A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
VISSZHANG hat éven át folyó oktatásra. Szeptembertől kezdik meg tanulmányaikat az első, hatodik osztályból hozzánk érkező tanulók. Egyelőre tehát két osztály nyílik, amelyben négy évig tart az oktatás és egy osztály, amelyben hat évig. Később teljes mértékben áttérünk az utóbbi oktatási rendszerre. — Mik a tanulókkal szemben támasztott felvételi követelmények? Tekintettel vannak-e a vallási, állampolgársági, nembeli hovatartozásra? — 1945 előtt, helyzetünkből kifolyólag, minden tehetséges diákot — vallási, nembeli hovatartozásra való tekintet nélkül — felvehettünk. Bár a magántanuló lányok nem éltek a kolostorban, csak a vizsgákon találkoztak a fiúkkal. 1957-ben végzett az utolsó olyan osztály, ahol még lányok is voltak. Helyzetünk romlásakor fiúiskolává váltunk, mivel a fiúk között is nagy volt a túljelentkezés. Az 50-es évektől kezdve egyre nagyobb előnyt élveztek azok, akik korábban is vallásos nevelésben részesültek, és nem csak a színvonalas oktatás miatt jelentkeztek iskolánkba. Persze a tehetség mindig döntő volt! Majd a 60-as, 70-es évekbeli létszámcsökkenés során ismét minden tehetséges gyereket felvehettünk, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. A 80-as évektől ismét feltételnek számít a vallásosság. Manapság lányokat nem oktatunk. Ami pedig a határokon túli magyar diákokat illeti: külön nem toborozzuk őket, de fogadjuk a jelentkezőket, sőt, néha előnyt is élveznek a magyarországiakkal szemben. Néhány erdélyi és felvidéki diákunk van, jövőre pedig egy bácskai fiút is várunk. Azokat a diákokat látjuk szívesen, akik Istent szeretnék szolgálni, az embereken keresztül. — Milyen kapcsolatban állnak önök a felvidéki bencésekkel? — Köztudott, hogy Komáromban régebben működött egy bencés leánygimnázium, de nem szándékozunk visszakövetelni a gimnázium épületét. Viszont Komáromban ma is működik rendházunk, ahová a pannonhalmi Maurus atyát helyezte ki a főapát úr. Tulajdonképpen egy élesztési kísérletről beszélhetünk, amelynek az eredményét figyelemmel kísérjük. Már a rendszerváltás előtt is együttműködtünk, főleg mi látogattuk a komáromiakat. Az utóbbi években ők szerveznek tanulmányi versenyeket, amelyekre ellátogatunk. Mivel idehaza is megsokasodtak feladataink, ezért kevés szerzetest tudunk kiküldeni más tájakra. Sajnos, későn jött a rendszerváltás, kiöregedett a rend, nehéz éleszteni... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző Egy köpönyegforgató a "hőskorból" Adalék Jozef Bellái egykori Trencsén megyei zsupán életrajzához Hozzászólás dr. Popély Gyula cikkéhez Popély történészkollégám "Egy nyelvtörvény árnyékában" című cikkében (A Hét, 1993. február 26, 4. o.) többek között közölte, hogy Jozef Bellái (nem irta nevét ipszilonnal) Trencsén megyei zsupán 1921. augusztus 26-án kibocsátott körlevelében arra utasította az alárendelt hatóságokat, hogy a legerélyesebben lépjenek fel a nyilvános helyeken magyarul beszélőkkel szemben, hogy "államunk presztízsét az illető egyének kihívó szemérmetlenségével szemben megvédjék." Ezzel a körlevéllel durván megsértette a Csehszlovákia függetlenségének elismeréséről és kisebbségei védelméről szóló szerződést, amely 1920. július 16-án lépett hatályba. (Lásd: Nemzetközi szerződések 191S—1945, Bp. 1983, 89—93.) Dacára annak, hogy nekem egészen más a publikációs témaköröm, a véletlen úgy hozta, hogy anyaggyűjtésem folyamán néhányszor találkoztam Jozef Bellái, illetve Bellái József nevével, de sohasem a "predprevratový Slovák"-ok (államfordulat előtti szlovák) között. Tanulmányai befejeztével a temesvári városházára szegődött el hivatalnoknak, kulturális témákkal foglalkozó könyvei jelentek meg, kizárólag magyar nyelven és a temesvári 1848-as eseményekkel foglalkozó tanulmányát is ott publikálta. Ez utóbbi kivételével könyvei megtalálhatók a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban is. Azt biztosan tudjuk, hogy az első világháború kitörésétől kezdve már kultúrtanácsnok volt (publikálni 1903-ban kezdett), és 1918 májusában a magyar kultúra ápolásában szerzett érdemeire való hivatkozással nemesi címért folyamodott. A kérvény elintézése olyan sokáig elhúzódott, hogy a Monarchia időközben felbomlott, Temesvárt pedig 1918. november 17-én szerb katonaság szállta meg. Öt nap múlva Bellái beadvánnyal jelentkezett Jászi Oszkár nemzetiségi minisztériumában, és arra való hivatkozással, hogy szlovák vidékről származik, ajánlkozott a szlovák lakosság közti agitációra és felvidéki kormánybiztosi állásra. Bellái beadványára a következő döntést írták rá: "Tudomásul és előjegyzésbe vétetett. Egyelőre irattárba teendő. Budapest 1918. november 25." (Magyar Országos Levéltár K40 Nemzetiségi Minisztérium, VII. tétel, 1. csomó.) Erről munkahelyén nyilvánvalóan hallgatott, mert Temesvár akkori polgármestere emlékirataiban nem szól róla. De azt megírta, hogy amikor az ottani Volksblatt közölt egy közigazgatási tervezetet egy bánáti népparlament felállításáról 1918. december 24-én, "A bánáti népparlament tervezetéhez elsőnek jelentkezett a kormánybiztosnál Bellái József kultúrtanácsnokunk, aki mint tót nemzetiségű ajánlkozott fel, és kérte a delegációba (értsd: népparlamentbe) való beválasztását. Ezt tette az, aki Stolarikról magyarosította nevét, megtagadta tót voltát, hogy a magyar kultúra szolgálatában vezető szerephez jusson, és aki magyar nemességre való igényét is ebbeli hazafias szolgálataira alapította." Ráadásul a polgármester háta mögött, szabálytalanul, közvetlen kapcsolatot vett föl a szerb katonai parancsnoksággal. [Geml József: Emlékiratok polgármesteri működésem idejéből (1914. június 15—1919. szeptember 4.), Timisoara 1924, 112—114. oldal.) ' Ezután a temesvári polgármester nem említi többé Belláit, a Karol Medveckýféle kompilációban ("Slovenský prevrat" négy kötete) sincs róla szó, de a pozsonyi Híradó 1920. évre kiadott naptárában már megnevezik, mint Hont megye zsupánját (megyefőnökét) Ipolyság székhellyel. A következő évben már Trencsén megye zsupánja, és nyilván az is maradt az 1922. óv végéig, amikor a megyéket nagymegyékké szervezték át. Ebben az évben jelent meg az ő nevével szignált "Správa župy Trenčianskej v roku 1921" című kiadvány (Troncsén megye közigazgatása 1921-ben) Trencsén volt szabad királyi városában. Hogy hogyan esett át a kuruc hagyományokat megörökítő és magyar nemességért esedező Jozef Bellái azon a "minőségi fejlődésen", amely repatriálása után zsupáni székhez juttatta, nem tudjuk. Egy azonban biztos: ha Jászi Oszkár teljesítette volna Bellái kérését és kinevezte volna Felvidék kormánybiztosának, akkor Pechány Adolf és Podhradszky György sorsára jutott volna. Az volt a szerencséje, hogy dr. Milan Hodža budapesti csehszlovák követnek nem sikerült beépítenie bizalmi embert a nemzetiségi minisztériumba és a szlovákok között magyarbarát propagandára ajánlkozó Bellái kérvénye elsüllyedt az irattárban. Bellái zsupán úr abban az érzésben Irta alá a magyar beszédet nyilvános helyen rendőrségi kihágásnak minősítő megyefőnöki ukázt, hogy a korábbi, 180 fokos politikai fordulatról tanúskodó okmány nem fog a napvilágra kerülni, A közigazgatás átszervezése után Szlovákia területén hat nagymegye maradt, Kárpátalja pedig egy nagymegyét képezett. Ennélfogva Trencsén megye 1923. január 1-től megszűnt, és ezzel együtt Bellái megyefőnöksége is. De nem volt oka panaszkodni: eddigi érdemeit méltányolva, hivatalból kinevezték Pozsony rendezett tanácsú város főjegyzőjének. A helyzet humora az volt, hogy dr. Bella Metódot, aki eddig Pozsony vármegye zsupánja volt, Pozsony nagymegye zsupánjává is kinevezték. A két vezetéknév között nemcsak egy betű különbség volt, hanem az is, hogy Bella Metód "predprevratový Slovák" volt és mind Pozsony megye, mind pedig Pozsony város képviselő-testületi ülésein készségesen beszélt magyarul is. Különben mind Bella, mind pedig Bellái annak a csehszlovák agrárpártnak voltak a hívei, amelynek a "Pozemkový úrad" (földhivatal) volt a dominiuma, ennélfogva közvetve a földbirtokreform végrehajtója. Nem alaptalanul vádolták korrupt ügykezeléssel, aminek egy eklatáns példáját a cikkünkbe vágó “Hogyan hajtották végre a földreformot a Dunaszerdahelyi járásban?" című újsághír is bizonyítja. (Híradó, 1927. október 14.) E szerint Bellái József kormánytanácsos, Pozsony város főjegyzőjének családja maradékbirtok címén kétmillió koronás vételáron megkapta Pálffy- Daun József Vilmos Bélyepuszta nevű birtokát. Az alsónyárasdi nép ennek az árnak a háromszorosát is megadta volna a birtokért, de nem vették figyelembe. Bellaíék nem is gazdálkodtak a birtokon, hanem haszonbérbe adták. Bellái ilyen módon 1600 hold földet szerzett, jóval többet, mint amennyit pl. Esterházy János grófnak a földbirtokreform végrehajtás folyamán meghagytak. Az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy ez időben történt, hogy Csallóközben Rakottyás és Zsemlékes majorokból létrehozták Hodžovo kolonista községet (ma Lipová). Még Tany vasútállomás nevét is Hodžovóra változtatták. (Földosztás Csallóközben. - Híradó, 1927. október 8. Nemesócsa neve nyilvánvaló elírás.) Akiről elnevezték: dr. Milan Hodžát nem kell külön bemutatni: államfordulat előtti öntudatos szlovák és Ferenc Ferdinánd bizalmi embere egy személyben. Akkoriban iskolaügyi miniszter volt az agrárpárt képviseletében. Nincs tudomásunk róla, hogy olyan utasításokat adott volna ki, mint amilyent Bellái zsupán Trencsénben elkövetett, de a magyarok felé tett barátságos gesztusait nem mindig követte konkrét akaó: Dunaszerdahelyen nem lehetett magyar polgári iskola, annak érdekében, hogy ez a Csallóköz szívében megvalósuljon, semmit sem tett. DR. FOGARASSY LÁSZLÓ A HÉT 3
