A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-19 / 8. szám
f* „apom «lesé^ek A «ACyAB S E^ÉKEZETÉT' pÉCZEiy JÓZSEF (i75°",792) j m péczbu Józsero«.-»»’ Tóth löbinczwi«-'»») ÉRDEMES MUNKÁSSÁGUK A MAGYAR SZELLEM legfényesebb szazadat kezdetétől végig kísérte. L y József - TÓTH LŐRINCZ. a komárom vármegyei és Btyi05- VÁROSI MUMUfMGVESJfJT. **Az ón szívemnek egyik része a múlt éjszaka elbúcsúzott tőlünk és az árnyékvilágból" — így adja tudtul a szerző, Mindszenti Sámuel, 200 éve a Magyar Kurírban a tudós prédikátor Péczeli József halálhírét. A fáklya kialudt, de állt már ekkor a Felvidék legnagyobb református temploma, melyben 2500 hívő ajkáról zengett a zsoltár: "Te benned bíztunk elejétől fogva". Felvirágzott Komárom szellemi élete a Tudós Társaság jóvoltából, melynek keretében 35—40 áldozatkész írástudó ápolta nyelvünket, irodalmunkat, és tárta fel múltunk nagyjainak emlékét. És országszerte vitte már a posta Komáromból (a magyar postatörténetben először) a Mindenes Gyűjte-FAKLYA VOLT SOROZATUNK AZ TAMOGATASAVAL KÉSZÜL meny — az első tudományosnépszerű folyóirat — példányait. Közben egyre gyarapodtak Péczeli munkái: fordításai Voltaire-től, La Fontaine-től, valamint saját munkái. Alkotásai a komáromi Wéber Simon-féle nyomda műhelyeiben láttak sorozatban napvilágot. Mindössze kilenc esztendőre jutott számára hely a Parnasszus mezején, de eme alig egy évtized alatt mégis lerakta Komárom szellemi életének alapjait. Vele kezdődik a kor, melynek összegzéseként nevezi magyar Olymposnak Komáromot Jókai. Kazinczy, a kortárs, így ír a Pályám emlékezete című művében: "Azok közül, kik e kor homályából kimagaslónak önfeláldozó hazafiságuk által, a magyarság terjesztésében, legnagyobb érdeme van Pótzeli Józsefnek... Korábban hala meg mint várni lehete, elölve az éjjeli s nappali dolgozásai által, s ez vala végsóhajtása "Vég lehellósem is hazámnak szolgáljon!" Egy-egy műve az új élet hajtása lett. Tanítása — ami ars poétikája is volt — a szolgálat. Szolgálni népét, hazáját. Akkor kezdte a nemes harcot, amikor II. József a magyar nyelvet a múltnak akarta átadni. Fáklyát kellett gyújtani a szellemi sötétségben. Ők lettek a fáklyavivők: Bessenyei, Kazinczy, Póczeli. Péczeli József, kinek ha sírja fölé hajolunk, Anteusként meríthetünk új erőt a szolgálat ránk testált parancsából. A tudós prédikátor tanítása munkál hétköznapjainkban is. "Szolgálat" — ezt hagyta ránk örökül. Nyelvünk védelme, kisebbségi sorsunk vállalása, nemzeti múltunk ápolása. Hogy tovább is világítson a fáklya — soha el nem hunyó fénnyel. Dr. SZÉNÁSSY ZOLTÁN
