A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
HÍRMONDÓ "A TÁRSADALOM NEM FÜGGESZTHETŐ FEL" Konrád Gyö Konrád Györgyöt egy, a budaörsi kollégiumban szervezett találkozón hallottam először a hetvenes évek második felében. A zsúfolásig megtelt teremben — amelyhez hasonlót azóta csak egyszer, a Weörös Sándor—Károlyi Amy-esten láttam — a magyarországi ellenzék számos képviselője megjelent, olyanok, akik Konrádtól eltérően másként vélekedtek a társadalmi változásokat érintő kérdésekről. A hetvenes évek hangulata már a múlté, s a Konrád képviselte ellenzéki létforma jellege is alapvetően megváltozott. Ha belelapozunk könyveibe — legyen az A látogató, A városépítő, vagy a sokszor idézett, Szelényi Ivánnal közösen irt szociológiai esszéje, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz —, ugyanazokkal a kérdésekkel találjuk szembe magunkat, mint amelyeket a szomszédos kelet-európai országok értelmisége is feltett már magának, ez pedig a következő: hogyan ól egy értelmiségi — adott esetben egy marginális értelmiségi — a szocializmusban, milyen társadalmi elvárásokhoz-széljáráshoz kell alkalmazkodnia (ha akar), s lótezhet-e kiegyezés a politikai vezetéssel. A kiindulópont mindig más és mindig ugyanaz, legyen akár gyámhatósági alkalmazott, tudós vagy városszociológus a megfigyelő. A látogatóban egy gyámhatósági alkalmazott készít jelentést a városi élet nyomasztó légkörű, a peremre szorult, kisemmizett, örökké vesztes emberekről, akik első látásra alig különböznek az utcán járó többi járókelőtől. A kisregény főhőse, bár álmaiban, képzeletben elpróbállja a "mi történne ha másképp tennék" című jelenetet, "természetesen" belenyugszik a megváltoztathatatlanba, de ez a rezignáció, magától értetődően, még a túl józan, minden illúziótól mentes megfigyelőt sem nyugtatja meg. Ez a nyomasztó, sötét hangulat uralja A városépítőt is, ezért aligha csodálható, ha nemcsak másképpgondolkodók, hanem a rendőri szervek is érdeklődtek e két könyv iránt. E két írást követően 1974-ben keletkezett a Szelényi Ivánnal közösen írt, nagy igényű tudományos esszé, amely paradox módon nem a szerző által megjósolt és elképzelt rgy 60 éves időben, a szocializmus harmadik korszakának idején jelent meg legálisan Magyarországon, hanem 1989-ben. A szerzők baloldali platformról kiindulva elemzik az értelmiség szerepét, történeti meghatározottságát és küldetését a különböző történeti korszakokban. Ez — a szerző szavaival szólva — kísérlet lényegi megállapításaival jelentősen hozzájárult a Magyarországon létező reális szocializmus valódi jelenségeinek és tónyeinek feltárásához és a politikai hatalom által deklarált áligazságok leleplezéséhez. A fentiekben említettel egyenértékű fontosságú a marginális értelmiségi csoport szerepének és viselkedésének jellemzése; a margóra minden lapos aktualizálás és utalás helyett csupán annyit jegyezhetnénk meg, hogy napjaink politikusai is megszívlelhetnék a kelet-európai marginálisok differentia specifikájára vonatkozó részt. Az esszé megírását követő izoláló időszakban Konrád "rejtőző szociológusként" dolgozott, s az utazási tilalom után hosszabb tanulmányút következett Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol előadott, s közben tanulmányain és regényein dolgozott. A nyolcvanas évek megváltozott társadalmi hangulata az ellenzéki mozgalom erőteljesebb differenciálódását idézte elő. Megjelennek a korábban zúzdába került vagy az íróasztalok fiókjaiban heverő írások, igaz, még félig illegálisan, a hatalom által hallgatólagosan megtűrt, a rendőrség által időnként ellenőrzött nyomdákban. Megjelenik a Beszélő című folyóirat, s Konrád írásai ismertté válnak. A nyolcvanas évek közepén — még illegálisan — látott napvilágot harmadik regénye, A cinkos. A cinkos történelmi kalandregény, a szerző szerint nem önéletrajz, de a képzelet műve — ennek ellenére tettenérhetők benne bizonyos életrajzi motívumok is. Lehetne nemzedéki önvallomás, ha mindenáron kategorizálásra törekednénk — egy magyar zsidó értelmiségi vallomása a huszadik századról, barátokról és ellenségekről, történelmi sorsfordulókról és kiúttalan élethelyzetekről. Úgy érzem, hogy A cinkos folytatása (hiszen kötődik hozzá) a Kerti mulatság, amely alcíme szerint Regény és munkanapló, és a legkockázatosabb vállalkozás: "A legkockázatosabb könyvemet írom, vád alatt állok, meg kell vizsgálnom a magaviseletemet. A külső szemlélőnek egy ember önfelmetszése-a tudat bonckamrájában csendélet. Magamat felfüggesztve, sértődés és önigazolás nélkül szeretném a dolgokat megérteni. Leírni, ami kényelmetlen, leírni, ami fáj. Túlmenni a megengedetten, az elviselhetőn. Az írás folytonos áthágás, határsértós. Nem tudok olyan messzire menni, hogy ne legyek még így is túlságosan közel. Nem tudok olyan sós lenni, hogy ne legyek még így is túlságosan édes. Az irodalom annál helyénvalóbb, minél lehetetlenebb." A Kerti mulatság, ez a regény a regényről, Konrád korábbi műveihez viszonyítva minden szubjektivitása mellett általánosabb, szélesebb kitekintés az egyéni lét és a közösségi hovatartozás tartományaira, faggatózás a "telő idő varázsáról, a jelenkorról". OROSZ MÁRTA ... akkor hajrá — "Hajrá" A dél-szlovákiai magyaroknak ismét van heti sportlapjuk, mégpedig a Hajrá sportmagazin személyében. Elődje az egykori Csehszolvákiai Sport — később Sportvilág — 1952- től 1970-ig szórakoztatta írásaival a magyar anyanyelvű olvasótábort. Jómagam mint a sport örök szerelmese, örömmel fogadtam az ilyen küldetésű és szellemű lap megjelenését. A magazin címlapja sárgakékben díszeleg, idézve ezzel a DAC csapatának klubszínót és szerelését. Én, aki annyi éjszakát töltöttem a sporttörténelem birodalmában, jó ötletnek tartom a lapban közölt, magyar olimpiai aranyérmekről szóló folytatásos írást. Persze — és ezzel hála Istennek nem vagyok egyedül — hozzám is a foci van a legközelebb, sót, első helyen áll az életemben, az Aranycsapat egykori "sátáni" tudású balszélsőjével Czibor Zoltánnal készített interjút olvastam fokozottabb figyelemmel. A Sportmagazin hangadója Batta György főszerkesztő, aki hozzáállásával, sportszenvedélyével, örök fiatalságával bizonyára oroszlánrészt vállal a lap szerkesztéséből, és éberen figyel majd arra, hogy a lapban megjelent írások és riportok megőrizzék realitásukat és eredeti hangvételüket. Elmondása szerint a sport hetilap nem a DAC szócsöve lesz, de szent kötelességüknek érzik foglalkozni a DAC legénységével, hiszen a gárda ugyancsak magasan van a még utoljára létező "federális" I. labdarúgó ligában. Megtörténhet, hogy a standokra kikerülő példányszámok — valahol — esetleg nem kerülnek időben az olvasóközönség elé, ez azzal magyarázható, hogy az újságárusító nem beszéli Petőfi nyelvét, s így a lapok egy sötét sarokban várják napvilágra kerülésük eljövetelét. A magam részéről bízom benne, hogy a sportmagazin (ára 4.90,— Sk) eljut minden magyarlakta városba, faluba, és "sportkenyerévó" válik Dól-Szlovákia magyar nemzetiségű polgárainak. BABIÁK LÁSZLÓ 8 A HÉT
