Ezer fegyveressel. Ahol elvonultak, nemzetőrök maradtak hátra, akik biztosították az ország új alkotmányát. A békés gyepen érte utol a Bakács levele. Melyben anélkül, hogy a küldött izenetet figyelembe vette volna, megfenyegette Dózsát, hogy azonnal oszlassa fel a hadat. — Bolond vagyok ón? Vagy gyermek? — pattant fel Dózsa, és amit Bakács tett az ő követével, ő is azt tette a Bakács követével. Karóba húzatta. (részlet) SZABÓ PÁL 12 A HÉT
