A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
HÍRMONDÓ B! POLITIZÁLNI? NEM POLITIZÁLNI? A minap zajlott le a Csemadok területi konferenciája Rimaszombatban, melyen küldöttként vettem részt. Nem vállalkozom most a konferencia átfogó ismertetésére, mindössze egy, a Csemadok berkeiben szinte állandóan visszatérő témára szeretném felhívni a figyelmet, amely felmerült az említett területi konferencián is. A politizáljon-e a Csemadok, vagy sem? — kérdésről van szó, melyben a mai napig nem tudtunk egységes álláspontra helyezkedni. A szlovákiai magyarok között vannak ellenzői, támogatói és vannak közöttünk olyanok is, akik számára a kérdés ilyetén felvetése megoldhatatlan dilemmát jelent. Hogyan foglaljunk hát helyesen állást ebben a tárgyban? Mindenesetre ne legyünk szélsőségesek sem az egyik, sem a másik irányban. Az adott társadalmi viszonyok között nem találom helyesnek a politizálástól való merev elzárkózást, de éppúgy nem értek egyet a politikai tevékenység favorizálásával sem a kultúra művelésével szemben. A józan mértéktartás és a közös érdek felkarolásának szükségszerűsége legyen mérvadó munkamódszerünk kialakításánál. A demokratikus társadalmakban normális jelenségnek számít, hogy a társadalmi szervezetek véleményt nyilvánítanak az állampolgárok, vagy azok bizonyos csoportjainak — esetünkben- gyakorlatilag leginkább a szlovákiai magyarságról lehet szó ilyen értelemben — életét jelentős mértékben befolyásoló intézkedéseket illetően. Ebből következik, hogy bizonyos esetekben szükségszerűvé válik a Csemadok részéről a helyzetnek megfelelő tudatos célirányos politikai lépések megtétele. A társadalmi jelenségek ellenzése vagy támogatása nem megy ritkaságszámba az alkotmányos demokráciákban. A polgárok és az általuk létrehozott társadalmi szervezetek elidegeníthetetlen joga a véleménynyilvánítás, ami már önmagában is a politizálás egyik formája. Nem sért törvényt a Csemadok, amennyiben támogat valamit, kinyilvánítja egyet nem értését valamivel, esetleg kérvénnyel, tiltakozással fordul valamelyik állami szervhez. Az ilyen jellegű politizálás nem rejti magában azt a veszélyt sem, hogy esetleg összemosódik a politikai pártok, mozgalmak és a társadalmi szervezetek tevékenységi köre. Szó nincs ebben az esetben a törvényhozói és a végrehajtói kompetenciák átruházásáról, amely igyekezetnek nem egy esetben tanúi voltunk a Matica részéről (pl. a nyelvtörvény előírásainak betartását felügyelő jogkör megszerzésére irányuló kísérletek). Egyszerűen arról van szó, hogy a Csemadok is hallassa hangját a közéletben és próbálja számunkra kedvező irányban befolyásolni az események alakulását. Hangsúlyozzuk, nincs itt szó a szervezet jogtalan hatáskörökkel való felruházásáról, csak arról, hogy a nagy jelentőségű ügyek felett nem célszerű hangtalanul átsiklani. Feltétlenül ezek közé tartozik az ún. alternatív iskolák létesítésének terve és a rimaszombati magyar alapiskola sanyarú helyzete is. Ilyen fejlemények kapcsán a hallgatás lenne elfogadhatatlan a Csemadok részéről. Persze itt nem arra gondolok, hogy kulturális szervezetünknek kell megoldani ezeket az égető problémákat. Erre mások hivatottak. Az említett két konkrét ügyben elsősorban pedagógusokra, hivatásos politikusainkra és — a magyar alapiskola esetében — rajtuk kívül még a rimaszombati önkormányzat tagjaira gondolok. Csak javunkra szolgál, ha problémáink megoldása érdekében minél többen teszünk valamit, még akkor is, ha esetenként ez a segítség csak egy tiltakozó jegyzék megfelelő helyre történő eljuttatására korlátozódik. Nem sok, amit tehetünk, de ezt a keveset tegyük meg mindig, amikor szükséges, mert ezzel is erősödik hangunk, nagyobb lesz önbizalmunk, s talán felrázzuk letargiájukból a közömbösöket, és erőt öntünk a csüggedőkbe. Ezzel sem törvényt, sem szervezeti szabályzatot nem sértünk, ellenben jól kiaknázzuk az adott szervezeti keretek által behatárolt mozgásterületre korlátozódó tevékenységben rejlő lehetőségeket nemzeti közösségünk javára. Ez a válaszom az írás címében felvetett kérdésre. EGYÜD LÁSZLÓ KÜLFÖLDI VENDÉGEK Március 12-e és 15-e között Szlovákiában járt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének küldöttsége. A vendéglátók: a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya és a Csemadok Komáromi Helyi Szervezete gazdag programmal várták az immár külföldi vendégeket, akik részt vettek a Petőfi Sándor pozsonyligetfalui szobránál tartott március 15-i ünnepi megemlékezésen is. Prilder László felvétele a Pozsonyi Magyar Kulturális Központban készült, ahol Sunyovszky Sylvia igazgató köszöntötte a csehországi magyarokat.- lamér -Címer és néphagyomány Magyarország címere a néphagyományban címmel kiállítás nyílt 1993. március 15-én a Pozsonyi Magyar Kulturális Központban azokból a népi iparművészeti alkotásokból, amelyeken Magyarország címere mint díszítő motívum szerepel. Prikler László felvétele a megnyitón készült. <L) 8 A HÉT
