A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-19 / 12. szám

MINERVA Japán merényletek a világháború elején Baktériumbombák Kínára ba, ahol Reineggs gyógymódja pár nap alatt visszaadta egészségét. E gyógyu­lásnak köszönhetően kapott szívélyes meghívást Reineggs a grúz királyi udvar­ba, Tifliszbe (ma Tbiliszi). II. Herakliusz (1720—1798) a 18. század legnagyobb grúz politikusa, dip­lomatája, reformátora, mecénása. Fél évszázados uralkodása alatt elvezette Grúziát a modern civilizáció küszöbére, és az orosz birodalom felé való orientá­lódásával megmentette országát a két ősi ellenség, a török és a perzsa általi bekebelezéstől. Reineggs három évig 1778—81 között állt a király szolgálatában mint annak főtanácsadója és udvari orvosa. Grúziái tevékenységéről így szá­molt be barátjához írt levelében: "Megta­nítottam ezt a nemzetet a nemesfémek olvasztására, a vasöntésre, olvasztó­­kemencéket, acél- vasmúveket ren­deztem be; megtanítottam őket az ágyúkészítésre, lőpormalmokat állítot­tam fel". Segített a grúz nyomda felállí­tásában — betűit Misztótfalusi Kis Miklós, az egykor Amszterdamban mű­ködő erdélyi nyomdász készítette —, újjászervezte a tifliszi színházat, európai mintájú ezredeket állíttatott fel. Szolgála­taiért elnyerte a legmagasabb grúz nemesi címet, s így lett belőle "Jakub bej". 1781-ben fontos diplomáciai missziót bízott rá a király. A legszigorúbb inkog­nitóban — nehogy a perzsa vagy török követ tudomást szerezzen küldetéséről — Szentpétervárott járt, ahol előkészítette az orosz-grúz államszerződés megkö­tését. Ideje azonban, hogy szóljunk Koháry további sorsáról is. Annál is inkább, mivel ez összefüggésben lehetett Reineggs grúziai kegyvesztettségével. Koháry már betegen érkezett Tifliszbe, elvesztette látását, s az ottani kapucinusok misszi­ósházában húzta meg magát. Innen küldözte könyörgő leveleit Bécsbe: segít­sék, természetesen pénzzel, hazautazá­sát. Az utazásra azonban már nem kerülhetett sor, Koháry 1780. szeptember 26-án Tbilisziben hunyt el. (Mind a Borovszky-féle Hont-monográfia, mind a Slovenský biografický slovník tévesen 1800-ra teszi Koháry halálát.) A hagya­tékában maradt értékes útijegyzeteit 1830-ban adták ki német nyelven. Herak­liusz unokája egy 1802-ben írt levelében azt állította, hogy a király kétesnek találta Reineggs szerepét társa halálában, s talán emiatt (is) kellett Reineggsnek 1783-ban elhagynia sikerei színhelyét. Rövid asztraháni tartózkodás után Szentpétervárott telepedett le, ahol ud­vari tanácsosi címet kapott, majd 1786- ban a birodalmi orvosi kollégium titkára és a sebészképző vezetője lett. Fiatalon, 49 évesen halt meg, 200 évvel ezelőtt, 1793. március 10-én. Valószínű­leg az ópium áldozata lett, melyre keleti utazása alatt szokott rá. Reineggs nevét, szerepét gyakran emlegetik az orosz, grúz .történészek. Magyarországon a nemrégi­ben elhunyt Tardy Lajos irta meg életrajzát, tudományos és népszerű for­mában is. Ez utóbbi a Móra Kiadó gondozásában jelent meg 1963-ban Ja­kub bej ámen, és 1971-ben grúz nyelvre is lefordították. Dr. Kiss László Japán harci repülőgépek a negyvenes évek legelején baktériumbombákat doblak le a kínai partvidék egyes városaira, amelyek búbópes­­tist terjesztettek el, s két rajtaütésük legalább 400 kínai halálát okozta — derül ki a japán kutatók által feltárt hivatalos dokumentumok­ból. A kutatók ezúttal első ízbeti találtak olyan hivatalos kinai dokumentumokat, amelyek érzékeltetik, mekkora kárt okoztak Kínában a második világháború előtt és alatt végrehaj­tott titkos japán hadjáratok — közölte Mori Maszataka japán kutató. A csúói egyetem tanára, Avano Kentaro vezette japán törté­nészcsoport csupán 1985-ben fedezett fel amerikai levéltárakban olyan japán katonai okmányokat, amelyek részleteket tártak föl kínai városok ellen végrehajtott, a vegyi és bakteriológiai fegyverekre az első világháború után (az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben) kirótt tilalmai sértő hadműveletekről. A negyvenes évek elején a japán császári hadseregnek az északkelet-kínai Harbinban állomásozó hir-Velence, a világörökség egyik legszebb kincse napról napra pusztul, süllyed. Kereskedő alapitói ezredévekre tervezték, ám nem szá­moltak a XX. század hajóival, bárkáival, amelyek motorjai rengeteg kárt tesznek benne. A városvédők szerint elhárítaná a veszélyt és a turisták életét is megkönnyítené egy tenger alatti metró. Az elgondolás nem új, több változat is szóba került. — Képzeljék el — mondja Dario Berti mérnök —, hogy a Mestre pályaudvarról néhány perc alatt a város forgalmi középpont­jára ér a vonat: a piazzale Romára. Odáig a hedt 731. alakulata vitt véghez efféle akciókat, s hátborzongató módon "kísérleti nyulakként" használt kínai, koreai és orosz hadifoglyokat. A Móri által Kínában lelt friss bizonyítékok azonban betekintést engednek abba is, mek­kora károkat okoztak e támadások. A Sang­hajtól délre fekvő Ningpo kikötőváros ellen 1940. október 27-én végrehajtoU akció alkal­mával japán harci repülőgépekről kórterjesztő bolhákkal fertőzött kukoricacsöveket és bú­zapelyvát szórtak le. Az iratok tanúsága szerint három nap múltán kínai orvosok búbópestis hirtelen kitörését észlelték, s idővel 103 halálesetet jegyeztek föl. A támadás után egy hónappal Ningpo egyik negyedében a ható­ságok kétszáz otthont égettek porig, hogy gátat vessenek a járvány terjedésének. A partvidéki Csöcsiang tartományban lévő környékbeli Jiliao település ellen 1942 szep­temberében intézett hasonló támadás 300 lakos halálát okozta. hídon halad, csak ott bújik a föld alá, hogy kelet felé körülfutva tíz perc alatt a Szent Márk tér alatt álljon meg! Innen két irányba mehetne tovább: az egyik ága a Lido és a repülőtér felé, a másik a város nyugati peremén át a piazzale Romára. A tervezett körgyűrű egyik előnye, hogy a városszéli elhanyagolt környékeket is bekapcsolja. A zajos vaporet­­tókat is el akarják tüntetni, csak a csendes gondolákat hagyják meg, úgyhogy aki a csatornákról akar gyönyörködni a városban, bérelhet egy szelíd gondolát. Velence alatt metró lesz? A HÉT 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom