A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
MINERVA AZ AVIATIKA ÚTTÖRŐJE Zsélyi Aladár Világszerte sokan próbálkoztak a repülőgép megépítésével és kipróbálásával. Magyarországon a századfordulót követő években Rákosmezőn volt a motoros repülőgépek "műhelye", ahol többségükben amatőrök: gépkocsivezetők, gyógyszerészek, lakatosok, munkások stb., tehát "ezermesterek", "barkácsolók" fogtak hozzá a repülési kísérletekhez. Alig néhány kísérletezőnek volt mérnöki diplomája. Közéjük tartozott Zsélyi Aladár. Zsélyi Aladár 1883. december 18-án született a Nógrád megyei Bússá községben. Losoncon tanult, majd a József Műegyetemen. Harmadéves gépészmérnök-hallgatóként fordult figyelme az aviatika irányába. 1909-ben A repülőgéptechnika alapelvei címmel könyvet írt, amely három kiadást is megért, sőt Németországban is megjelentették. Ugyanebben az évben tervezett s a Kölber-féle kocsigyárban készült első repülőgépe nagy feltűnést keltett, amikor a “repülőtérre" szállították. A korabeli szerkezetekből minden elemében a legcélszerűbbet találta meg gépéhez, s azokat továbbfejlesztette. A gép szárnyszelvénye, a szárny merevítése, a törzs vegyes szerkezete, a motor beépítése, a hűtőrendszer, a futómű rugózása, az egyesített kormánymű mind-mind újdonságnak számított. Érdekességként kiemelhető még, hogy a gép 22 kW-os motorját (Darraque) Kvasz András szlovák repülő, Zsélyi mechanikusa vette kezelésbe. Ennek köszönhetően 1910- ben Zsélyi Aladár volt az első repülő, aki saját tervezésű gépén már tudatosan és biztonságosan repült. A sikeres repülések feljogosították arra, hogy a készülő nagy nemzetközi repülőversenyen helytálljon. Az eredmény azonban elmaradt a magassági kormány huzalszakadása miatt, Zsélyi pedig súlyos sérülést szenvedett. A kényszerű pihenés idejét azonban Zsélyi új tervek és szakmunkák kidolgozásával töltötte. Ebben segítette 1911-ben franciaországi tanulmányútja, amelyet követően Melczer Tiborxa\, Bánki Donát egyetemi adjunktusával megkezdte egy 34 személyes, 370 kW teljesítménnyel mozgatott repülőgép tervezését. Erről A nagy aeroplánok kérdése című könyvükben adtak számot. A következő évben, tehát 1913-ban újabb könyve hagyta el a nyomdát: A gázturbina. Kísérletek az új hőerőgép megalkotására. Ebben a forgómozgást létesítő hajtómű problémáit elemezte, ugyanakkor beszámolt kísérleteiről a műegyetem műhelyében. Gázturbinája magasnyomású gáz Segner-kerék rendszerből való kiáramlásával működött, amelyhez a magasnyomású gázt a szabaddugattyús rendszerben felrobbanó gázkeverék szolgáltatta. 1913-ban Bécsújhely repülőterén Pischoff Autoplan repülőgépein gyakorolt s pilótavizsgát is tett. Hazatérve egy nagy teljesítményű repülőgép tervére kapott megbízatást. A gép törzsvonalába süllyesztett lógóhengeres motorelrendezésével csupán négy szárnymerevítö drótkötéllel, teljesen borított "áramvonalas" formákkal rendelkezett s ennek eredményeként 140 km/óra sebességgel repült. A gépet Thorotzkai Péter okleveles gépészmérnök gyárában kivitelezték. Kifogástalanul működött, amikor 1914 tavaszán Zsélyi maga vállalta III típusjelű gépe kipróbálását. Szépen felemelkedett, leszálláskor azonban kerekei elakadtak a rákosmezői "repülőtér" homokos talajában. Orra bukott, Zsélyi kirepült az ülésből, s nyílt kartörést szenvedett. Fiatalon, 31 éves korában, hosszú szenvedés után tetanuszban halt meg 1914. július 1-én. Utolsó kívánsága szerint honi földben temették el. Tizennyolc szekér vitte Csalár temetőjébe a koszorúkat. A múló időben nemcsak a koszorúk száma és színevilága fakult meg, de az emlékezésé is. Nem csak az első és a második világégés pusztításaira gondolok, arra, hogy Zsélyi sírja "eltűnt" a kis nógrádi falu temetőjében, és csak 1978 óta egy kalondai pilóta Jaroslav Mihály jóvoltából van ismét megjelölve. Arról, hogy vidékünk adta a magyar aviatika legjelentősebb, egyben legképzettebb képviselőjét, Zsélyi Aladárt, Mártonvölgyi László egy híradásából értesültem először. A budapesti Közlekedési Múzeum akkori igazgatója volt szíves felvilágosítani, hogy a magyar repülők megkoszorúzták Zsélyi sírját a centenáriumán (a szülőföld népe mit sem tudott erről!). A Csemadok Ipolyvarbói Alapszervezetének honismereti túráján ugyancsak felkerestük a csalári Zsélyi Aladár szülőházának maradványa A feltaláló sírhelye temetőben a repülőkonstruktőr sírját, hogy elhelyezzük a megemlékezés virágait. A múlttal szembeni adósságunk törlesztésére kiváló alkalmat kínál a következő, az 1993-as esztendő. Születésének 110. évfordulójára emlékezhetünk — tettekkel. Időközben ugyanis Bombór Magdolna bussai múzeumalapitó segítségével felleltem Zsélyi Aladár szülőházát, illetve annak egy részét a faluban. Sajnos, nemcsak'élhanyagolt, hanem meglehetősen rozoga állapotban áll Bússá központjában. Magántulajdonban van, várva a bármikor bekövetkezhető lebontást! Mentsük meg! Közösen a Csemadok országos és területi választmánya, a bussai alapszervezet, a járási honismereti múzeum, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, a Palóc Társaság az önkormányzatokkal és a segítőkész magyarországi intézményekkel, mindenkivel, akikben él a tisztelet elődeink tettei iránt, akik áldozattól sem riadnak vissza, ha a szülőföldről és nagyjairól van szó! A Zsélyi turbina vázlata URBAN ALADÁR A HÉT 21
