A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-19 / 12. szám
SOROZATUNK AZ TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜL Lőcse valamikor századokon át a Szepesség központja volt. Gazdag történelmi és kulturális múlttal rendelkezik. Jókai és Mikszáth népszerű regényeiből szinte mindenki ismeri mesét teremtő korszakait. Gondoljunk csak A lőcsei fehérasszony főszereplőjére, a szépséges Korponayné Ghéczy Juliannára, akinek málladozó arcképét még őrzi a titokzatos vasajtó, vagy A fekete város fiatal, erélyes bírójának Fabríciusnak szerelmi tragédiájára. De megcsodálhatjuk a Szent Jakab templomban Pál mester faragott alakjait, a világhírű szárnyas oltáron. És itt áll a régi főtéren az árkádos városháza (amely ma a Szepességi Múzeumnak a helye). A XV. század végén épült, többször leégett, de a kor divatja szerint mindig átépítették, például 1768-ban barokk stílusban. Az eredetileg gótikus kétszintes épületet 1895-ben Schulek Frigyes, a híres építész (a budavári Halászbástya tervezője) restaurálta, a lengyel reneszánsz mintájára csúcsíves kistetőkkel látta el. De az idő vasfoga közel 100 év után újra kikezdte, és most megint restaurálják, hogy eredeti fényében ragyogjon. Szalatnai Rezső a harmincas évek végén Lőcséről írt tanulmányában így emlékezik meg e becses épületről: "Lőcsei idő fog el, ha belépsz a városháza tanácstermébe. A tanácsterem érdekes ajtaja felett komoly latin igék intenek a polgári bölcsességre, míg kint a homlokzaton a polgári erények figurái igézik meg a járókelőt. Bent a hatalmas teremben, a zöld posztóval bevont asztal körül mintha hirtelen Fabrícius bíró alakja merülne fel. Királyok, városbírák és polgármesterek arcképei a falon, közöttük a híres olajkép 1679-ből, mely a Lőcsei tanácsot ábrázolja. Körben állnak, esküre emelt kézzel, az asztal közepén a nyitott törvénykönyv, keresztbe tett pallossal. A bal felső sarokban égi dicsfényben az Úr, s német szavai egy átlengős szalagon lebegnek a tanács felett. Lent a bal sarokban a bűn szörnye és a jobb sarokban a biborruhás hóhér. A lőcsei respublika címerében két oroszlán ágaskodik a kettős kereszten." És nem feledkezhetünk el a városháza melletti téren álló híres vasketrecről sem, melybe valamikor a "bűn ösvényére tévedt hajadonokat" zárták be, hogy az erkölcsös polgárok megvetéssel tekintsenek rájuk. Igaz ugyan, már nem olyan díszes és színes, ahogy Jókai leírta A lőcsei fehérasszony című regényében, de turistalátványosságnak így is megteszi. Mint ahogy az egész belső város újjávarázsolt házai is maradandó élményt nyújtanak az odalátogatóknak. OZSVALD ÁRPÁD A lőcsei városháza
