A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-12 / 7. szám
ÉGTÁJAK "Ez először tartóztat le olyasvalakit, akinek nincs Marxa." Mint számos kortársában, Mandelstamban is súlyos belső konfliktust okozott a felismerés, hogy az ember felszabadítása érdekében megvalósított forradalom éppen az embert veszi semmibe, hogy a harc ködében a cél már szentesíteni kezdi az eszközöket, hogy a vágyálom s a valóság között óriási szakadék tátong. Mint az emigráns Georgij Adamov írta: "A forradalom megtapasztalása az ember által szomorú eredményre vezetett: a forradalom elveszítette vonzerejét, az ember megkínzottként és gyengeként került ki belőle." Mandelstam alkotói válságát, amely főleg 1925 és 1930 között nyilvánult meg, mindenekelőtt ez a tény okozta. A humanizmus és a jelenkor című cikkében a költő már 1923-ban megjegyezte: "A szociális építményt emberi léptékűvé kell tenni. Különben ellenségévé válik az embernek, s az ember megalázásán és semmibe vételén próbálja ki saját nagyságát... Ha az eljövendő szociális építmény alapjaiba nem épül be az igazi humanizmus, akkor az az építmény maga alá temeti az embert." Tíz esztendővel később, 1933 őszén a Sztálinról szóló végzetes versében — felismerve immár, milyen siralmas eredményekre vezetett a humanizmust mellőző szociális építkezés — pontos képet rajzolt a rettegéstől terhes korabeli társadalomról. S megnevezte á legfőbb bűnöst is: a "Kreml-beli szörnyet", Sztálint. 1934-ben letartóztatták, majd Voronyezsbe száműzték. Verseit nem közölhette, állást nem kaphatott, tulajdonképpen abból tengődött, amit leghűségesebb barátaitól kapott. A következő, 1938-as letartóztatást beteg szive már nem bírta ki. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk pontosan, a legvalószínűbb azonban, hogy 1938 decemberében. Ma már bizonyára kevesen tudják, hogy amikor 1930-ban Mandelstam az Izvesztyija szerkesztőségében felolvasta a Leningrádról irt versét — amely a nyolcvanas években Álla Pugacseva egyik legnépszerűbb dalának lett az alapja —, az ott tartózkodók megjegyezték: "Hát azt tudja-e, mi következik az ilyen versek után? Három ember jön majd magáért... Egyenruhában..." Mandelstam ugyanis ilyen korban ólt: életével fizetett azért, mert saját véleménye volt, s ki is merte mondani ezt a véleményt. Oleg Szemak ŕ------------------------------------------------------------Ancsel Éva Gondolaton Aki kinevet téged a szemed előtt, de közben bocsánatkérően megérinti a kezed — az biztos, hogy szeret. * • • Mondják: a bohócnak nem szabad nevetni. Csakhogy neki semmit sem lehet megtiltani, lévén függetlenített szabályszegő. Ha nem nevet, hát nem képes rá. Egyszer régen — mielőtt még bohóc lett volna — a nevetés talán örökre a torkára font. Hogy minket mért nevettet? Azt hiszem, irgalomból. * * * A tisztesség is szokott sötétben bujkálni, hogy le ne leplezhessék. És milyen igaza van! * * * A tisztességnek nemcsak attól kell félnie, hogy leütik, hanem hogy vállon veregetik. * * * A szomorúság szünetjel a vágyak hangzavarában. * * * Lehet, hogy a tudás szüli a szomorúságot. Vagy egymást foganják? * * * A boldogság szónak semmi értelme sincs, ezért csak az használhatja, akinek egészen elment az esze. De vajon nem éppen a boldogságtól szokott az embereknek elmenni az eszük? * * * Aki boldogtalan akar lenni, azon nem lehet segíteni. Ha egyszer éberségét kijátszva mégis utoléri az öröm, akkor attól lesz boldogtalan, hogy ez megtörténhetett vele. * * • Hogyan is lehetett volna Hamletból király, amikor olyan kelletlenül tartja kezében a kardot? Neki nem élni, de még ölni sem volt semmi, de semmi kedve. * * * Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilenáns. Szerencsére, mert 'szakszerűen' élni embertelen. * * * Én nem Józsefet, Jákob kedvenc gyermekét csodálom, amiért meg tudott bocsátani — nem őt, a szerencse fiát, hanem a testvéreit, amiért meg tudták neki bocsátani a nagylelkűségét. Lehet, hogy ők voltak a nagyletkűbbek? * * * Nem tudom, miért fordulnak az emberek tanácsért ahhoz, akit bölcsnek tartanak. Hiszen mi másról ismerik meg a bölcset, ha nem arról, hogy tanácstalan. * * * Farkasszemet nézni a kudarccal és végigmondani — ez azért már majdnem győzelem. * * * Föl ne panaszold, hogy megbántottak, mert tövig nyomják beléd a kát, amivel eredetileg talán csak megkarcolni akartak — esetleg próbaként, hogy szó nélkül megállod-e. * * • A balsors nem vak, csak gyöngénlátó. Vagy sűrűn hunyorog? * * * Az optimizmus nemcsak idült, de gyógyíthatatlan betegség. Hiszen a valóság állandó elvonókúrája sem segít rajta. * * * Akinek csak egyszer is mondták életében: Aludj a karomban!', az ne kérdezze, hogy minek élt a földön. * • * Aki egy embert vigasztalni próbál, az a lélekkel polemizál. Mintha rá akarná venni a napot, hogy azért, mert éjjel van, azért ő csak jöjjön fel az égre. • * * A vigasz is lehet kíméletlen, amennyiben elvitatja az embertől fájdalmát. • * * Úgy tudjuk, hogy Mózes kétszer járt a hegyen, pedig lehet, hogy csak ez a két út volt hivatalos — a többiről nem adtak ki közleményt. Szeretném hinni, hogy járt ott Mózes titokban is, hogy megmondja: "Gondolná meg máskor jobban az Ur, hogy miket ír az embereknek küldött kőtáblákra.' * * * SZABÓ OTTÓ GRAFIKÁJA ____________________________________> FEBRUÁR Szeretem ezt a hónapot. Valami kettősséget érzek benne, ellentmondást, mint mindenben, ami életteljes. A legreálisabb, mondhatnám, legpraktikusabb hónap, amellett van benne valami valószínűtlen. Huszonnyolc napból áll, pontosan négy hét: pénzügyi és adminisztratív szempontból ideális, minden napja ugyanarra a heti dátumra esik. Comte Ágost szerint minden hónapnak utánoznia kellene őt, viszont akkor tizenhárom hónap volna egy évben, elpechelné az évet egy egész hónappal. így meg az a helyzet, hogy ez a rendes, testhezálló hónap minden negyedik évben becsapja az embert, egyszerre csak minden ok nélkül huszonkilenc napból áll, s ezzel, hogy úgy mondjam, huszonnyolcra vesz bennünket. Ez a huszonkilencedik nap rengeteg furcsa zavart okozhat. Eltekintve attól, hogy esetleg születni is lehet ezen a napon és ez bármelyikünkkel bármikor megtörténhetik, mely esetben minden négy évben van csak születésnapod (nőknek ajánlatos), mindenféle megállapodás érvényét veszti, amit ezen a rejtelmes napon csináltunk. Magam például megfogadtam, hogy naptárak részére szellemes kis csevegést kizárólag február huszonkilencedikén vagyok hajlandó írni. Tehát legföljebb minden negyedik évben. Karinthy Frigyes A HÉT 13
