A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
ÉLŐ MÚLT "... hogy megmozgassuk az emberi lelkiismeretet" SZALATNAI REZSŐ ÉS PEÉRY REZSŐ JÓSZOLGÁLATI ÚTJA BUDAPESTEN — 1945 SZEPTEMBERÉBEN II. Valószínűsíthető tehát, hogy idézett emlékezésében Peéry éppen Novomeskýnek ezen az augusztus közepi megbeszélésen tett ígéretére céloz, s ekkor vetődhetett fel — vagy erősödhetett meg — a két pozsonyi író-jóbarátban egy hónappal későbbi budapesti jószolgálati útjuk gondolata is. A szóban forgó bizalmas jelentés első lapján egyébként az illetékes miniszterelnökségi előadó megjegyzése olvasható: "Ha garancia lenne a magyar középiskola megnyitására, indokolt volna a békéscsabai szlovák középiskola megnyitása." A megjegyzés kelte: szeptember 19., azaz a Szalatnai és Peéry budapesti látogatását követő nap. Még ezt megelőzően, a pozsonyi Národná obrodában 1945. augusztus 19-én megjelent híradás szerint magyarországi szlovákok küldöttsége járt a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, illetve az iskolaügyi megbízottnál azzal a kéréssel, hogy "magyarországi szlovák diákok Szlovákiában folytathassák tanulmányaikat, mivel Magyarországon jelenleg egyetlen szlovák népiskola s egyetlen polgári és középiskola sincs". Egyidejűleg arra is kérik a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hasson oda, hogy "a magyar kormány legalább néhány szlovák elemi iskolát, továbbá egy polgári és egy középiskolát" nyisson meg. Ha összevetjük e közlemény, valamint a Szalatnai Rezső és Ladislav Novomeský közötti, fentebb részletezett megbeszélés időpontját, a kettő időbeni egybeesése alapján feltételezhető, hogy a szlovák iskolaügyi megbízottnak ez utóbbin elhangzottjavaslatát a magyarországi szlovákok küldöttségének felvetése motiválta. A magyarországi szlovák küldöttség helyzetjelentésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy az a valóságnak nem megfelelő adatot is tartalmazott, tekintve, hogy a szóban forgó időben Magyarországon huszonnégy szlovák elemi iskola volt. A Národná obroda közleményéhez a magyar miniszterelnökség nemzetiségpolitikai ügyosztálya október 3-án a következő megjegyzést fűzte hozzá: "... a cikk által is hivatkozott és a magyarországi szlovákság részéről a közoktatásügyi minisztériumba benyújtott nemzetiségi iskolák felállítására vonatkozó kérelem tekintetében máris történtek intézkedések, és ez idő szerint szövegezés alatt van egy olyan szolgálati utasítás, amely a nemzetiségi iskolákra vonatkozó nemzetiségi igényeket a legmesszebbmenően fogja honorálni s amely rendelkezés kiadására napokon belül sor kerül." A békéscsabai szlovák gimnázium felállításáról végül is a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1945. október 23-án kiadott, VKM 64.364/1945 — IV. ü.o. számú rendelete határozott, s annak igazgatásával Deme Lajost, a kassai szlovák gimnázium volt tanárát bízták meg. Az érdekesség kedvéért itt már csak azt lehetne elmondani, hogy a gimnáziumba a szabadon folytatott, széles körű propagandaakdó és a meghosszabbított beiratkozási határidő ellenére sem akadt elegendő jelentkező, így az még hónapokkal a létesítése után sem tudta megkezdeni a működését. Az érdektelenség okainak, illetve az egyes szlovák körök részéről tapasztalható ellenpropaganda tényének taglalása most nem tartozik feladataink közé, így elegendő csupán arra rámutatni, hogy a legfelsőbb magyar hivatalos körökben mindvégig messzemenően politikai jelentőségének megfelelően kezelték a békéscsabai szlovák gimnázium ügyét, s a létesítmény fenntartását "beiratkozok hiányában is" szükségesnek tartották. Peéry és Szalatnai Budapesten, "ebben a felgyújtott, szinte elhamvadt, porba, piszokba taszított, megalázott nagyvárosban" a volt szlovenszkói magyar írótárs és szerkesztő, az egykori sarlós, Vass László vendégszeretetét élvezték annak Szemlőhegyi úti lakásában. Szalatnai Rezsőtől — imént idézett szép Szabó Lőrinc-portréjából — tudjuk, hogy a két pozsonyi író "álom és alvás nélkül, szinte egyetlen rohanatban, ajtót ajtóra nyitva, magyarázva, mindenkit tájékoztatva" töltötte az időt, s fizikai teljesítménynek sem elhanyagolható, hogy ki mindenkivel sikerült tárgyalniuk e. néhány nap alatt "honfitársaik érdekében." A szeptember 14-e és 18-a közti napok mérlege ebből a szempontból: 2 órás megbeszélés Gyöngyösi János külügyminiszterrel, 1,5 óra Teleki Géza kultuszminiszterrel, 1 óra Tildy Zoltánnal, a Kisgazdapárt elnökével, a későbbi köztársasági elnökkel, 1 óra Ortutay Gyulával, a Rádió elnökével, 20 perc Kovács Imrével, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárával, 2 óra Jócsik Lajossal, a Nemzeti Parasztpárt képviselőjével, 1/2 óra Boldizsár Ivánnal, a Szabad Szó szerkesztőjével, 3 óra Szabó Lőrinccel, 4 óra Illyés Gyulával, 2 óra Gogolák Lajossal, 1 óra Révay Istvánnal, a Teleki Intézet igazgatójával, 1/2 óra Sík Sándorral, 1 óra Dessewfy Gyulával, a Kis Újság főszerkesztőjével, 1 óra Lőrincz Gyulával, a Magyar Kommunista Párt tömegpolitikai osztályának munkatársával (nevezett azonos a két háború közötti csehszlovákiai magyar baloldali mozgalmak, majd a második világháború utáni csehszlovákiai magyar társadalmi-politikai-szellemi élet kommunista festő-politikusával, az Új Szó későbbi főszerkesztőjével), 1/2 óra Arthur C. Whitney-vel, a királyi angol követség attaséjával, 2 óra A. Lehmann amerikai újságíróval, 4 óra Szalatnaiék budapesti megbízottjával, Szemző Bélával, 2 óra dr. Kemény Gáborral, az Anonymus szerkesztőjével, 1/2 óra Fodor József íróval, továbbá rövid megbeszélések Radnóti Miklósnéval, Borsody Istvánnal, Vájlok Sándorral, Oriskó Istvánnal, Réthelyi Mihállyal, Környei Elekkel, Farkas Györggyel, Manga Jánossal és dr. Holota János nyugalmazott belügyminisztériumi tanácsossal, egykori szlovákiai parlamenti képviselővel és érsekújvári polgármesterrel. Közben még arra is jutott idejük, hogy szavukat hallassák Szabó Lőrinc épp az idő tájt folyó igazolási perében, s írásos nyilatkozatban álljanak ki a fasizmus vádjával elmarasztalt költőóriás mellett. (Találkozásuknak, illetve a két pozsonyi író fellépésének Szabó Lőrinc Bírókhoz és barátokhoz című, nemrégiben kiadott titkos naplójában, valamint több más korabeli forrásban is nyomát találhatjuk.) Peéryék Nyilatkozatát Kabdebó Lóránt tette közzé az Új írás 1991 márciusi számában, melyet Szalatnai mint "író, állami tanár, a Szlovák Sajtókamara tagja, a Sarló alapító tagja, a szociáldemokrata Munkásakadémia országos választmányának tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja", Peéry pedig mint "tanár, publicista, a Szlovák Sajtókamara tagja, a Sarló alapító tagjai, a volt csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos végrehajtó bizottsági tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja" írt alá. Az aláírás érdekességei közül itt csupán íróink Masaryk akadémiai tagságának feltüntetését emeljük ki, jóllehet az Akadémiát — tevékenységének a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában való ellehetetlenítése után — a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-ón kiadott rendeletével jogilag is feloszlatták, könyvtárát, vagyonát pedig folyamatosan meghozott rendelkezésekkel 1947. április 14-vel bezárólag különböző szlovák intézetek és intézmények, szervezetek között szétosztották. Peéryék nyilatkozata azonban arra utal, hogy — ismét egy ismeretlen művelődéstörténeti adalék! — ez időben, tehát 1945 szeptemberében még nem adták föl teljesen az Akadémia — és vagyona — megmentésének reményét. Kiemelten és jelen idejű fogalmazásban említi kettőjük Masaryk akadémiai tagságát a Magyar Nemzetnek az a közleménye, amely — kissé ugyan megkésve, 1945. október 6-án — íróink budapesti útjáról ad hírt. Sőt! A Masaryk Akadémia ügye később is a korszak magánleveleinek, memorandumainak egyik vissza-visszatérő kérdése, hivatkozási pontja maradt. TÓTH LÁSZLÓ
