A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-08 / 2. szám
kiemelni. Az egyik az erőszakos asszimiláció, a másik pedig a településszerkezetek erőszakos megváltoztatása. A legfontosabb cikkely az autonómia lényegét és az autonómia szerveit definiálja. Három pillérre épül. Elsősorban az oktatásügy önigazgatása egy összállami szerv, regionális szervek és helyi szervek szintjén. A kultúra önigazgatása szintén az előbb említett szinteken. Valamint azoknak a régióknak az önigazgatása, illetve az önigazgatásba való maximális bekapcsolódása, ahol a kisebbség él. Természetesen a kétnyelvűség megfelelő betartásával, nemzetközi dokumentumok szellemében. A zárórendelkezésekben biztosítjuk, hogy ez az egész berendezkedés kötődik a szlovák alkotmányhoz, azokhoz a törvényekhez, amelyeket érint. A zárórendelkezés értelmében az ezzel kapcsolatos végrehajtási törvényt — amelyen most dolgozunk, s kb. 50—60 cikkelyből áll majd — négy hónapon belül el kell fogadni. Rendelkezik továbbá az alkotmány bizonyos részeinek megváltoztatásáról is. Természetesen ahhoz, hogy ezt a tervezetet jóváhagyja a pozsonyi parlament, partnerek kellenek majd á szlovák oldalon is. — Az alkotmánytörvény elfogadásához háromötödös többség szükséges. Hogyan ítéli meg a tervezet elfogadásának esélyeit a szlovák parlamentben? — Az első lépés — amelyet úgy érzem kötelességünk volt megtenni —, hogy leírjuk egy dokumentumban az elképzeléseinket. A második lépés az, hogy magyar oldalon, tehát az itteni kisebbségi oldalon maximálisan ki tudjuk csiszolni. Szeretnénk maximális konszenzust elérni ebben a kérdésben. Szeretnénk, ha minden szlovákiai magyar e tervezet mögé tudna állni. Ugyanezt a témát párhuzamosan fogjuk tárgyalni belpolitikai és külpolitikai téren. Talán a külföld is segíthetne abban, hogy ez az alkotmánytörvény-tervezet valamikor elfogadásra kerüljön. — A tervezet körülbelül mikor kerül a parlament elé? — Úgy gondoljuk, hogy 1993 első negyedévében. — Köszönöm a beszélgetést. Kamoncza Márta Prikler László felvétele GONDOLKODÓ Az európai normáhon felül? Aggályaink a Mečiar-féle vezetés hatalomra kerülésével kapcsolatban megalapozottnak bizonyultak. Nem lettek hűtlenek önmagukhoz, maradéktalanul igyekeznek érvényt szerezni a "na Slovensku po slovensky" elvnek. Nem egyedi, szűk körbe behatárolható jelenségről van szó, melyet egy nemzeti érzelmektől túlfűtött helyi hatalmasság túlkapása okozott, hanem országos hatáskörű szervek rendelkeztek ilyen értelemben a hivatalos szlovák politika szellemében és támogatásával. Nem kétséges, hogy a legfelsőbb szlovák vezetés tudtával és irányításával születtek ezek a döntések. Miközben naponta tapasztaljuk az állami politika kisebbségellenes beállítottságát, érdekes módon, legmagasabb rangú hivatalos képviselőink, élükön Mečiar miniszterelnök úrral, külföldi partnereiknek állandóan azt hangsúlyozzák, hogy nálunk a kisebbségek az európai normákat meghaladó jogokat élveznek. Rendkívül kétszínű ez a politikai reprezentáció. A külvilág szemében pozitív Szlovákia-képet igyekszik festeni, közben a gyakorlatban tudatosan szervezett, következetesen kisebbségellenes politikát folytat. Bizonyosságot nyerhettünk erről már az új szlovák alkotmány megalkotásával kapcsolatos események során. Az ilyen jellegű politizálásnak szinte egyenes következményei a helységnévtáblákkal, a keresztnevek anyakönyveztetésével és a helységnevek használatával — a TV magyar adásában — kapcsolatos jogcsorbító utasítások. Kormányfőnk elképesztő ferdítésekkel érvelt a helységnévtábla-ügy kapcsán az 1992. december 4-i nemzetközi sajtóértekezleten. Vladimír Mečiar elmondta, hogy a községek nevét ismert politikai indokok miatt sok helyen elmagyarosították, s az új elnevezések nem felelnek meg az "eredeti szlovák" elnevezéseknek. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Eddig úgy tudtam, éppen fordított a helyzet: az eredeti magyar nevek lettek elszlovákosítva. Lakóhelyemen és a környező településeken senki sem tud "eredeti szlovák" nevekről. Egyszerűen nem tudjuk mi volt Feled, Serke, Rimajánosi, Pálfala, Várgede, Péterfaja, Simonyi stb. tisztes "eredeti szlovák" neve. Állítása szerint a magyar elnevezéseket csak onnan távolították el, ahol a szlovák felirattal együtt egy oszlopon szerepeltek, s ezzel együtt lehetővé tették a magyarok számára, hogy más táblákon helyezzék el saját nyelvű felirataikat. Ez bizony már nem egyszerű csúsztatás, hanem szemenszedett hazugság. Lakhelyemen, Feleden jó harminc méterre a hivatalos nyelvű helységnévtábláktól, és hangsúlyozom, nem az útkarbantartó vállalat területén — az úttesttől jóval távolabb, a község tulajdonában lévő területen — helyeztük el a magyar nyelvű információs táblákat (kék alapon fehér betű), mégis hivatalos felszólítást kaptunk az útkarbantartó vállalat járási kirendeltségétől a táblák eltávolítására az általuk megállapított határidőig. Valamennyi alaptalan érvelését túlszárnyalta azonban kormányfőnk a következő kijelentésével: "Nem tudunk hazánkban tájékozódni, mert a községeket anélkül keresztelték át, hogy bárkit is megkérdeztek volna." Ennek az állításnak aztán valóban nincs egy szemernyi valós alapja sem. A normalizált, hivatalos helységnévtáblák a helyükön maradtak, akár kitették mögéjük a magyar nyelvű információs táblákat, akár nem. Számomra egyenesen felfoghatatlan, mi nehezíti ilyen körülmények között a tájékozódást. Persze ezt maga Mečiar úr sem gondolja komolyan. Mindenesetre meghökkentő az a cinizmus, mellyel minden gátlás nélkül nyúl egészen felháborító, a tények teljes kiforgatásán alapuló, inkorrekt eszközökhöz. Számtalanszor bizonyította már, hogy kisebbségünk lejáratása érdekében nem riad vissza az alantas és etikátlan fogásoktól sem. Igazán következetesen igazodik a következő elvhez: Úgyis megmutatom, hogy ti vagytok az összeférhetetlenek, a viszályszító soviniszták, és nem lesz, igazatok! Eszmevilágában fel sem merül, hogy esetleg a gyengébbnek, a jogaiért küzdőnek is igaza lehet. Jellemző a szlovákiai közgondolkodásra, politikai kultúrára, hogy a szlovák közvélemény kritikátlanul elfogad minden magyarellenes megnyilvánulást, akármilyen szemetszúró valótlanságon alapszik is. A hazai politikai viszonyok — magyarellenes elfogultság a szlovák lakosság körében — és a külföld meglehetősen felszínes tájékozottsága teszi lehetővé, hogy vezető tisztségviselőink gyakran még azt sem tartják szükségesnek, hogy ne ennyire megbotránkoztatóan átlátszó, gyerekesen naiv, a tények elferdítésére alapozó és minden realitást nélkülöző vádaskodásokat hangoztassanak velünk szemben. Az ilyen jellegű megnyilvánulások semmi esetre sem azt bizonyítják, hogy a szlovák vezetés valóban őszintén óhajtja a konszenzust. A legújabb fejlemény nemzetiségünk életében a magyar helységnévhasználat betiltása a Szlovák Televízió magyar nyelvű adásában. S mi több, értesüléseim szerint, a magyar hírmagazinban ezentúl csak előzőleg ellenőrzött anyagok sugározhatók. Az ilyen fejlemények erősen emlékeztetnek a volt pártállam parancsúralmi praktikáira. És nem tudjuk mi jöhet még, mi lesz a következő lépés? Milyen újabb, identitásunk felszámolását célzó törekvést próbálnak még átültetni a gyakorlatba? Nem lehetünk közömbösek kisebbségi jogaink szisztematikus, fokozatos beszűkitésével szemben. Ebben az esetben a létünkről van szó. Ezt az. identitásjegyeink külső megnyilvánulási tonnáit korlátozó folyamatot feltétlenül meg kell állítanunk! Nem süllyedhetünk odáig, hogy másságunk, nemzeti sajátosságaink váljanak megkérdőjelezhetővé, mert ettől már estik egy lépés létünk kétségbe vonása. Most nagy szükség van a tisztes emberi kiállásra, mert amennyiben nem tiltakozunk erélyesen, valamennyi törvényes eszközt kihasználva a minket — most még látszólag kis ügyekben — ért jogtiprások ellen, hamarosan igen komolyra fordulhatnak a dolgok. Amennyiben a jogcsorbító rendelkezéseknek nagyobb ellenállás nélkül érvényt lehet szerezni az. aránylag kevésbé jelentős ügyekben, akkor hamarosan a nagy horderejű területek is sorra kerülnek. Ezért teljesen természetes, hogy jogaink védelmét abban a pillanatban cl kell kezdenünk, amikor először megsértik azokat. Nagyon nehéz lenne ugyanis a felemelkedés a teljes jogfoszlottság, a földbe sulykoltság állapotából. Egy olyan helyzetben már nem lenne eszköz, amely panaszainkat közreadhatná, a világ elé tárhatná. Tiltakozzunk, amíg nem késő! Egyik! László A HÉT 5
