A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-05 / 10. szám
HÍRMONDÓ Az Amerikai Magyar Alapítvány idei díjazottjai Az Amerikai Magyar Alapítvány elnöke Merszei Zoltán, a Dow Chemical Konszern korábbi elnöke, sikerrel munkálkodik a magyarság amerikai történetének, kulturális hagyományainak felkutatásán és megőrzésén. Az alapítvány immár csaknem 3 millió dollárt gyűjtött össze adományokból, amelyekből 1989-ben megnyílt New Brunswickban a Magyar Kulturális Központ, múzeummal, könyv- és levéltárral. Merszei' Zoltán a legismertebb emberek közé tartozik USA-szerte. Ötvenhárom évvel ezelőtt, 17 éves korában került el Magyarországról. Amerikában nőtt fel, ott végezte tanulmányait, s pályája fiatal korától napjainkig óriási sikervagy s/ingaléz menekülőnek 165 ezer schillingjébc kerül, hogy egy híitőkamionban vagy áruszállító konténerben Ausztriába csempésszék. S az. utazást nem mindig élik túl: tavaly áprilisban például ;./. osztrák-olasz, határ előtt az. erdőben öt megfagyott tamil kisgyermek holttestét találta meg az osztrák remiőrség: az ötvenfős csoport kamionban érkezett Ausztriába és a hideg időjárás ellenére a határ előtt a csempészek nyári öltözetükben kitették őket a kocsiból. December végén négy afrikai színes bőrű férfit találtak a vámőrök egy fagyasztóvagonban Bregcnznél; röviddel a fagyhalál beállta előtt sikerült őket kórházba vinni. Tavaly télen két tíz. év körüli tamil kisfiút találtak pénz és iratok nélkül egy osztrák távolsági vonaton: őket egy tiroli gyermekotthonba vitték. Júniusban Münchenben egy belülről nem nyitható, levegőtlen hússzállító konténerben találtak 18 eszméletlen menekülőt a német rendőrök: rövid kórházi ápolás után tovább kellett utazniuk Németországból. rel ívelt felfelé. Széles körben ismertek humorral teli, lendületes előadásai. Központi témája természetesen az energiakutatás, de többször is bemutatta azokat a magyar származású tudósokat, akik korszakalkotó módon hozzájárultak az energiakutatáshoz, úgy mint: Jedlik Ányos, Eötvös Lóránd, Zipernovszky Károly, Bánki Donát, Stodola Aurél, Kandó Kálmán, Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede, Kemény János stb. "Ha Magyarország megőrzi kutatási szabadságát, akkor a közel 1100 éves ország jövője biztosítva van" — jelentette ki legutóbb. Hazai benyomásairól pedig így beszól: "Budapestről mindenki elragadtatással nyilatkozik, de a legfontosabb mégis az, hogy jól érzik itt magukat a külföldiek. Jellemző példa erre a feleségem, aki amerikai létére szinte nagyobb propagandistája Magyarországnak, mint én magam. Ugyanis, csak Budapesten történhet meg az, hogy hosszú évtizedek után bemegyek egy divatszalonba, ahová még gyerekként az édesanyámat kísértem el néhanapján, s a két idős hölgy összecsapja a kezét: "Istenem, ez a gyerek!" és már hozzák is a régi könyvet, amelyben a szalon klienseinek méreteit nyilvántartották — ott találtam az édesanyámét is. Csoda-e, ha a feleségem azóta csak itt varratja a ruháit?" New Yorkban rendezték meg az Amerikai Magyar Kulturális Alapítvány díszvacsoráját, amelyen átnyújtották a George Washington—díjakat. Az 1992. évi kitüntetettek egyike Marton Kati volt, az egyebek közt Raoul Wallenbergről szóló könyvéről ismert újságíró. A szerző Marton Endrének, az AP Hírügynökség hajdani budapesti tudósítójának a lánya, akit tevékenységéért az '56-os szabadságharc után bebörtönöztek. Büntetésének letöltését követően költözött az Egyesült Államokba. A másik díjazott Lóránt István, jeles amerikai magyar fotóművész. A díszvacsorán az amerikai magyarság sok jeles képviselője mellett ott volt Erdős Andre, magyar ENSZ-nagykövet is. Az 1961 óta adományozott díj kitüntetettjei közt szerepelt még Tony Curtis, alias Kertész Tamás is. CÚTH JÁNOS társaságában — játszódik, de mindkettőben ott a közös mag, a férfi és a nő kapcsolata, illetve egy-egy szerelmi háromszög leleplezése. Kádár professzor egy nap leforgása alatt döbben rá, hogy felesége elhidegülésében ő maga is vétkes, a Tábornoknak viszont "negyven évet és negyvenhárom napot" kell várnia, hogy egy éjszakai beszélgetés — mely inkább monológ, mint párbeszéd — során tudja meg hajdani barátjától Három Márai-élmény A közelmúltban teljesen véletlenül szoros egymásutánban három Márai-művel találkoztam. Ott kell kezdenem, hogy mint színházéhes vidéki gimnazista, már a napilapokból is faltam Budapest színházi eseményeit, így tudomásom volt arról, hogy 1940-ben a Nemzeti Kamara Színházban bemutatásra került Márai Sándor színműve, a Kaland. Még a szereposztásra is pontosan emlékszem. A darab százas szériában futott, de mire jómagam egyetemi polgárrá vedlettem, sajnos, már lekerült a műsorról. Ezt annál is inkább fájlaltam, mert a kortárs írók közül Márai is kedvencem volt, s első regénye, az 1928-ban irt Bébi, vagy az első szerelem, ma is könyvtáram egyik féltve őrzött ritkasága. Annál nagyobb hát az örömöm, hogy napjainkban egy Márai-reneszánsznak vagyunk tanúi, s végre megismerhetjük emigrációban írt műveit is. S miután a Nemzetiben már láttam a Kassai polgárokat, a Kalanddal is találkoztam, még ha csak a televízió jóvoltából is. Budapesten a Radnóti Színpad volt az, mely elsőnek vette elő a művet. Most hát "végigszenvedhettem" a karrierje csúcsán álló Kádár professzor életének fényeseti kezdődő és tragédiába torkolló napját. A professzor szerepét Bács Ferenc sodró lendülettel, mélyen emberien és lenyűgöző szuggesztivitással játszotta. Az élményt szinte felerősítette A gyertyák csonkig égnek című regényének az újraolvasása. Ez a fél századdal későbbi találkozás döbbentett rá arra, hogy az említett színmű és a regény milyen közeli rokonok, ami nem is csoda, hiszen csupán két év választja el őket egymástól. Igaz, mindkettő más-más környezetben — az egyik orvosok között, a másik pedig hajdanvolt K.u.K. risztek mi volt az, ami feleségét a harmadik, éppen a legközelebbi barát karjaiba űzte. Az ok mindkét esetben egy és ugyanaz: a "harmadik" jobban ráérzett a női lélek rejtelmeinek rezdülésére, mint a hivatása bűvkörében élő félj. E kél közös társadalmi problémát boncolgató mű után egészen más világot ábrázol a Béke lthakában című Márai-regény, mely már az emigrációban születeti s 1952-ben Londonban jelent meg. Homérosz hatalmas hőskölteménye, az Odüsszeia végén Odüsszeusz a "nagy csavargó" megtér hazájába, királyságába, Ithakába, s a bagolyszemű Pállasz Athéné parancsára megteremti a békét. Ezt az idillikus befejezési mint az évezredek folyamán már oly sokan, Márai sem fogadja el. Saját meglátása szerint ugyan, de a nagy elődök nyomdokain járva, megírja, milyen béke is uralkodott tulajdonképpen Ithakában. A három énekbe szerkesztett regény három vallomás azok szájából, akik a hős legközelebbi hozzátartozói. Tulajdonképpen ez is, cselekményekkel bonyolítva ugyan, de nem más, mint három, Márai által oly szeretve használt monológ. Az elsőt a "hűséges feleségek mintaképe", Pénelopé mondja el. A második Ulysses törvényes fiának, a Pénelopétól született Télemakhosznak a vallomása. A harmadik monológot Ulyssesnek Kükétől, a varázslónőtől született törvénytelen fiainak egyike, Télegonosz mondja el. O volt Odüsszeusz gyilkosa, az, aki beteljesítette az isteni jóslatol mely szerint Odüsszeuszt saját fia gyilkolja meg. A társadalmi problémákat boncolgató művek hosszú sora után igazi felfedezés Márai új arcának megismerése. VARGA JÓZSEF A HÉT 9
