A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-05 / 6. szám

A VIRÁGOK KIRÁLYNŐJE

Bimbópattanástól a szomorú sziromhullásig, minden életszakaszában szépséget, illatot, örömet és megnyugvást áraszt maga körül. Van valami fejedelmi, királynői varázs viráglényében. Nézzük csak a kemény, kúpos kis bimbót, milyen gonddal zárja magába a napfény s az élet után tapogatózó levélkéket, hogy óvja őket minden külső behatástól, mintha érezné, hogy fejedelmi sarjat rejteget ölében, vagy gondoljunk a harmatcseppek csillogó füzében égő rózsára, mennyi ígéret, mennyi szépség, milyen puha melegség és mégis milyen büszke tartózkodás sugárzik az alig kibomlott szirmokról, és nézzük meg kinyílt teljességében, amikor minden színpompáját, illatának bódító felhőit mint fejedelmi ajándékokat szórja válogatás nélkül mindenki felé. Nem érezzük-e, hogy nem mindennapi virágot tartunk kezünkben? Igaza volt Steglitz drezdai kertészeti igazgatónak, amikor a rózsát a virágok királynőjének nevezte. "Illata nem a falu egyszerű levendulás szaga, sem a városi mesterkélt parfümillat — tiszta és nemes, valóban királynőhöz méltó. Szépség és méltóság minden, ami rajta van: ő a virágok királynője."

Ahány ember, annyiféle gondolatot ébreszt egy virágzó rózsatő. Van aki a szépségét csodálja, mások apróra szabdalják a virágokat, hogy felépítésüket tanulmányozzák, ismét mások régi könyveket kutatnak fel, hogy összeállítsák a rózsa fejlődésének történetét. Az érdekességekre és különlegességekre szomjazó közönségnek a botanikus-írók olyan adathalmazt gyűjtöttek össze, amilyennel nem sok virág dicsekedhet.

A neves Francé például végigkíséri a rózsa történetét 5000 évre visszamenőleg Bemutatja a rózsát mint a pogány gyönyörök jelképét, bukását és újjászületését a kereszténységben, diadalútját a keresztes háborúkban és mai térhódítását a világ minden táján, ahol csak emberek élnek. Összegyűjtötte a legérdekesebb adatokat a régi görög mitológiától egészen a legújabb rózsanemesítési eljárásokig. Beszél Smirinidesről, aki nem tudott aludni, ha ágyán egy rózsalevél összegyűrődött; Kleopátráról, aki padlóját rózsákkal hintette tele, és hálót feszíttetett föléje, hogy lába csak rugalmasan érjen a rózsapadlóhoz; Néróról, aki egy tonna aranyat fizetett tél közepén az Egyiptomból gyorshajón hozott rózsákért. Felsorolja a legrégibb és legnagyobb rózsafákat: a hildesheimi székesegyház híres ezeresztendős rózsafáját, amelyet a monda szerint Jámbor Lajos ültetett; az 1813-ban telepített, de már kiszáradt touloni rózsafán egy időben 60 000 rózsát számoltak meg.

Sok érdekességet jegyeztek még fel a virágok királynőjéről, de mindez eltörpül a nemesítési törekvés mellett, amelyet a termelők sok-sok évszázad óta kifejtettek, hogy az egyszerű damaszkuszi rózsából minél szebb és illatosabb, új rózsafajtákat állítsanak elő. Minden próbálkozás csupán

tapasztalatokat szolgáltatott az újabb tapogatózások felé. A kertészek tanácstalanul álltak a "makacs" rózsatő előtt, pedig ma már tudjuk, hogy sok virágtestvérénél jóval könnyebben kereszteződik. Végül is a francia trió: Desermet, Vilbert és Laffay megtörték a rózsa ellenállását. Régi rózsacsaládokat hozattak keletről, s ezeket keresztezték az európaiakkal. Ne csodálkozzunk, ha ebből az időből minden új keresztezés francia nevet visel. Flárom év alatt 79 új rózsafajtát hozott létre a franciák türelme és leleményessége. A következő tíz év alatt (1853—63) 299 újabb rózsafaj virágzott a francia virágágyakban. Nemsokára az angol és német kertészet is hallatott magáról. Az augsburgi Koelle-katalógus 1888-ban már 2600 különböző rózsát sorol fel, s köztük nagyon sok német nevet is találunk.

Furcsán hangzik, hogy a rózsa a

kereskedők legkifizetődőbb virága. Ezrek élnek a beláthatatlan rózsakertekből. Néhány évtizeddel ezelőtt büszkén hirdették a párizsiak, hogy városuk körül egymillió rózsatő virít. Mi ez napjaink megszámlálhatatlan rózsamilliói mellett? Századunkban a lepárlás műveletének tökéletesedésével ismét fellendült a rózsaolaj előállítása. Főleg Bulgária vetette rá magát erre a jövedelmező foglalkozásra. Több ezer hektár területen csak rózsát termelnek. Micsoda látvány lehet: amerre a szem ellát, mindenütt "csak" rózsa... rózsa. Egy hektáron 3—4000 kiló szirmot szüretelnek. Óriási számnak tűnik, pedig csak valamivel több, mint 1 liter rózsaolaj készítéséhez elegendő. Mondanunk sem kell, hogy hatalmas árat kérnek a tiszta rózsaolajért.

A rózsa sok költőnket ihletett versírásra, s úgy gondolom, mindannyiunk szívében szebbnél-szebb gondolatokat ébreszt akár csak egy szál rózsa is. A szavakba nem foglalható érzéseinket is egy rózsaszállal úgy mondhatjuk el, hogy megértsék azok, akikhez szólunk. Úgy is mondhatnánk, hogy a rózsa szinte beszél. Talán ebből ered az a Heltai Jenő vers is, amely úgy kezdődik: "Egy rózsaszál szebben beszél..."

Dr. Lengyelfalussy Tamás