A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-26 / 9. szám
ŕ Súlyos dadákkal a Komédiumban > •H Olyanok ők, mint a szilveszter. Tarkák, kedélyesek, hangosak és elválaszthatatlanok. Tulajdonképpen nem is ketten vannak, hanem hárman. Musi a menedzserük, ö a harmadik "iker*. Külsőben nem-igen különbözik védenceitől, talán csak annyiban, hogy fiú, bár első látásra ez sem derül ki egyértelműen. Míg ő szerényen meghúzódva a háttérben munkálkodik, favorittá súlyosodott kegyeltjei harsány frivolsággal töltik be a három dimenziót. Nem véletlenül hasonlítottam őket a szilveszterhez, hiszen a sors év végi ajándékaként ezen a napon lehettem vendégük a budapesti Komédium Színházban, ahol a blódli színes sziporkáinak ezrével szórakoztatták nemcsak a jelenlevőket, hanem a Danubius rádió hallgatóit is. Falusi Mahannl azon a reggelen én ébresztettem, és még az ágyból küldte ki papírfecnire rögtönzött meghívóját az esti showra. Talán hálából. Fogadni mernék, hogy ezért még kevesen irigyelnek, de ha azt mondom, hogy az említett hölgy estére Lang GyörgyivéI együtt PA-DÖ-DO-vé terebélyesedett, mindenki megérti örömömet. A Komédium nem nagy színház. Aprócska nézőtere még üres, amikor megérkezem. Csak a hangtechnika dolgozik. Meglepően nagy a nyugalom, de csak addig, míg meg nem érkezik a két népszerű sztár meghívott vendégeivel. Mivel a műsor kétórás és szünet nélküli, Mariann a biztonság kedvéért bekap egy tekintélyes melegszendvicset... Igaz nem kis teljesítmény ennyi ideig adásban lenni, de ők már megszokták. A hangulat végig oldott, és mire minden üdítő elfogy, elfogynak a sportoló vendégek is. Különösen Györgyi tud "rádiósul', és szinte mester abban, hogy Hargitay Andrással, Egerszegi Krisztina édesanyjával, az olimpiai bajnok kajakoslányokkal összeegyeztethetetlen dolgokról cseverésszen. Szóval cseveg a PA-DÖ-DÖ, és szerencsére a lányok akkor sem hagyják abba, mikor a büfé aprócska zsúrasztalához letelepszünk. — Feltűnt, hogy mindenkivel tegező viszonyban vagytok. Ez itt szokás? GYÖRGYI: — Igen, ez teljesen természetes. (Mindketten a szokásos szerelésben, bakancsban, szabadidőtoprongyban vannak, amelyet látszólag a számtalan jelvény tart egybe. És hát a frizura. Györgyi fejtetőig lekopaszítva fekete alapon lila és zöld színekben pompázik egy aprócska varkocsgyerekkel hátul, míg Mariann a szőke kopaszsághoz jobban illő sárga és rózsaszín árnyalatok alatt érzi jól magát.) — Elmondanátok, hogyan készül ez a frizura, és mennyi idő alatt? GYÖRGYI: — A fodrász kezébe veszi a festéket, amelyet mi megvásárolunk mondjuk Bécsben, és vadul befesti a hajunkat. Jó másfél óra alatt kész is van a frizura. — Mindig ezt a ruhát viselitek, vagy van más is? MARIANN: — Nem mindig, de hát ez egy normális ruha. Mindenből nagy méretet választunk sok-sok jelvénnyel, hogy jópofa legyen. (Kicsit puskáztam Friderikusztól, onnan tudom, hogy Györgyi hosszabb ideig együtt élt Kulka Jánossal.) — Igaz a hír? fart még a kapcsolat? GYÖRGYI: — Ennek már vége, hiszen lejárt az öt év. MARIANN: — Együtt voltak főiskolások. — Hol töltitek a szilveszter éjszakáját? MARIANN: — Kibéreltük a Király-fürdőt, és aki odajön, mindenki a vendégünk lesz. Háromezer forintos a belépő, ezért cserébe vacsorát kap mindenki, lesz jósda, lesz egy nagyszabású társasjáték, és természetesen lehet fürödni is. Éjfél után pedig PA-DÖ-DÖ koncert lesz, és a sztárvendégünk Sugár Bera. — Nagyon jókedvűek voltatok a műsor alatt. MARIANN: — Hát ilyenek vagyunk. Szóval nem játsszuk meg magunkat. — Viszont Györgyi sokkal többet beszélt... GYÖRGYI: — Igen, mindig ez a panasz, hogy én többet beszélek, de Mariann is sokat tud beszélni... MARIANN: — Lehet, hogy azért tűnik így, mert én baromi gyorsan beszélek, és azzal többet elmondok, mint a Györgyi— Milyen terveitek vannak 1993-ra? MARIANN: — Ebben az évben új lemez készül, vagy akár kettő is, attól függ, hogy majd hogy gondoljuk. Élszerződtünk egy új céghez, és mindenképpen egy nagyszerű lemezzel szeretnénk a közönséget meglepni. — A televízióban lesznek fellépéseitek? GYÖRGYI: — Folyamatosan lesznek. Két típusú tévéműsor is készült rólunk. MARIANN: — Ezenkívül részt veszünk még a Telber produkciós iroda meghívására egy Black and White, tehát egy fekete-fehér showban. Márciusban pedig Valentin napra készülünk. — Tudom, hogy enni szerettek, de szilveszter van, adott hát a kérdés, inni is? GYÖRGYI: — Alkoholt soha nem iszom. Kedvencünk az ásványvíz... MARIANN: — ... és a Coca Cola. A lakásomban a konyha is csupa Coca Cola, nagyon szeretjük. — A ma este hallott showműsor egyszeri vagy rendszeres a rádióban? GYÖRGYI: — Igen, havonta egyszer vezetjük a műsort a Danubius Rádióban. Aztán Komolyzenét is hallgatunk, meg a Györgyi nagyon szereti a musicaleket, de a legkommerszebb zenétől a legkeményebb jazzig nagyon sok minden megfordul a lemezjátszónkon. — Tulajdonképpen mióta létezik a PA-DÖ-DÖ? MARIANN: — Már négy éve. — Nem unjátok egymást? Nem akarjátok bővíteni az együttest pl. fiúkkal? MARIANN: — Nem unjuk egymást. A műsorvezetós melvannak ilyen különleges alkalmak, mint a mai. Nagyon jól elszórakozunk, és másként vezetjük, mint az "igazi" műsorvezetők. MARIANN: — ... Sok mindent megengedünk magunknak. — Milyen stílusú zenét hallgattok a legszívesebben? MARIANN: — Hát ez változó. lett színházban szerepelünk, meg elég sok mindent csinálunk még együtt. Most is egy tévéműsor felvételére sietünk. Mi leszünk a riporterek, és a műsor a PIRAMIS, tehát a Révész koncert kapcsán készül. BEKE ISTVÁN V. y
