A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-26 / 9. szám
A TÉNYÉK KÖNYVE Magyarok Szlovákiában Lassan két esztendeje már, hogy dr. Varga Sándor történész bejelentette a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum (NDC) megalakulását és hivatalos bejegyeztetését. Annak idején lapunkban is ismertettük ennek az újszerű kisebbségi intézménynek a legfontosabb célkitűzéseit, amelyek között egyebek mellett a nemzeti kisebbségekre vonatkozó adatok, dokumentumok és tények gyűjtése és rendszerezése is szerepel. Varga Sándor akkoriban azt is jelezte: az NDC rendszeresen szeretne évkönyveket kiadni, hogy a szakmai körökön túl a szélesebb közvélemény is megismerkedhessen a vizsgálódások részeredményeivel. Most végre kézbe , vehettük az NDC évkönyvek első kötetét, amelynek címe: Magyarok Szlovákiában. A könyv három részre tagolódik. Első fejezete adatokat tartalmaz: felsorolja az 1992-es parlamenti választások eredményeit, a megválasztott magyar képviselők nevét, a különböző magyar politikai és társadalmi szerveződéseket, egyesületeket és állami támogatással működő intézményeket, valamint a magyar nyelvű sajtóval kapcsolatos legfontosabb tényeket. A második rész a Dokumentumok címet viseli, s ebben az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény két változata, az Alapvető Jogok és Szabadságjogok Chartája, a Szlovák Köztársaság Alkotmánya, valamint két nyilatkozat (az európai nemzeti kisebbségekről, illetve a szlovákiai zsidók háború alatti deportálásáról) található. A Tanulmányok címet viselő harmadik fejeco O) m > >■ z o * > iü ü Ü z ADATOK, DOKUMENTUMOK, TANULMÁNYOK Bratislava / Pozsony / Pressburg zetben több érdekes dolgozat és felmérés, valamint elemzés olvasható, amelyek a szlovákiai magyarság múltbeli és mostani helyzetével foglalkoznak (Gyurgyík László, Gyönyör József Szakái Gyula, Dobos Ferenc, Popély Gyula). Vadkerty Katalin tanulmánya a dualizmus korába vezet el és a rpagyarországi nyelvhasználat elméletét és gyakorlatát mutatja be. Heinz Tichy osztrák jogász a jelenleg érvényes nemzetiségi vonatkozású osztrák törvényekről ad áttekintést. A könyv megjelenését a Lakitelki Alapítvány támogatta, de különböző szlovákiai cégek és szponzorok is segítették. Az érdeklődők a könyvterjesztőknél vagy az NDC címén (814 99 Bratislava, P. O. Box 180 Národnostné Dokumentačné Centrum), esetleg až Infotrade Kft-nél (Infotrade spol. s r. o. Šulekova 16, 811 06 Bratislava) rendelhetik meg.-lamérda képekben amikor az együttes hírnevéről beszélt, azt az is bizonyítja, hgy a Beatles zenéje iránt még most — jó néhány évvel az együttes megszűnése után — is nagy az érdeklődés. Ez a kiállítás tavaly novemberben került először közönség elé az angliai Liverpoolban, majd továbbvitték Manchesterbe és Glasgowba. Szlovákia annak az ötvenhat országnak az egyike, ahol a kiállítás anyagát bemutatják. A kiállítást Pozsonyban mindössze tizenkét napig tekinthették meg az érdeklődők — február elsejétől tizenkettedikéig. Aztán a plakátokat, lemezfelvételeket, brosúrákat, videofilmeket, amelyek a Beatles fennállása alatt készültek, Londonba vitték, ahol máraus 24-tól április 29-ig a Barbican Centrumban nézhetik meg a Beatles-rajongók. A pozsonyi kiállításon a nyitrai székhelyű Beatles Fun Club gyűjteményei — lemezfelvételek, plakátok — is "jelen voltak". Egyébként a Brit Kulturális Központ Pozsonyban a Panská utca 17-es szám alatt működik, s ma már ugyan a Beatles kiállításról csak múlt időben beszélhetünk, azokat, akik érdeklődnek az együttes, s egyáltalán az egész brit kultúra és művészet iránt, hétköznapokon kilenctől délután négy óráig szívesen látják a központ munkatársai. (kamoncza) KINCSÜNK AZ ANYANYELV PANIKA — Még a nyáron történt velem, hogy a buszban elfelejtettem elvenni a visszajáró pénzt, ezért a sofőr utánam szólt: Panika, a pénzel En meg visszaszóltam, hogy magyar vagyok, ne hívjon panikának. Később aztán megbántam, hogy ilyen nyersen reagáltam a nyilvánvalóan kedves megszólításra, hiszen a panika a szlovák páni kicsinyítő képzős, vagyis becéző változata. Néhány héttel később szintén így szólított megy Bősön egy ismeretlen férfi, afelől érdeklődött, mikor indul busz Nagymegyer felé. Ez a két esemény késztetett arra, hogy foglalkozzam a megszólítás kérdésével — annak ellenére, hogy erről a témáról már több nyelvművelő írás is megjelent. Szinte már közhelynek számít, hogy a magyar nyelvben lényegében csak akkor nem okoz gondot a megszólítás, ha ismerjük az illetőt, tudjuk a foglalkozását vagy a beosztását. Az igazgatót igazgató úr-nak, a pedagógust tanító óácsr-nak, tanító néni-nek vagy tanár úr-nak, tanárnő-nek hívjuk, a szomszéd néninek az mondjuk: Mariska néni — a példákat folytathatnám. Minden közösségben kialakulnak bizonyos hagyományok a tekintetben, hogy a közösség tagjai egymást — kapcsolatuk jellegétől függően — milyen módon szólítsák meg. A közösségből kilépve viszont elbizonytalanodik az ember. A mi esetünkben mindehhez még az is hozzájárul, hogy egy ismeretlenről azt sem tudjuk, magyarul vagy szlovákul szólítsuk-e meg. A magyar többségű falvakban és városokban persze nagyobb a valószínűsége, hogy az illető magyar, ezért Dunaszerdahelyen vagy Komáromban nyilván magyarul szólunk hozzá, máshol pedig valószínűbbnek látszik, hogy eredményesebb a szlovák megszólítás lesz. Nézzük most át, milyen általános megszólítási formák közül válogathatunk. A leginkább semlegesek, ezért a legmegfelelőbbek az uram, asszonyom, kisasszony, esetleg ha idősebb szólít meg egy fiatal férfit, a fiatalember. Tapasztalatom szerint azonban sokan idegenkednek az uram, asszonyom, kisasszony megszólítástól, mert túl "úriasnak, affektálónak" tartják őket közben azonban elfelejtik, hogy az általuk is használt szlovák pán és pani szavak ugyanazt jelentik. A nyelvekben ugyanis természetes jelenség, hogy bizonyos szavak fokozatosan elvesztik eredeti jelentésüket, ez történt az úr és asszony szavakkal is. Kertész Manó egy igen érdekes és tanulságos könyvében a magyar udvarias beszéd történetével foglalkozik, ebben olvashatjuk, hogy az uram a magyarban eredetileg a királyi hercegnek, a trónörökösnek járó megszólítás volt, de értékének fokozatos csökkenése már a XII. századtól fogva megfigyelhető először csak a förangúakat tisztelték ily módon, majd később a nemeseket, a XVI. századból azonban mór vannak adatok a polgár uraim megszólításra is. Napjainkra lényegében teljesen kiüresedett ez a szó, ezért minden felnőtt férfi megszólítására bátran használható. Hasonló pályafutása volt az asszonyom megszólításnak is, a valamikori úrnő jelentésből mára semmi sem maradt. Mindebből következik, hogy egy “falusiasán" öltözött férfit vagy idősebb asszonyt is nyugodtan szólíthatunk meg így: uram, asszonyom. Bizonyosan jobban fogadják majd, mint ha lenénikéznénk vagy lebácsikáznánk őket. Ha több ismeretlen emberhez szólunk, használjuk az uraim, hölgyeim megszólítást, mert az emberek, asszonyok csak ismerősök és egyenrangú felek között számit elfogadhatónak, más esetekben lekezelő árnyalatuk van. Nők megszólítására egyesek szívesen választják a hölgyeim egyes számú formáját, a hölgyem et, mondván, így megkerülhető az a kérdés, hogy a megszólított nő férjezett-e vagy hajadon. Nos, napjainkban az asszonyom megszólítás nem csak a férjes asszonyokat illeti meg, egy bizonyos koron túl minden nőt szólíthatunk így. Ami meg a kisasszonyt illeti, gondolom egyik fiatalasszony sem sértődik meg, ha így fordulnak hozzá, sőt talán még tetszik is neki, hogy lánynak nézik. A hölgy szó viszont jó szolgálatot tesz, ha harmadik személyben beszélünk valakiről, pl. Ez a hölgy arról érdeklődik, mikor kapunk árut. Ilyen beszédhelyzetben az asszony durva volna. Említenünk kell még a fiatalasszony megszólítást is. Ez inkább népnyelvi, bizalmas jellegű, ezért vigyázzunk, kit szólítunk meg így. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A HÉT 9
