A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
M ES lOTT S C-VITIMIN Az 1498-as esztendő kezdetén az Indiába tartó Vase» da Gama töljegyzi: a legénységnek dagad a lába, a keze, az ínye. Betegek. Szerencsére egy másik hajó legénysége — akikkel útközben találkoznak, és akik eligazítják őket Mombassa (jelenleg Kenyához tartozó) kikötője felé — pompás narancsokat ad nekik a készletükből. A legénység mind egy szálig meggyógyul. A rejtélyes csapást ugyanis a C-vitamin hiánya okozta. Ez a betegség az emberiség egyik legnagyobb ellensége volt, több millió személyt ölt meg, míg a gyógyászat fölé nem kerekedett. A betegség mai elnevezése a XVI. század közepén alkotott latinos kifejezés, a scorbutus származéka, amelyet John Echth holland orvos teremtett meg antik skandináv szavakból kiindulva. A betegségnek és megismerésének bonyolult a története. Például Vasco da Gama egyes kor- és vetélytársai sosem szenvedtek skorbutban: sem Kolumbusz spanyol tengerészei az Atlanti-óceánon való átkelések során, sem James Cook angol legénysége a későbbi csendes-óceáni körutakon. Vagy személyes ellenállóképességüknek, vagy az egymáshoz közeli szárazföldeken fölvett friss gyümölcs- és zöldségkészletnek hála, őket a jelek szerint elkerülte a betegség. Ugyanekkor, ugyanezeken a vizeken a hosszabb távokra, rosszabbul fölszerelkezve induló Fernao de Magalhäes portugáljaira, Jacques Cartier franciáira és Samuel Wallis britjeire könyörtelenül lesújtott. Azok, akik a bennszülöttektől elsajátították a kókuszdiónak, bizonyos növények kérgének és bizonyos füveknek az áldásos hatását, a titkot sajnos nem testálták utódaikra. A portugál, spanyol, brit és holland hajósok minden bizonnyal hallottak a déligyümölcsök jótékony hatásáról, csakhogy összetévesztették az aprócska zöldekkel, amelyek kevesebb vitamint tartalmaznak; a friss gyümölcsöt a tartósította!, a természetes levet a főzött, sűrített, így-úgy tartósított lével. Nem csoda, hogy szegény orvosok nyomot tévesztettek, és sokáig egymásnak is ellentmondó magyarázatokat adtak a skorbutra. Egyesek elkeresztelték "szárazföldi betegségnek", és valami "lelki hullámzást" okoltak érte; mások az éghajlat nyirkosságát és a hajófenék fülledségét tették felelőssé, mondván, hogy ezek gátolják a (nem sokkal korábban fölfedezett) bőrlégzést; voltak, akik a rezet és egyéb, a konyhákban használatos fémeket hibáztatták, mérgezésre gyanakodva; mások a "mérgezést" az egyhangú kosztnak tudták be. Akadtak, akik mikrobák hatását tételezték föl. Csak arra nem gyanakodott senki, hogy esetleg valamely lényeges elem hiányozhat a táplálékból. Hasonló összevisszaság volt tapasztalható a gyógymódok terén is. Lúgos és savas hatásokban gondolkodva egyes doktorok malátalét, állati belsőségek sűrítményéből készült leveseket, csalánfőzetet javallottak. A többség úgy vélte, hogy a déligyümölcsök hatásosságának oka savasságuk és oxidálóképességük, ezért inkább kénsav fogyasztását ajánlották. A matrózok utálták, itták — és továbbra sem gyógyultak meg. James Und skót tengerészorvos volt az első, aki az 1700-as években módszeres vizsgálatokat végzett, ezek a kezdeti lépések azonban nem voltak alkalmasak arra, hogy kiderítsék a friss gyümölcsök hatásosságának valódi okát, és az őrült elméletek tovább burjánzottak. A XIX. században még mindig az tünetegyüttes, mely a "Bariowkór" nevet kapta. Eleinte ugyanis senki sem vette észre, hogy ez a betegség nem más, mint a skorbut. A megoldás akkor kezdett lassan megszületni, amikor Axel Holst, Pasteur és Koch egykori tanítványa módszeres kísérleteket végzett tengerimalacokon. A táplálkozás es a tápjalékhiány következményeit vizsgálta. Ö volt az első, aki egyértelműen megállapította, hogy a skorbut táplálkozási hiánybetegsóg. Később, 1912-ben, a betegséget egy fiatal lengyel vegyész, bizonyos Casimir Funk nitrogénvegyületek hiányáGyermekkori tengerészregényeinkből Imindannyian jól ismerünk egy rémes betegséget, a skorbutot azt talán kevesebben tudja kórt csak a századunk élső felében sikerült végleg legyűrni. Pedig az ellenszere nagyon egyszerű csak nehéz vothűiegtaláji erjedést és a rothadást kárhoztattál: a skorbutért. Közben a betegség felütötte a fejét a szárazföldön is: a megbetegedéseket eleinte a börtönökben észlelték, később az aszály során, amely 1845 után éhínséget okozott Eszak-Európában; még később a kaliforniai aranyláz idején, a krími háborúk alkalmával és Párizs 1870-es ostromakor. Ekkor a kálium, a nátrium, az alkáli fémek hiányát vádolták — miközben nyilvánvalóvá vált a burgonya megelőző és gyógyító hatása! Jack London és James Oliver Curwood is megörökítette a krumpli dicsőségét kalandregényeiben. Időközben a betegség meghonosodott a sarkvidékeken is. Az eszkimókat védte az étrendjük, mert a halat és a húst csak gyöngén sütötték meg, így nem bomlottak le bennük a vitaminok, a sarki expedíciókat azonban megtizedelte a kór. A sűrített, tartósított, pasztőrözött tej föltalálása a múlt század végén rossz útra vezette a kutatókat. Amikor ezek a pótszerek a csecsemők táplálásában szinte teljes mértékben fölváltották az anyatejet és a nyers tejet, az amerikai és európai családok gyermekei között az angolkórral együtt terjedt el egy új nak tulajdonította. Ezeket "vitális", azaz létfontosságú aminosavaknak, avagy vitaminoknak nevezte el. Az első világháború alatt dr. Harriet Chick kutatócsoportja (hogy megszabadítsa a skorbuttól az Irakban harcoló brit hadsereget és a burgonyát nélkülöző angol lakosságot) mar meghatározta, milyen körülmények között hatásos a nyers tej és a friss citrom. Voltaképpen nem maradt más hátra, mint elkülöníteni a "C-vitamint". A magyar Szent-Györgyi Albertnek ez 1920 körül sikerült. 1937-ben Nobel-dijban részesült érte. Ebben az esztendőben azonos babér illette a brit Hawortht, azon számos kutató egyikét, akik 1933 körül ("aszkorbinsav" néven) a nélkülözhetetlen C-vitamin szintetizálásán fáradoztak. Fél évszázad múltán már az élelmiszerüzletekben is árulják a C-vitaminkapszulákat, amelyeket sokan túlzott mértékben is fogyasztanak, és lassan feledésbe merül a milliónyi áldozat, akiket a gyermekek, a szegények, a katonák, a rabok és a tengerészek közül szedett a skorbut. (IMP)
