A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-12 / 7. szám
FIGYELŐ SZŐKE BÉLA, a múzeumalapító Szőke Béla, az érsekújvári múzeum egykori alapítója és későbbi igazgatója nyolcvan évvel ezelőtt, 1913. február 26-án Malackán született. Szülei az első világháborút követően költöztek Érsekújvárba. Középiskolai tanulmányait Szőke Béla már itt végezte. Az érettségit követően Brünnben jogot hallgat, de csakhamar a pozsonyi Komenský Egyetem történelem tanszékén találjuk. Történelmi tanulmányaival párhuzamosan a régészeti előadásokat is látogatja. A régészet iránt tanúsított szenvedélye és vonzalma nem csupán a véletlen müve. Már gimnazista korában nagy hatással voltak rá az érsekújvári gimnázium tanárai: a festőművész és néprajzgyüjtő Thain János, valamint történelemtanára, Noszkay Ödön. Az ő ösztönzésükre járta fáradhatatlanul a szántóföldeket, gyűjtötte a régészeti leleteket. Szőke Béla Budapesten, a Tompa Ferenc tanszéken folytatott régészeti tanulmányokat. Később érdeklődése professzorának, Ján Eisnernek a hatására a kora középkori régészet felé irányult, melynek aztán idővel tudós szakemberévé vált. 1940 töl 1945-ig a nagysurányi kisebbségi szlovák gimnázium tanáraként tevékenykedett. 1945-töf 1946-ig pedig az érsekújvári gimnáziumban találjuk. 1946-ban (nem egészen önként) elhagyta a várost, és Magyarországra költözött. 1946-tól'egészen 1961 -ben bekövetkezett haláláig a győri múzeumot igazgatta, és emelte országos viszonylatban is komoly tudományos szintre. Szőke Béla érsekújvári munkássága két területre osztható: egyrészt a Városi Múzeum megalapítása körüli szervező munkára, illetve az azzal szorosan összefüggő konkrét helytörténeti tevékenységére: másrészt pedig kora középkori kutatásaira. Kitűnő honismereti muzeológusként és tudományos kutatóként, nevével szorosan összefonódtak az Ógyallai, Érsekújvári és Verebélyi járások régészeti lelőhelyeinek feltárásai és mentöásatásai. Egy ilyen Naszvadon végzett ásatási munkálatairól Szőke így számolt be:"... Érsekújvár környéke az ásatag régiségeknek olyan kincsesbányája. melynek kellőképpen való kiaknázása városunkat hírneves és felbecsülhetetlen értékű gyűjteményekkel gazdagítaná. Ötezer esztendőn keresztül Nyugat és Kelet számtalan népe járta meg a Nyitra völgyében vezető népek útját. A messzi kőkor és bronzkor ismeretlen nevű és fajú népein kívül egymás után tűnnek fel itt a trákok, szkíták, gallok, germánok; rómaiak, hunok, avarok, szlávok, magyarok, tatárok, törökök. Ennek a sok népnek puszta felsorolása kell, hogy felkeltse érdeklődésünket vidékünk páratlan érdekességü múltja iránt. Ennek az ötezer esztendős gazdag múltnak az emlékeit gyűjti szorgalmasan a három éve megalakult városi múzeum." 1935-ben a török uralom alóli felszabadulás 250. évfordulója alkalmából Ludvik Albrecht, Saskó Kázmér, Thain János és a később európai hírűvé vált régész, Szőke Béla fáradozásának és lelkes igyekezetének köszönhetően nagyszabású kiállítás nyílt, melynek anyaga egyben magja lett a város oly rég óhajtott múzeumának. A gazdag leletanyag, mely az Arany Oroszlán Szálló öt helyiségében volt elhelyezve, 1945-ben egy amerikai bombatámadás során megsemmisült. Ekkor Szóke fájdalmas hangon ezt mondta: "Tízéves munkám, melyet teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül végeztem, elpusztult." Noha életművének java része e szomorú esemény révén megsemmisült, Szőke Béla munkakedve továbbra is töretlen maradt. Régészeti kutatótevékenységén kívül honismereti, helytörténeti és néprajzi jellegű publikációi is említésre méltóak. Szőke Béla régészeti gyűjteményével nemcsak egy múzeum prehisztorikus osztályát alapozta meg, hanem a népvándorlás és honfoglalás korát kutató munkásságával, valamint helytörténeti jelentőséggel bíró néprajzi és történeti anyagot bemutató publikációival méltán megérdemli a személye iránti mély tiszteletünket. STRBA SÁNDOR Józanul látni a pályát Mindig van egy pár ember, aki vállamra teszi a kezét... — címmel hangzott el az óv első napján egy zenés beszélgetés napjaink ügyeletes sztárjával, a romantikusan szép és tehetséges, elsősorban zenés szerepei által ismertté vált Ma lek Andreával nagylemeze megjelenésének alkalmából. A mindössze három éve pályán lévő színésznő szerencsésnek tartja magát, hiszen rövid idő alatt sok főszerepet kapott, játszott a Rock Színházban, a Nemzetiben, a Vígben sőt, vidéken, Szolnokon is. Valójában azonban szabadúszó, hiszen egyetlen színházzal sincs szerződése. Saját bevallása szerint ez egyáltalán nem baj, szerinte az egy előadásra való szerződésnek van jövője. Szeretné hinni, hogy romantikus, naiva szerepkörbe beskatulyázható külseje teljesen ellentmond egyéniségének, hiszen kitartónak, keménynek tartja magát legalábbis munka közben. Persze, ehhez a pályához szükséges is a keménység, hiszen naponta kell megfelelnie elsősorban önmaga elvárásainak. Már ma terhesnek tartja a sikert. Pedig sohasem vágyott más pályára, mindig csak ezen tudta magát elképzelni, még akkor is, ha tudja: a szlvvel-lélekkel végzett színészetre akár az élet is rámehet. Nem fél a nagy elődöktől sem, természetesnek tartja, hogy minden ember másként oldja meg ugyanazt a szerepet, hiszen valamennyien mások vagyunk. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e Nyugaton is befutott sztár lenni, Andrea nagyon megfontolt választ adott. Amíg családot nem alapít, s ha jó szerepre hívnák, bizonyára elfogadná a nyugati vendégszereplést, ám tartósan csak Magyarországon szeretne élni. Szívből sajnálja az igazi nagy sztárokat, akik szerinte valamennyien nagyon magányosak. Külön szólt Barbra Streisandról, akit zseniális embernek tart, s aki nagyon egyedül van, ráadásul irigyel minduntalan megkeserítik az életét. Hogy hogyan képzeli el a boldog életet? Ehhez elsősorban egy csodálatos társra és 4—5 gyerekre lenne szüksége. Ha ez megvan, azután már a pálya sem annyira érdekes. Andrea különben szereti az embereket, szívesen figyelgeti is őket. A könnyümúfajt valójában nem is tartja olyan könnyűnek, hiszen az ember életében elsősorban rendszerességet követel. Azon túl, hogy naponta tánc- és énekpróbákra jár, oda kell figyelnie az étkezésre, a megfelelő mennyiségű alvásra stb. Malek Andrea azon sztárok egyike, akit nem mámorftott meg önnön sikere, aki megőrizte őszinte emberi hangját, józanul és reálisan látja pályáját, illetve a világot. ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 9
