A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-05 / 6. szám
HÍRMONDÓ hogy már egy újabb országban autózunk. Hatalmas épületek, zöld környezet, építkezések jellemzik a belváros felé vezető útszakaszt. A centrum felemás. A jelentős szintkülönbségekre épülő városban az ódon, középkori hangulatot árasztó utcákat egyszerre hipp-hopp, a legmodernebb bankházak sora töri meg. Az utcákon viszonylag kevés a hazai bámészkodó. A városközpont leginkább a turistáktól hangos. No meg a fúvósoktól, akik épp a főtéren kí vánnak jó hangulatot teremteni. Itt van különben a legtöbb ember, a teret körülölelő házak földszintjén kávéházak, éttermek, gyorsbüfék sorakoznak. Legtöbben ezek utcára nyíló kerthelységeiben ülve élvezik a nyüzsgést meg a színvonalas kiszolgálást. Mi is letelepszünk. A tér legmonumentálisabb épületén ekkor vesszük észre a hirdetést: Salvador Dali képeiből nyílt itt kiállítás. A kiállítás megtekintése után a szűk utcácskákat járjuk. Gazdag a boltok kirakata, betűzgetjük a német—francia keveréknyelvre emlékeztető feliratokat. Az egymásba érő épületek egyike-másika a maga kecsességével, meghökkentő díszítésével valóban elkápráztat. Betérünk a gótikus templomba, a mise már épp a végéhez közeledik, módunkban áll alaposan körülnézni. Sok szép templomban jártam már, láttam néhányat a legnagyobbak közül is, így erről csak annyit mondhatok: figyelemre méltó alkotás. Sétánkat a nagyhercegség palotájának, illetve az ódon hangulatú várnak a megtekintésével zárjuk. Hirtelen Babits Messze, messze... című verse jut eszembe. Vajon hogyan jellemezné négy sorban ő az itt látottakat? Már alkonyodik, amikor a széles folyóvölgyekkel tarkított lankás vidéken keresztül visszatérünk Németországba. Zsebik Ildikó "Az Abszolútumot kívánom megalkotni" "Az istenek repülnek, a lovak ügetnek, a hattyú úszik, a madarak szállnak, s ha le is ülnek, akkor egy olyan kézre, amelyik továbbviszi őket a térbe" — írja Gérard-Georges Lemaire francia művészettörténész Georges Braque grafikáiról, amelyekből egy válogatást nemrégen a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában láthatott a hazai közönség. Ezt a válogatást a pozsonyi Francia Intézet és a Szlovák Nemzeti Galéria felkérésére a párizsi Macght Galéria készítette kizárólag erre az alkalomra. Tudnunk kell, hogy a Maeght Galéria nagy szerepet játszott Braque életében, hiszen a művész grafikáinak nagy része a galéria tulajdonosának az ösztönzésére és anyagi támogatásával született. Georges Braque-ot elsősorban mint festőt, a XX. századi francia képzőművészet egyik vezéregyéniségét ismerjük. Habár jó barátja volt Picassónak, tőle egészen függetlenül lépett ugyanarra az útra, mint világhírű barátja. Az ő kubista csendéletein találkozunk először hangszerekkel és tipográfiai elemekkel. Georges Braque-ot mint grafikust kevésbé ismerjük. Pedig az 1948-as Velencei Biennálé nagydíját is magáénak mondható művész a grafikába is sok új elemet vitt. Itt éppúgy, mint a festészetben, végigpróbálta a kubizmus valamennyi fázisát. (A kubizmus kifejezésnek egy francia konzervatív kritikus a "keresztapja". Braque képeinek láttán ő beszél először kockákról — franciául cubes.) A hozzáértő válogatásnak köszönhetően tehát ezen a kiállításon Braque valamennyi alkotói korszakát figyelemmel kísérhetjük. Láthatjuk például a Kubista akt című állandó vibrálást idéző híres grafikát, amely már magát az új irányvonalat sejteti. Braque úgy forradalmasította a művészetet, hogy azt maga sem tudatosította. Csendéleteinek különössége a színes felületen való játékés vonalvezetésben rejlik. Színek és színárnyalatok, a színek kontrasztjának az összehangolása, a formák variálása, tárgyak egymás mellé állításának a tudatos megkomponálása. És mindenütt jelen van a vibrálás, az állandó lebegés... A kiállításon Braqpe mitológiai témájú csodálatos litográfiáinak egy részét is láthattuk. Braque-ot világéletében vonzotta a görög-római mitológia, s egy művészetbarát üzletembernek köszönhető, hogy megalkotta egyik legszebb sorozatát... A harmincas évek Georges Braque grafikái Pozsonyban elején ugyanis Ambroise Vollard, a képzőművészeti tárgyakkal kereskedő üzletember felkérte Braque-ot, hogy tetszés szerint válaszszón ki egy írót, s illusztrálja egyik művét. Braque Hesiodos Teogóniáját választotta. A művész megbízójának halála után is, egészen 1954-ig dolgozott ezen a művön, s e sorozatban művészetének újabb csodáját fedezhetjük fel. A témán — az istenek születésén — kívül tanúi lehetünk a művész új kifejezési formákat kereső kísérletezésének. Ebben a sorozatban Braque mindent a vonalak fantáziájára bíz. Ügy akar újat teremteni, hogy közben a régiből, a megszokottból merít... Ez év augusztusában lesz harminc éve, hogy Georges Braque meghalt, s így a pozsonyi kiállítás egyúttal évfordulós megemlékezésnek is elkönyvelhető. Mindenesetre jó, hogy megtekinthettük. (melaj) Teogónia II. Újra itt a farsang! A bálok, szórakozások ideje. Sok faluban ekkor van a dőrejárás. A jelmezbe öltözött fiatalok házról házra járnak, és mókás táncukért a gazdasszonytól tojást vagy szalgnnát kapnak. Fotó: Prikler László A HÉT 9
