A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
FIGYELŐ vallási környezetben. Szívesen mennénk Dél-Amerika országaiba is, ahol az indián kultúrába és a spanyolos dallamok közé kéne beilleszkednie a mi muzsikánknak. — Még napjainkban la farencvároal zenekarnak tartják magukat? — Természetesen. Kedvenc tartózkodási helyünk a Török Pál utca 3. alatt található klubunk, ahol minden szerdán este hattól negyed tízig zenélünk, gázsi nélkül. Szeretjük ezeket a "zsíroskenyérpartikat*, ahová mindig vissza-visszatérhetünk. — Ml a helyzet a hajdani oktató müaorokkal? — Éveken át több ezer diáknak tartottunk előadásokat a dzsesszről, hogy megszeressék ezt a zenét. Ezek az előadások a magyar állam pénzéből valósulhattak meg. Sajnos, a pénzszűke miatt jelenleg szünetelnek ezek az előadások. Viszont elértük azt, hogy a koncertjeinkre a fiatalok is eljárnak. — Nem azoritotta ki ónból a zeneszeretet a műazakl pálya Iránti vonzalmat? — Hátrányos helyzetű fiatalként kezdtem mind a műszaki, mind a zenei pályámat. Ugyanis apámat az oroszok végezték ki a háborúban, majd nyomorogtunk, és ilyen körülmények között édesanyám papnak szánt. Ám a habitusom nem tett alkalmassá Isten szolgálatára, örök életemben bohém fiú voltam. Először hegedülni, majd klarinétozni kezdtem, és zenekart alapítottam. Az 50-es években a villamosmérnöksóg volt a karrier csúcsa. Ha nem érettségiztem volna miniszteri kitüntetéssel, apám miatt nem kerülhettem volna be az egyetemre. így viszont kötelesek voltak felvenni. Az egyetem sikeres elvégzése után pedig hívtak tanítani a Műszaki Egyetemre, ahol a professzorom megígértette velem, hogy a jövőben nemcsak zenélni fogok. A későbbiekben a műszaki pályámon is sikeres lettem: kitüntetéseket, díjakat kaptam, de mindig a zenei sikereket értékeltem többre. — Röviden nyilatkozzék családjáról ás hobbijairól la! —1965 óta nős vagyok, Barbara lányom 25 éves, Sándor fiam pedig 22. A lányom kereskedelmi végzettséggel rendelkezik, és vállalkozó. A pengeeszű fiam egyszerre végzi a jogi és a közgazdasági egyetemet, az oklevelek megszerzése után pedig kozmetikai vállalatom élére szánom őt. Kiegyensúlyozott, de sokat dolgozó család vagyunk. Nem hiszem, hogy egy művészember akkor alkothat nagyot, ha kusza az élete. Nekem szükségem van a stabil háttérre, az enyémek szeretetére, figyelmére. Nélkülük nem érhettem volna el eddigi sikereimet. A magánvállalkozás mellett további hobbim a kertészkedés. — Végül mit üzen lapunk olvaaóinak? — Üdvözlöm őket, és számítok rájuk, mint közönségre! Örülnék, ha 5—10 év múlva is kíváncsiak lennének a BDB-re. Kívánom, hogy egy olyan közösségben éljünk Európában, amely közösségben és közösségnek szépen, békésen lehet muzsikálni! MISKÓ ILDIKÓ Szép mondat a falon______ "Műveld a csodát, Ne magyarázd.»" (NÉMETH LÁSZLÓ) Február utolsó napjaiban megtisztelő meghívásnak tettem eleget, ugyanis meghívtak Nagycéténybe, a szavalok- és prózamondók vetélkedőjének zsűrijébe. Negyvenegy versenyzőt kellett meghallgatnunk, ami azt jelenti, hogy az iskola csaknem másfélszáz tanulójából majdnem minden harmadik gyerek verset, illetve prózát mondott. Az utánpótlás is biztosított, hiszen húsz gyermeket írattak a magyar elsősök osztályába. A zsúfolásig meglelt teremben (néhány szülő is jelen volt) dr. Szabó Lajos igazgató úr üdvözölte a versenyzőket és a közönséget, majd bemutatta a bíráló bizottságot. György Ferenc atya, a község katolikus plébánosa mellett kaptam helyet, de itt említem meg, hogy dr. Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség titkára Budapestről is megtisztelte az iskolát. Igazán szépen és tisztán beszélő gyerekeket hallottunk. Bizonyosan jó szellemben és színvonalon folyik itt az oktatás ebben az ínséges időben is, amikor anyanyelvűnk romlásáról nap mint nap aggasztó híreket hallunk. Miután megbíztak a verseny kiértékelésével, röviden a fentiekről Dr. Molnár Imre adta át a dijakat mondtam el gondolataimat. Időszűke miatt nem került rá sor, pedig motoszkáltak bennem Grétsy László sorai a hajról, szájról és a szemről, mivel "ma már a haj nem is haj, hanem bozont, gubanc, hari, kazal, paróka, rőzse, séró, skalp, széna, taraj vagy toll, esetleg tetűfészek." A szájat bizony etetőnek hívják és a szem, a nézőke. Bármennyire is fintorgunk, tiltakozunk, esetleg dühöngünk eme új nyelvi jelenségek miatt, de "anyanyelvűnknek van egy ilyen rétege is." Pontosabban, Grétsy Lászlót idézve: "Az ifjúsági nyelv szavai — mert hiszen ezekről van szó — a maguk szemléletességével, egyéni hangjával, kendőzetlenségével, üde színfoltot jelentenek a teljes magyar nyelvkincsben, amelybe éppúgy beletartoznak, mint bármely más csoportnyelv vagy mint bármelyik szaknyelv." Bizony léteznek ezek "az ifjúság szavai", kézenfekvő bizonyíték rá a nyelvi pályázat eredménye, amely az ifjúság nyelvét hivatott feltárni és felkutatni. Az elsődíjas pályaműben Tasnádiné Rónaky Edit több mint kétezer oldalon tárta fel napjaink ifjúsági nyelvét. A közismert Lórincze Lajos professzor is azt vallja, hogy "nemzeti kincsünk értékes része és üde színfoltja az ifjúsági nyelv is". MOTESIKY ÁRPÁD Az átképzés útvesztői Sokszor olvashattunk a múlt iskolai évben, főleg az "Učiteľské noviny" hasábjain az orosz nyelv tanításáról a különböző fokú iskolákban, az orosztanárok helyzetéről, az átképzés lehetőségeiről. Az egyes iskolákban a helyi feltételeknek megfelelően oldották meg a helyzetet: vagy bevezették a német és az angol nyelvet, vagy tanerő hiányában maradt az orosz, ugyanakkor a gyerekek maguk választhattak a lehetőségek közül. Az általános tendencia az, hogy az orosz tanítása néhány éven belül vagy teljesen kiszorul, vagy még néhány órában tovább él, mindenesetre a tanárok számára megélhetést biztosítani nem tud. Marad tehát az átképzés. Az átképzés programjának javaslatát az SZK kormánya 1990. 10. 30-án fogadta el. A program megvalósítása két szakaszban történt. Az ún. előkészítő tanfolyamok formájában, majd következett a 6-szemeszteres tulajdonképpeni átképzés, ami akkor még díjtalan voít. Az az orosz szakos, akinek már voltak alapismeretei angol vagy német nyelvből, viszonylag könnyen bejutott a 6-szemeszteres átképzés folyamába. Ennek ellenére az érdeklődők és a felvettek aránya nem fedi azt az úton-útfélen hangoztatott elvet, hogy mindenkinek van lehetősége az átképzésre. Ha pedig már felvételi vizsgát kell tenni, akkor miért nem a középiskolai tananyagból, vagy az a cél, hogy "jól megfogják vele az embert", hogy azt mondhassák, lehetőséget adtunk, de nem feleltél meg a követelményeknek? Jelenleg az átképzés folytatása nehézségekbe ütközik, mert a főiskoláknak az átképzés biztosítására nincs pénzük, a felvétel és a tanulmányok folytatása eddig is a nappali tagozat rovására ment. A főiskolák az előkészítő tanfolyamok támogatására sem kapnak pénzt, ebből következik, hogy nem indíthatnak ilyen jellegű kurzusokat, tehát marad a 6-szemeszteres forma. Térjünk vissza az orosztanításhoz. A múlt évben két új segédanyag is megjelent. Egy szemináriumon, ahol a szerzők ismertették koncepciójukat, kiderült, hogy az orosz nyelv tanításának tökéletesítésével, a témák és módszerek érdekesebbé tételével szeretnék a már elvesztett terepet visszahódítani. Ez szerintem halvaszületett ötlet, mert attól, hogy jól tanítják, az orosz nyelv nem válik vonzóbbá. Itt már feltámasztani az oroszt abban a formában, ahogy a múltban tanítottuk, nem lehet. A jövőben az orosz nyelv már csak választható tantárgy lehet. De felvetődik a kérdés: érdemes-e ma oroszt tanulni? Vigyázzunk, nehogy átessünk a ló másik oldalára, hogy aztán a nulláról kelljen indulnunk megint, ha majd rájövünk, hogy mégis szükség van rá. Esetleg úgy is járhatunk, mint azon a magyarországi szimpóziumon, ahol nem akadt ember, aki oroszul beszólni tudott volna, mikor szükség volt rá. Mégis, mi lehetne a megoldás? Igenis, tanuljanak gyermekeink nyelveket, választhassanak ők, de a választható nyelvek között ott a helye az orosz nyelvnek is. Merem remélni, hogy ez a mai csupán átmeneti állapot és lassanként a helyére kerül minden, vagyis az oroszt is azért fogjuk tanulni idővel, amiért a németet és az angolt. CSERI EDIT A HÉT 7
