A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-19 / 12. szám

HÍRMONDÓ SÁRA SÁNDOR POZSONYBAN A Pozsonyi Magyar Kul­turális Központban feb­ruár 19-én mutatták be a Könyörtelen idők cí­mű Sára Sándor-tilmet A bemutató után maga a filmrendező válaszolt a közönség kérdéseire Amint válaszaiból kide­rült, Sára Sándor ebben a kultúrának egyáltalán nem kedvező időszak­ban is optimista maradt, s filmjeiben továbbra is aktuális problémákkal kí­ván foglalkozni. A PMKK a közeljövőben több Sá­­ra-filmet tűzött a műso­rára. Fotó: Prikler László VISSZHANG "Tisztelt Szerkesztőség! Kérem segítsenek!" — kezdte levelét Pa­­tócs Kálmánné, tanyi lakos, aki családja részére kért adományt az olvasóktól. Mivel többször előfor­dult, hogy lapunkat tisztességte­len célokra akarták felhasználni, kénytelenek voltunk olvasónk hely­zetéről személyesen is meggyő­ződni, és erről azután az A Hét 6. számában "Restellem a sze­génységünket" címmel, Miskó Ildi­kó írt riportot. A cikk megjelenése után több — sajnos névtelen — hozzászólás érkezett hozzánk. Szerkesztősé­günk minden véleménynek igyek­szik helyt adni, akár helyesli vagy elítéli, ezért az alábbiakban kivo­natosan idézünk néhányat. “Egy olvasó a sok közül" többek között ezt írja: "Az én anyagi helyzetem rosszabb mint az Öné, ugyanis nekem nincs se emeletes házam, se autóm, de van két kisgyermekem és egy munkanélküli férjem. Arra viszont gondolni sem mernék, hogy az újságba tetessem ki a családom fényképét, és könyöradományért forduljak az olvasókhoz. Higgye el, vannak Önnél még sokkal szegényebbek is, akiknek fedél sincs a fejük felett... miért nem megy Ön is dolgozni, hisz mun­kahely csak akadna, elmehetne takarítani vagy kisegítőnek a kony­hára... Ha van autójuk, de nem járnak vele sehová, miért nem adják el? A mai világban az autó luxus, nem engedheti meg magá­nak akárki... Azt hiszem, nem én leszek az egyedüli, akinek ez a véleménye... Kérem, gondolkodjék el, s változtasson életmódján, de ne mások segítségével..." "Tudom, hogy nagyobb a kiadás, ahol valakinek diétázni kell, de aki falun lakik, az tarthat baromfit, sertést vághat, nyulat nevelhet, a kertben megtermelheti az egész évre való zöldséget, csak kis akarat kell hozzá... Ma mindenki­nek úgy van mindene, ahogy be tudja osztani magának, például négy csirke helyett csak kettőt készítsen, és főzzön hozzá több olcsó köretet, aki egészséges, megeheti a nokedlit vagy a rizst is" — írja Zs.F.-né (cim a szer­kesztőségben). "Elgondolkozva olvastuk az A Hét 6. számában megjelent cikkü­ket Patócs Kálmánné, tanyi lakos­ról, aki elpanaszolja családja gond­ját, baját. A képeket nézegetve a helyzet elgondolkoztató, mert a gyerekek között igen nagy korkü­lönbség van és ha az anyuka akart volna, már régen dolgozhatna. Nagyon sok családban éjjel-nap­pal dolgoznak. A szülők kora hajnalban viszik a csöppségeket a bölcsődébe, óvodába, hogy biztosítani tudják a gyerekek meg­élhetését. A hölgynek már koráb­ban rá kellett volna döbbenni, hogy gyerekei nőnek, és mindig több lesz a kiadás... Úgy hisszük, hogy a faluban vannak olyanok, akik még rosszabb helyzetben vannak, példának okáért nincs emeletes házuk, nincs autójuk, viszont van sok ledolgozott évük, melyet sem­mibe véve, az üzem vagy a szövetkezet megszűnése után ezek az emberek az utcára kerül­tek. Mi lesz ezekkel a rászorultak­kal? Lehet, hogy a kritikánk egy kicsit erős, de munkehelyünkön vegyes életkorú anyák dolgozunk, és mi is megjártuk az élet görön­gyökkel teli útját. Sírógörccsel vittük gyermekeinket hajnalban az óvodába, iskolába. Mivel a mun­kahelyünk a városban található, viszont a kollektíva összes dolgo­zója a környező falvakban él, így a gyerekeink korán reggel keltek és késő este feküdtek le. Hovato­vább, egyre nehezebb a helyze­tünk, mert most még elnézőek sem lehetnek velünk főnökeink, ugyan­is száz további állna a helyünkre. A munka fáradalmai és a család nevelése közben nincs időnk fél­tékenység! jelenetekre, örülünk, ha boldognak látjuk a családunkat..." (Egy női kollektíva Párkányból) Összeállította: P.M.E. KINCSÜNK AZ ANYANYELV Az úgynevezett hivatalos nyelv "szépségei" Ez alkalommal a hivatalos nyelvben és a hivatalból nyilatkozók stílusában előforduló helytelenségekről mon­danék néhány szót. A budapesti rádió egyik riportere valamelyik temetkezési vállalat alkalmazottjával beszélgetett. Az egész interjú ékes példája volt a hivatalos mellébeszélésnek, melynek során a legegyszerűbb dolgokat is igen nyakatekert módón fejezte ki a kérdezett alkalmazott. Az urnasírhelyekről például így nyilatkozott: "ezek igénybevételénél magasabb ár érvényesül", holott elég lett volna azt mondania: az urnasírhelyek drágábbak, illetve többe kerülnek. Ham vasztás helyett hamvasztásos tevékenységről hallhattunk, és végül még a hamvasztásos sírhely kifejezést is kénytelenek voltunk tudomásul venni, tetézve azzal, hogy "sajnos, nem minden fér bele a kategorikus keretbe". Árakról volt szó, de meg kell vallanom, akkor sem világos számomra, mi is az a *kategorikus keret". Az a.gyanúm, hogy az illetékes tisztviselő maga sem tudta. Árkategó­riáról, esetleg az árkategória keretéről még csak beszélhetett volna, akkor legalább sejthettük volna, miről van szó. Hogy tudniillik vannak ugyan árkategóriák, de bizonyos szolgáltatások ezekbe nem férnek bele, vagyis vannak dolgok, amelyekért még külön kell fizetni. De a kategorikus keret olyan jelzős kifejezés, amelynek valójában semmi értelme, csak a ködösítést szolgálja. Nagyon sokszor hallunk hivatalos nyilatkozatokban "harmadik alternatíváról". Aki ismeri az alternatíva latin eredetű szavunk pontos jelentését, az tudja, hogy harmadik alternatíva nincs. Ázért nincs, mert áz alternatíva szó jelentése a következő: 1. olyan eset, amelyben két lehetőség közt lehet választani, 2. az egyik lehetőség a kettő közül. Az alternatív melléknév jelentése pedig: kettős, vagylagos, kétféle lehetőséget felvető vagy megengedő; például: kérdés, indítvány, terv stb. Az alternatíva alapszava, a latin alter, altera, alterum névmás fő jelentése: egyik a kettő közül, a másik, illetve a második. Van az alter szónak még 'túlsó', esetleg 'ellenkező' jelentése is, de akkor is mindig csak két dolog vagy személy szembeállítására vonatkozik. Az audiatur et altera pars — hallgattassék meg a másik fél is — közismert latin mondást is csak két fél, két vélemény szembeállí­tásakor alkalmazhatjuk. Ne beszéljünk tehát harmadik alternatíváról, mert mint már mondtam, az alternatíva szó jelentése ezt eleve kizárja, mondjunk helyesen harmadik lehetőséget vagy eshetőséget. Hivatalos jelentésből idézem: "Bizonyos témákról nin­csenek képben". Jó szerencse, hogy ez a kifejezés nem terjedt el, mindössze egyszer hallottam. Ez ugyanis a német "im Bilde sein" szókapcsolatnak a szó szerinti és teljesen helytelen fordítása. A német kifejezés értelme: tisztában van valamivel, tisztán lát, pontosan tud valamit. Tehát: bizonyos témákkal nincsenek tisztában, bizonyos témákról nincs pontos képük — ezek a mondatok jók, de magyarul ilyen értelemben senki sem lehet "valamiről képben". Á hivatalos -nagyképűség szép példája a következő mondat, amely Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudósról szól: "Az a város, ahol született, és ahol elkezdte általános iskolai tanulmányait." Amikor Szent-Györgyi Albert tan­köteles lett, még nem volt általános iskola, akkoriban.a hatéves gyermek az elemi népiskolába kezdett járni. És igaz 'Ugyan, hogy tanulmány főnevünk jelentése többes számban a következő: valamely tanintézet rendszeres látogatása tanulás végett, mégsem szoktunk népiskolai vagy akár általános iskolai tanulmányokról beszélni. Tanulmányait megkezdheti, folytathatja, végezheti valaki középiskolában, főiskolán, egyetemen, de az elemi népiskolában vagy az általános iskolában nemigen. Ez a kifejezésmód ellenkezik a nyelvszokással. Úgyhogy még a nagy Szent-Györgyi Albert esetében is elég lett volna ennyit mondani: ahol iskolába kezdett járni, vagy: ahol bekerült a népiskolába, esetleg: ahol elvégezte a népiskolát, majd a gimnáziumban folytatta tanulmányait. MAYER JUDIT A HÉT 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom