A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
£tô múlt MiPVi KIS PALÓC NÉPRAJZ Méhlepény, köldökzsinór, burokban született gyerek Egy ipolyvarbói bábaasszony visszaemlékezése szerint a régi bábának "nem volt csak ollója meg egy krisztír gumicsöve, azon pedig egy kis zsinór. Ezzel kötötte le a púpzsinórt és kész. Elvette az anyától a lepényt, és kész volt a szülés" (Kelemen Anna). A méhlepényt még felhasználták a fürdetéskor, aztán gyorsan a kertbe ásták. A köldökzsinórt ollóval vágta el a bába. "Vigyáztak rá, hogy akkor vágják el, amikor azon a vér a gyerek felé megy, mert ha akkor vágták volna el, amikor az anya felé "Nekem eggy se vót illyen, de hallottam illyenrő’, hogy fogval született valaki" — mondta ipolydamásdi adatközlőm (Ziman Jánosné Ziman Anna, 1909). Leikésen sem közöltek sokkal többet; "Hallottam mán illyenrő', de nem tudok róla semmit" (Dudás Jánosné Simon Ilona, 1914). "Aki fogval született, öregasszony mellátta, oszt kihúzta a fogát, nehogy jósojjon valamit. A fogat eldobták vagy elásták" (Bálint Józsefné Apa Hermina, 1919). Kemencén "aszonták, hogy az szerencsés lessz, akinek foga vót" (Zábrádi Györgyné). A fentiekhez hasonló a deméndi adatközlés: "Hallottam róla. Hogy valami tudós lett az nagyon. Vót hallanyi, hogy aki lehetett, az ellopta a fogát. Irigységből" (Máté Lajos, 1901). Az Ipolyság környéki falvakból származó az anyja, hogy mi baja. A szája tele vót vérvei. Monygyák, hogy ha megmaradt vóna neki a foga, akkor az nagy esző lett vóna" (Bodzsár Sándorné Celleng Franciska, 1910. Ipolykeszi). "Fogval született vót nekik a Gábris bácsijuk Zsélbe’, de kivette neki a bába. Akkor osztán a gyereket őrizték, mert azt mondta az ember — bement oda egy kódós ember —, hogy a gyerek meghal. Aszonygya kútba esik. A kútat be is csináták. Aztán aszongya, mégiscsak a gyerek fölment a kút tetejire, a deszkára, ott halt meg. A bába kilopta a fogat, mert az tudta, hogy az nagy szerencse" (Kisné Bado Julianna, 1908. Ipolyvarbó). A foggal született jósolni is tudott, előrelátó volt: "Vót is eggyik, az a Gergőék, az született fogval. Mikor kisgyerek vót. Születési szokások és hiedelmek ment, akkor a gyerek egy hét múlva meghalt volna" (Bodonyi Andrásné Mihály Julianna, Ipolyság). Szülés után az inámiak tiszta gyolcsba varrták a köldökzsinórt, s hét évig tartották benne. Utána elégették, hogy "a rontó dógok kísőbb se fogjonak a gyereken" (Zolczer Imréné). Több faluban is állították, hogy a köldökzsinórt el kell tenni, de hogy miért, arra már kevesen emlékeztek. "A fijamnak is el vót téve. Oszt mondták, hogy ki köll bontanyi neki, nem tóm’, mennyi idős korába'. De én úgy eltettem, hogy még magam se tudtam, hova lett" (Dudás Jánosné Simon Ilona, 1914. Letkés). Több helyen "rongydarabba kötve, az asztalfiában őrizték azt, bízva abban, hogy ha megnő a gyerek, s odaadják neki, szerencsés lesz" (Kapros Márta). A születés szokásai... 1986. 180. p.). Bár a burokban született gyermekről is hallottak adatközlőim, róla azonban nem tudtak sokat mondani. Csupán annyit jegyeztek meg, hogy az "szerencsés vót". A foggal született és az elcserélt gyerek A foggal született gyermekről már Ipolyi is közölt adatokat Magyar Mythológiájában. Azt írta többek közt, hogy "... a tátos gyermek, ki foggal jő a világra, bölcs és tudákos, a nélkül, hogy taniták, tud könyvből (azaz olvasni), sok rejtett dolgokat ismer és megjövendöl, tudja, minden házban mit hol főznek, de csak hetedik évig él meg, azután egyszerre eltűnik, soha nem tudják meg hollétét..." (Ipolyi, 1929. 209. p.) Ipolyi mitológiabeli közlése szerint a foggal született gyermekekből (akik egy két vagy három foggal születnek) "válnak a garaboncosok", akiket "az ellenséges felek, azaz a gonoszok 7 éves korukban elvisznek, mindenre tanítják, és ezután szolgálatukba tartják a bűvös tudományra". (Ipolyi,’1929. 215. p.) A hiedelem szerint, ha a bába kibeszéli a titkot, azaz hogy az újszülött foggal jött a világra, akkor "a táltos gyermeket föl nem lehet nevelni, elhal azonnal". (Ipolyi, 1929. 209. p.) idevonatkozó anyag sokkal gazdagabb az előbbieknél. "Födémesen vót ollyan gyerek a Gergölékné', aki fogval született. Oszt asszonygya, hogy amikor libákho' jött, akkor valami ember ment hozzájja, oszt kivette a fogat, oszt nem lett ollyan. Mer ollyan tudós lett vóna, ha a foga memmarad. Azt vette ki neki, amivel született" (Bodzsár Jánosné, 1896. Kelenye). "Nekem unokám született fogval. Meghalt osztán. Kétéves vót. Mikor megkeresztőték, kivették a fogát. Mikor szopott a kicsinyke, az anyja azt mondta: "Jaj, harap a kicsiny". "Kivették, eltették. Meg is vót takarítva, de elveszett. Úgy tartották, hogy azt úgyis ellopták vóna. Ha a bábasszony mellátta, az is ellopta" (Otrekal Péterné, 1897. Pereszlény). "Vót eggy gyerek, aki fogval született. Oszt aki vót itt ollyan boszorka asszony, ellopta neki a szőllőbe'. Mindenki beszélte ugye, hogy fogval született, akkor oszt ugye kiment az asszony a szőllőbe, letette a gyerecskét, ez a* asszony meg ki leste, kivette a fogát. A gyerek sírt. Szaladt oda meg tudta mondanyi, hogy esső lessz vagy most illyen idő lessz, vagy ollyan" (Nagy Józsefné, Ipolyfödémes). Hogy a foggal született nem volt mindig szerencsés, arról is az adatközlők szóltak: "Amikor az én testvérem született, akkor is mondta a bábasszony — ollyan hetven éven fölő lehetett — az eggyik gyerekre, hogy az szerencsés gyerek lessz. Fölnőtt az a gyerek úgy mind mink. Élt sokáig, de elment a háborúba, oszt meghalt. Az a foga memmaradt neki..." (Bodzsár Jánosné, Kelenye). Az elcserélt gyerekről már nem hallottunk annyi "konkrét" adatközlést. Igaz, hogy szinte mindenütt tudtak róla valamit. "Itt is vót Varbón, hogy ollyan szép gyerek született, hogy kicseréték, oszt aztán nem jó vót" (Bagdal Vilmosné Kis Irma, 1929). Éppen ezért sok-sok mágikus cselekedettel próbálták a lopástól, illetve a cserétől megmenteni a gyereket. Hogy el ne cseréljék az újszülöttet, a gyerek mellett mécsesnek kellett égni, amíg meg nem keresztelték. Többek közt rózsafűzért is ezért tettek a kisgyermek nyakába. A megkereszteletlen gyermeknek ezenkívül tükörbe sem volt szabad néznie. Részben a sátoros ágy is amiatt készült, hogy a gyermek biztonságban legyen. "A lepedő megett aludt az asszony, hogy el ne lopják a kisbabát" (Csáky Józsefivé, Kelenye). Ipolyi írja, hogy a gyermeklopással szorosan összefügg "a boszorkányok általi gyermekragadás, gyermekevés". A hiedelemvilágban élő cselekedetek gyökerét mitológiakutatónk az "engesztelő istenségrőli alapnézetben", az őskori emberáldozat gyakorlásában látja. A tűz égését, a tűzbevetés mint fenyegetés emlegetését pedig a "tűz, víz, ég s föld általi elemei" engesztelésekben és tisztulásokban eredezteti. Ennek egyébként az emberi élet mindhárom fordulójánál tanúi lehetünk. Ezért kell — írja Ipolyi — "A született gyermek mellett gyertyát égetni, nehogy a boszorkány felváltsa, s ha gyanús, hogy váltott, a tűzbe vetéssel fenyegetni." (Ipolyi, 1854. 541 .p.) Csáky Károly Fotó: Prikler 10 A HÉT
