A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-19 / 8. szám

f* „apom «lesé^ek A «ACyAB S E^ÉKEZETÉT' pÉCZEiy JÓZSEF (i75°",792) j m péczbu Józsero«.-»»’ Tóth löbinczwi«-'»») ÉRDEMES MUNKÁSSÁGUK A MAGYAR SZELLEM legfényesebb szazadat kezdetétől végig kísérte. L y József - TÓTH LŐRINCZ. a komárom vármegyei és Btyi05- VÁROSI MUMUfMGVESJfJT. **Az ón szívemnek egyik része a múlt éjszaka elbú­csúzott tőlünk és az árnyék­­világból" — így adja tudtul a szerző, Mindszenti Sámuel, 200 éve a Magyar Kurírban a tudós prédikátor Péczeli József halálhírét. A fáklya kialudt, de állt már ekkor a Felvidék legnagyobb református temploma, mely­ben 2500 hívő ajkáról zengett a zsoltár: "Te benned bíztunk elejétől fogva". Felvirágzott Komárom szellemi élete a Tudós Társaság jóvoltából, melynek keretében 35—40 áldozatkész írástudó ápolta nyelvünket, irodalmunkat, és tárta fel múltunk nagyjainak emlékét. És országszerte vit­te már a posta Komáromból (a magyar postatörténetben először) a Mindenes Gyűjte-FAKLYA VOLT SOROZATUNK AZ TAMOGATASAVAL KÉSZÜL meny — az első tudományos­­népszerű folyóirat — példá­nyait. Közben egyre gyara­podtak Péczeli munkái: fordí­tásai Voltaire-től, La Fontai­­ne-től, valamint saját munkái. Alkotásai a komáromi Wéber Simon-féle nyomda műhelye­iben láttak sorozatban napvi­lágot. Mindössze kilenc esz­tendőre jutott számára hely a Parnasszus mezején, de eme alig egy évtized alatt mégis lerakta Komárom szellemi életének alapjait. Vele kezdő­dik a kor, melynek összegzé­seként nevezi magyar Olym­­posnak Komáromot Jókai. Kazinczy, a kortárs, így ír a Pályám emlékezete című mű­vében: "Azok közül, kik e kor homályából kimagaslónak önfeláldozó hazafiságuk által, a magyarság terjesztésében, legnagyobb érdeme van Pó­­tzeli Józsefnek... Korábban hala meg mint várni lehete, elölve az éjjeli s nappali dolgozásai által, s ez vala végsóhajtása "Vég lehelló­­sem is hazámnak szolgáljon!" Egy-egy műve az új élet hajtása lett. Tanítása — ami ars poétikája is volt — a szolgálat. Szolgálni népét, hazáját. Akkor kezdte a ne­mes harcot, amikor II. József a magyar nyelvet a múltnak akarta átadni. Fáklyát kellett gyújtani a szellemi sötétség­ben. Ők lettek a fáklyavivők: Bessenyei, Kazinczy, Pócze­­li. Péczeli József, kinek ha sírja fölé hajolunk, Anteus­­ként meríthetünk új erőt a szolgálat ránk testált paran­csából. A tudós prédikátor tanítása munkál hétköznapjainkban is. "Szolgálat" — ezt hagyta ránk örökül. Nyelvünk védelme, kisebbségi sorsunk vállalása, nemzeti múltunk ápolása. Hogy tovább is világítson a fáklya — soha el nem hunyó fénnyel. Dr. SZÉNÁSSY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom