A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
SZABADIDŐ A kakasok menjen vidékre, menjen a rokonaihoz Mexikóba. Manuel szombaton este valóban elutazott. Cocker pedig vasárnapra megához hívatta a szomszédot. Greaves eleget tett a meghívásnak. Cocker szívélyesen üdvözölte. — Most rokonok vagyunk — mondta Cocker —, elszívhatjuk a békepipát. Greaves elégedetten vigyorgott. Gyalog érkezett a farmra, a torka száraz volt. Mohón nyúlt a whiskyspohár után. Cocker ekkor fejbe verte a puskatussal. A szomszéd azon nyomban szörnyethalt. Cocker lehúzta az áldozatról a ruhát, s a hullát egy plédbe csavarta, majd a kukoricásba vonszolta. Ott leszedte a madárijesztőről a rongyokat, s Greaves holttestét a karóhoz kötözte, zsákot húzott a fejére, egy rongyos kalappal egészítette ki, majd ismét felhúzta rá a ruházatát. Senki sem találja meg a hullát, erre mérget vehetett. Otthon figyelmesen eltüntetett minden nyomot. Éjfél körül a Greavesházból egy női hang érdeklődött, hogy az úr egy órával ezelőtt elhagyta a farmot. Másnap reggel a házban megjelentek a rendőrök, akik feltettek néhány kérdést, majd bocsánatot kértek a zavarásért és távoztak. Néhány hónap eseménytelenül múlott el. A hársfa levelei fokozatosan sárgulni kezdtek. Manuel egy alkalommal megjegyezte: — Én tudom, hogy mi van azzal a madárijesztővel. A ház gazdája megdermedt. — Mit akarsz csinálni? — Semmit. — Netán pénzt akarsz? — Nem, uram — mondta a spanyol csendesen. — Nem vagyok én egy olyan. Érdekes. Cocker biztosra vette, hogy Manuel nem árulja el. Egy napon aztán észrevette, hogy a gyerekhad a madárijesztő körül szaladgál és hangosan ordítozik. Cocker megdermedt a rémülettől. Az egyik kislány ujjával megérintette a madárijesztőt és felsikoltott. Felfedezhették a hullát, gondolta Cocker, s most mindent elmondanak majd a szülőknek. Szó nélkül lekapta a falról a puskát. Néhány pillanattal később eldördült a lövés, és amikor Manuel megpillantotta a gyerekek hadát a madárijesztő körül, rögtön tudta, mi történt. — Szegény gazdám — mondta maga elé. — Nem is tudta, hogy azt a ronda hullát beledobtam az öreg sziklabányába... . A közöttük feszülő kiengesztelhetetlen gyűlölet akkor kezdődött, amikor megszülettek! De az is lehet — sőt az a valószínűbb —, hogy még attól is korábban. Sanda gyanúm azt sugallja, hogy ellenőrizhetetlen idők távlatából hozták magukkal, az egysejtűeket is megelőző korból. Amikor még az ősködökben gomolyogva sodródtak egy iszonyatos végzet beteljesülése felé, ami megszületésük által be is következett. Itt mindent nagyon szépnek, jónak láttak. Az életet szeretni valónak tartották. Annyit mindig könnyen összekapartak, amennyi a gondtalan megélhetéshez kellett. Birodalmuk határos volt egymással. Azon belül ki-ki a maga ura lehetett. Ivaréretté válásuk után negyven—ötven tagú hárem állott őférfiasságuk rendelkezésére. Ezek szerint mindenük megvolt. És itt torpan meg a lélektannal foglalkozó tudomány. Mi szította bennük az egymás iránti mélységes gyűlöletet?! CSAK a kakaskodás?! Annyi bizonyos, hogy ha a két kakas testközelségbe került egymással, azonnal tettlegességre került sor! Csihi-puhi az első vértől az utolsó cseppig! Szerencsére valami felső hatalom mindig közbelépett, így — bár nem rajtuk múlott — az eddigi párviadalok egyike sem vált halálos kimenetelűvé. A felső hatalmat legtöbbször a gazda vagy a gazdasszony jelentette. Nem úgy az utolsó esetben, amikor az utca, illetve az országút vált csataterükké. Ez alkalommal is ádáz dühvei és azzal a megrögzött szándékkal estek egymásnak, hogy most aztán élet vagy halál! Egyenlő fizikai erővel és hasonló harci módszerrel rendelkeztek. Gyűlöletük is azonos fokon izzott. Konokul, elszántan harcoltak. Tépték, marcangolták egymás taraját, fejét, szeme táját, egész testét! Csattant a csőr, a karom, freccsent a vér! Jócskán jutott az út kövére! Porral, mocsokkal elvegyülve megalvadt és iszonytkeltő Ids szigeteket képezett. Győzni vágyásuk végső erejük kifejtésére ösztönözte őket. Szándékuk azonos volt: megölni a másikat! De mivel a tébolyult dühű kakasok energiája is véges, kölcsönösen kimerültek. Ott álltak az út közepén a legsebezhetőbb pontot keresve a másikon, amikor megint megjelent a: "felsőbb hatalom", mégpedig egy autóbusz alakjában. A busz vezetője már messziről észrevette őket. Feléjük közeledvén, a sebességet egyre csökkentette, de a gyűlölettől elvakult kakasok észre sem vették a közös veszély közeledtét. Amikor az autóbusz a fejük fölött megállóit, ők még mindig azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy hogyan öljék meg a másikat. A busz vezetője kiugrott és lábával belehömpölygette őket az útszéli árokba. Ott nyúltak el mint két, harcban kimerült, ájult katona. Kovács József Labirintus Keresse meg a legrövidebb utat az űrlény és a kozmonauta között A HÉT 21
