A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-08 / 2. szám

OTT JÁRTUNK Teplicei képeslap Minden fürdőhelynek megvan a maga legendája. A csehországi Teplicének is. A régi krónikák szerint az Úrnak 762. esztendejében egy gazdag disz­nópásztornak elkódorgott a malaca az erdőben, és nagysokára egy meleg vizű forrás iszapjában találták meg. A pásztor cselédjeivel a forrás mellé költözött, s erős várat épített e helyen. Ezt a legendát örökítette meg száz évvel ezelőtt két helybeli szobrász a fürdő parkjában. Az állítólagos ősfor­rás mellett felállított díszkút minden oldalán egy disznófej látható, a disz­nók szájából pedig víz csörgedezik. Most, késő ősszel azonban elzárták a vizet, és helyette sárga levelek hullanak a megkopott medencébe. Távolabb a pásztor romantikus szob­ra, amint a malacát tartja, szépséges felesége pedig egy tálkával vizet merít a forrásból. Mindez szívet melengető idillikus kép e zord időben a mankóval bicegő betegeknek, akik a gyógyulás reményében jöttek Teplicére. Az évszázadok folyamán annyi híres személyiség: császárok, királyok, ze­neszerzők, költők, tudósok fordultak meg e kies helyen, hogy oldalakat töltene be a felsorolásuk. így csupán két szellemóriást emelek ki: Beetho­vent és Goethét, akik 1812 nyarán itt találkoztak először. Goethe egy barátjához írt levelében erről így emlékezik meg: "Megismerkedtem Beethovennel; tehetsége bámulatra késztetett, de sajnos teljesen zabo­látlan egyéniség, sokban igaza van, mikor megveti a világot, de ezzel persze sem a maga, sem mások számára nem teszi azt élvezetessé..." Goethe mint udvari ember, miniszter és titkos tanácsos borzadt mindentől, ami megzavarhatta volna lelkének nyugalmát. "Goethe jobban kedveli az udvari levegőt, mint ahogy egy költőhöz illik" — jegyezte meg róla epésen Beethoven. így a barátkozá­­suk, bár tisztelték egymást, nem tartott túl sokáig. Történt mindez abban a híres teplicei parkban, ahol a két zseni kart karba öltve sétálgatott, és találkoztak a császárnéval és udvari kíséretével. "Maradjunk csak így — mondta Beethoven Goethének — ők majd kitérnek, mi nem." De a költő hirtelen kibontakozott Beethoven karjából, és levett kalappal félreállt, hogy helyet adjon, míg a nagy zeneszerző hátán összefont karral • A város régi főtere a pestisoszloppal • A Fürdő utca a templomtérről • Teplicei panoráma 2 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom