A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
SORSOK Az istenek benyújtják Edit harmincharmadik születésnapján határtalanul boldog volt. Úgy érezte, a sors kegyes volt hozzá. Talán túl kegyes is, mert viszonylag könnyen ért el mindent. Harminchárom éves korára van egy szerető férje, két szép gyereke, egy háromszobás lakása és egy Favoritja — leltározott magában Edit, és egy szuszra kihörpintette a fél pohár pezsgőt. Ez egy boldog születésnap, gondolta elégedetten. Az ünnepelt egy mátyusföldi kisfaluban élte le gyermekéveit. Édesapját jóformán nem ismerte, hiszen tízéves volt, amikor elhagyta őket. Edit csak annyit tud róla, hogy a tengerentúl él, és gyermekkorában néhanapján csomagot is kaptak tőle. Editet édesanyja, özvegy nagymamája és a nagynénje nevelte. Három felnőtt leste a kislány kívánságát, Edit pedig roppantul élvezte, hogy körülugrálják. Az alapiskola befejezése után a Jednota szaktanintózetébe került. Az iskola befejezése után elárusítónőkónt dolgozott Újvárban egy élelmiszerüzletben. Az elkényeztetett kislánynak nemigen tetszett a kora reggeii felkelés, a kétműszakos munkaidő, ezért úgy határozott, hogy beiratkozik a közgazdasági középiskola esti tagozatára. A felvételi vizsga sikerült, s kisebb-nagyobb nehézségekkel ugyan, de Edit öt év után sikeresen letette az érettségi vizsgát. Ebből az alkalomból édesanyja egy aranygyűrűvel, nagymamája arany karkötővel, nagynénje pedig aranylánccal ajándékozta meg. A frissen érettségizett lány nem vált meg a Jednotától, csak munkakört cserélt. A fehérköpenyt a szögre akasztotta, és szép, vadonatúj ruhájában belibegett a vállalat igazgatóságára, ahol mint bérelszámoló dolgozott tovább. Egy évvel később, huszonnégy évesen Edit megkapta az egyszobás lakást. Ekkor a volt alapiskolájában a tízéves találkozót ünnepelték. Edit büszkén mesélte, hogy tíz év alatt mi mindent sikerült elérnie. Csak akkor kezdte magát kényelmetlenül érezni, amikor a volt osztálytársnői arról számoltak be, hogy ők már elvégezték az egyetemet, és fényképeket mutogattak csemetéikről. Edit az esti bulira már el sem ment. Először érezte úgy, az élete mégsem teljesen olyan, mint amilyennek szeretné. Hiányzik a férj, a gyerekek. Azok a srácok, akik valamikor a kezére pályáztak, már mind házasemberek. Egyébként is, Edit úgy gondolta, nem azért szerezte meg nagy nehezen az érettségit, hogy olyan férje legyen, akinek naponta mosni kell az olajos overallját. Szóval Edit olyan férjet szeretett volna, akinek van egy jó munkahelye, mondjuk tanár vagy mérnök, és aki városban lakik. Ugyanis a lánynak egyre inkább kezdett megtetszeni a városi életmód. Lakásával szemben egy idős házaspár lakott. Két fiuk már rég kirepült a családi fészekből. Az egyik Münchenben, a másik meg Prágában élt. A bácsi elég gyakran utazott Prágába, a néni olyankor egyedül maradt otthon és esténként Edittel társalgó«. Megmutatta hogyan készül a csipkebogyóbor, hogyan lehet jó tojáslikőrt készíteni. Az egyik fülledt nyári napon Edit éppen készült hazafelé a munkahelyéről, amikor az igazgató titkárnője közölte vele, hogy két hétig Edit fogja helyettesíteni a titkárságon. Másnap aztán a lány még jobban ügyelt arra, hogy csinosan, szép ruhában, ápoltan jelenjen meg az igazgató titkárságán. A csinos külső meghozta gyümölcsét. Aznap éppen egy prágai küldöttség tárgyalt a vállalat főnökénél, s az egyiküknek feltűnt a jó megjelenésű titkárnő. Editnek is megtetszett a magas, kisportolt fiatal férfi, aki aziránt érdeklődött, mit lehet esténként egy kisvárosban csinálni. A lánynak a mozin kívül semmi egyéb nem jutott eszébe. Végül is a srác azt ajánlotta, inkább menjenek a strandra. így is lett. Edit idővel megtudta a férfiről, hogy közgazdasági főiskolát végzett, és nyelveket tanul, mert később szeretne egy külkereskedelmi cégnél elhelyezkedni. Úgy 2 A HÉT
