A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
ElO MULT A születés szokásai és hiedelmei A LAKODALOM SZÜLETÉSSEL KAPCSOLATOS BABONÁI Az emberi élet egyes fordulóinak eseményei tartalmukban gyakran érintették egymás területeit, hiedelemkörét. A szülés babonás cselekedetei így nemegyszer a felnőttéválást célozták. Már a világrajövetel első óráiban olyan praktikákkal vették körül az újszülöttet, melyekkel a későbbi tulajdonságokat, a távoli jövendőt vélték biztosítani, befolyásolni. A lakodalom mágiái közül is több irányult már a születendő utódra. Úgy gondolták, az egyes előírásokkal és tilalmakkal befolyásolni tudják a gyermek nemét, tulajdonságait, a szülés lefolyását stb. A szokások "főszereplője" leggyakrabban a menyasszony volt. A babonás cselekedetek közül nem eggyel termékenységét akarták biztosítani. Esküvőre menet Inámban például ezért szórtak gabonát az új párra. Ugyanitt hasonló céllal tettek a menyasszony alá "marhatököt", miután a templomból megérkeztek (Zotczer tmréné). A gyermekek számára irányuló babonákról olvashatunk a szakirodalomban is. Mikor az esküvőről "a menet megérkezett a vőlegényes házhoz, egy 5—6 év körüli gyerek feküdt a küszöbre, s a menyaszszony rajta keresztül lépett be új otthonába" — írja Kapros Márta. Ugyancsak ő szól egy régi födémesi szokásról, miszerint "az anya egy gabonával teli szakajtót nyújtott oda a menyasszonynak, amibe ő belemarkolva, a magvakat szétszórta maga előtt." (Kapros Márta, 1986). Valószínűleg ezáltal is a termékenységet vélték biztosítani. A lakodalom témakörét is érintve el kell mondanunk, hogy a gyermeknek már előbb is szerepe volt. Többek közt akkor, amikor a menyasszony ágyát vitték. A megvetett ágy tetejére először is egy gyermeket dobtak, hogy a menyasszony se maradjon majd gyermekáldás nélkül. Deménden, mikor az esküvőről megérkeztek, egy cseréptálat vágtak a földhöz, hogy ahány darabra törik, "annyi gyerek legyen a házná’, annyi gyerekkel legyen Isten áldása" (Prandorfi Pál). Nagycsalomiján a vőlegény és a menyasszony lagzikor az ablakkal szemben ült. "A benézők számították, hogy hány kaná’val esznek meg a fijatalok. Amennyivel ettek, annyi gyereke lett a menyasszonynak" (Pölhös Vincéné). Ilyen jóslásokról Kapros Márta is közöl adatot. Patakon "ahány kanál levest szed a tálból lakodalmán a menyasszony, annyi gyereke születik majd". (1986) Hasonló szövegközlésem van Ipolyfödémesről: "Lagzikor, vacsorakor én még eggy kaná’ levest se ettem, mert kintről olvasták, hogy hány kaná’ levest eszik meg a menyasszony. Annyi gyereke lessz. Inkább nem ettem semmit, de mégis vót három" (Nagy József né). Ipolynyéken a menyecsketánc végén a násznagy "kipenderítette az ajtón a menyasszonyt, a többiek meg utánnuk kiáltották, hogy szaporodjatok, mint a csicsóka" (Korcsog László). Födémesen egy még régebbi szokást idéztek: "Előttünk való időkbe’ hallottam, hogy vót menyaszszonyfektetés. Menyecsketánc utann le köllött fekünnyi nekik. Aztán gyereket dobtak, öt—hat gyereket rájjuk az ágyra, hogy annyi gyerek legyen. De mán én arra nem emlékszem, csak a szüleimtől hallosam" (Nagy József). Nászéjszakán a vőlegény és a menyasszony közösen számlálta meg az ágy fölötti gerendák számát. A jóslás szerint "amennyi gerenda vót fölöttük, annyi gyerekök lett" (Bodzsár Jánosné, Kelenye). A körültekintő honti palócok arról is "gondoskodtak", hogy a születendő gyermek megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzék. Erre már a lakodalomkor vagy a nászéjszakán is gondoltak. Ősrégi szokások betartásával "igyekeztek biztosítani" a gyermek szerencsés jövőjét. Ha kövér gyereket akartak, párnára ültették a menyasszonyt (Zolczer Imréné). A templomból való megérkezéskor pedig mézeskalácsot adott neki az örömanya, s a "kürtőbe nézette, hogy fekete szemű gyereke legyen" (Horváth Mihályné). Nászéjszakán az új párt több helyen is subára fektették, hogy "göndör gyerekük legyen" (Bodzsár Jánosné, Kelenye). Nászéjszakán különféle szokásokkal vélték biztosítani az elsőszülött gyermek nemét is. A menyasszonyi ágyba fiúgyermeket kellett dobni, hogy az új párnak is fia szülessék elsőnek (Baka Borbála, Pereszlény). Ugyancsak fiúgyermeket vártak, ha nászéjszakán fúrót tettek az ágyba (Bodzsár Jánosné). Ha viszont a menyasszony ilyenkor főzőkanalat tartott a kezében, lánya lett (Csáky József né, Kelenye). Az első gyermek nemére eskü- g vőkor is jósoltak, illetve végeztek 2 bizonyos mágikus cselekedeteket. S Inámban, Tesmagon és máshol, ha ‘1 a "menyasszony meggyütt a vőle- “ ginyházho’, ölibe gyereket (fiút) z tettek, hogy neki is gyereke (fia) </> legyen. — Esztendőre, ilyenkorra neked is illyen gyereked legyen! — mondta a keresztmama. Hogy ez még biztosabb legyen, az inámi menyasszony pénzt is adott az ölében ülő fiúgyermeknek" (Zolczer Imréné). Ez a szokás általánosan elterjedt, a szakirodalomban is gyakran utalnak rá. Ipolynóken a menyecsketánc után, amikor az új pár bejött, s a kontypálinkát osztották, "a menyasszony hóna alatt egy nagy fehérkalács vót. Mindenki vágott belőle, gyerekre vagy lányra. Ha nagyobbat vágtak, akkor fiút szerettek volna, ha kisebbet, akkor meg lányt” (Korcsog László). A tapasztaltabb asszonyok a könnyű szülésre is gondoltak. Ennek érdekében esküvő után, mikor a menyasszony megérkezett a vőlegényházhoz, "előtte tojást vágtak a földhöz" (Zolczer Imréné). A gyermekszám mágikus korlátozására vonatkozólag Kapros Márta épp Ipolyfödémesről közöl adatot. Eszerint, ha a nő a házasságban egyáltalán nem akart gyereket, "lakodalmán egy lezárt lakatot dobott a kútba, a kulcsot pedig elhajította valami bozótos helyen" (1986). Tesmagon Szent Ivánig tilos volt az asszonynak cseresznyét ennie, mert ha ezt tette volna, sok gyereke született volna (Mihály Józsefné). pj's CSÁKY KÁROLY A HÉT 11
