A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-17 / 29. szám
ELO MULT külföldieknek is — a katalán elsajátítása. Az én általános iskolás gyerme-kemnek például kezdetben komoly nehézséget okozott, hogy — miközben még spanyolul sem tudott — nemcsak a katalán nyelvet és irodalmat, hanem még a földrajzot és a történelmet is katalánul kellett megtanulnia — spanyol iskolában. Két tévécsatorna Az autonóm katalán kormányzat, a Generalität ezen túl is mindent megtesz a katalánság alapkövének tekintett nyelv védelmére és terjesztésére. Az ezt segítő úgynevezett nyelvi normalizácios program megvalósításári külön állami szerv működik. Óriási a médiák szerepe. A Katalóniában fogható négy hazai — nem magán-tv-csatorna közül kettő kizárólag katalán nyelven sugároz, de emellett még egy, az országos spanyol televízió kettes csatornája ad Katalóniának katalán nyelvű műsorokat. Ezeket igen jo érzékkel választják ki: a minden réteg és korosztály körében népszerű sportközvetítéseknek a katalán a kizárólagos nyelve. A katalán fennhatóság alá tartozó Catalunya Radio három adóján is csa|< katalán szót hallani. Az írott sajtó jelentősége kisebb, mert a napilapok közül a katalánok többsébe is a spanyol nyelvű El Paist és a La Vanguardiát részesíti előnyben, de azért bőséges a katalán újságok választéka is, nem beszélve arról, hogy a spanyol lapok itteni kiadásaiban sem ritka a katalán nyelvű szöveg. Az El Pais rendszeres kulturális mellékletének nagyjából a fele katalán, emellett számos hirdetés, gyászjelentés és olvasói levél is ezen a nyelven jelenik meg. A filmek többségét — érthető anyagi okokból — spanyolul vagy spanyol felirattal vetítik, de például Zeffirelli Hamletjének nézői választhattak a spanyol vagy a katalán szinkron, esetleg az eredeti angol változat között. A színházi előadások viszont — hacsak nem Katalónia határain túlról érkezik a társulat — mindig katalán nyelvűek. A világirodalom szinte minden remeke olvasható katalán fordításban, a legjobb katalán nyelvű regényt pedig minden évben a katalán irodalmi nyelv XIII. századi megteremtőjéről, Ramon Lullról elnevezett díjjal jutalmazzák. Tavaly a nyelvvódők újabb nagy győzelmet könyvelhettek el. A spanyol parlament elfogadta, hogy a Katalóniában található települések nevének a jövőben csupán a katalán változata legyen érvényes. A spanyol elnevezések már legfeljebb csak magánbeszélgetésekben alkalmazhatók. így lett például Geronából Girona, Léridából Lleida. Mivel a spanyol rendszámokról az autó bejegyzésének helye is leolvasható, ez azzal is járt, hogy a korábban GE és L betűjelű autók rendszámán Gl és LL szerepel újabban. Ettől az egyetlen, a spanyol nyelvvel szembeni "diszkriminációtól" eltekintve a két nyelv többé-kevésbé békésen megfér egymással. Az emberek kétnyelvűek. A közigazgatásban és a törvénykezésben mindkét nyelv használatát kötelezően lehetővé teszik, a kereskedőknek viszont jól felfogott érdeke, hogy a vevőkkel a tőlük kívánt nyelven tudjanak szót érteni. Az utcán megszólított járókelők is minden probléma nélkül váltanak át egyik nyelvről a másikra. A nyelvi nacionalizmus szélsőséges megnyilvánulásai ritkák. Utoljára a néhány hónapja lezajlott katalán parlamenti választási kampány során fordult elő, hogy a Katalónia teljes függetlenségét követelő Katalán Köztársasági Baloldal vezetője, Angel Colom a Canal nevű spanyol nyelvű magántelevízió híradójának nyilatkozva nem volt hajlandó spanyolul megszólalni. Katalánul elhangzott szavait spanyol felirat formájában olvashattuk. Ugyancsak Colom volt az, aki egy választási nagygyűlés hevében azt követelte, hogy a katalán iskolások a továbbiakban ne spanyolt tanuljanak első jdegen nyelvként, hanem angolt, így a felnövekvő új nemzedék képviselői madridi vagy sevillai kortársaikkal már angolul kommunikálnak. Aráni rádióadás Érdekes, hogy Katalóniában is él egy nyelvi kisebbség. Erre akkor jöttünk rá, amikor eljutottunk a Pireneucok egy eldugott völgyében Vielha városkába, s a feliratokat sem spanyol, sem katalán ismereteink segítségével nem sikerült megfejtenünk. Kiderült, hogy a völgy háromezer lakója egy sajátos nyelvjárást, aránit beszél. Nos, ők ugyanazokat a nyelvi jogokat élvezik, mint a katalán többség: az iskolákban a spanyol és a katalán mellett az aráni nyelvet is oktatják, van aráni rádióadás, s legújabban már az aráni nyelvű televíziós program beindítását tervezik a katalán kormány jóváhagyásával és támogatásával. Senki sem mondhatja a katalánokról, hogy nyelvi jogok tekintetében vizet prédikálnak és bort isznak. LEMPERT MÁRTA (Népszabadság) KÉKFESTÉS Népviseletünkben szinte mindenütt használták az egyes hétköznapi, illetve ünnepi ruhadarabok készítésére a kékfestő anyagot. A kékfestőt számos kékfestőműhelyben festőmesterek készítették. A házi vagy gyári vásznat először lúgos vízben jól kifőzték, majd kiöblítettek, megszárították, és simára mángorolták. Ezután faragott mintafa segítségével szigetelő festékanyagot nyomtak rá, amely meggátolta, hogy a minta helyén az anyag magába szívja az indigófestéket. így a szigetelő massza alatt fehér maradt a vászon. Amikor az egész anyagra rányomták a mintát, néhány napig szárítani kellett. Ezután következett a festés. Az előkészített vásznat egy kerek formájú fogazott vasszerkezetre akasztották, és az egészet indigócsávát, azaz "küpát" tartalmazó kádba merítették. Az anyag megfestése után a kelmét megszárították, majd a szigetelő anyagot hígított kénsavas oldattal eltávolították. A végén a vásznat tiszta vízben kimosták, és ismét megszárították. Száradás után nehéz mángorlókon fényesre mángorolták. A fehér minták mellett zöld, világoskék, sárga, piros, narancs és fekete színeket is előállítottak, sőt, van ahol a helyi ízlés szerint többszínű mintát is készítettek. A minták színe és formája a népviseletben vidékenként változott az életkor, a viselési alkalom és a helyi ízlés szerint. Az értékesítés főleg városokon és hetipiacokon történt. A nagyobb üzemeknek saját üzleteik is voltak. A kékfestés technikáját már az ókori világban ismerték. A festékeket trópusokon termő indigócserjéből nyerték. Európában a középkorban a kék festéket a festőcsülleng nevű növényből állították elő, amelyet nagyban termesztettek Franciaországban és Thüringia területén. A16—17. században egyre nagyobb mennyiségben hozták be Indiából a mintás kék gyapotkelméket. Az indigóval festett mintás import anyagok hamarosan nagyon közkedveltté váltak, habár sokfele tiltották behozatalát a hazai textilipar védelmében. Ennek ellenére a 17. században már Európában is ismertté vált az indigóval történő festési eljárás, amely faragott mintafáival kiválóan alkalmas volt a drága brokátok, szövött minták utánzására, olcsó kivitelezésére. A 17. század végére már Nyugat-Európában a városi polgárság igényeinek megfelelően is termeltek a műhelyek. A kék szín előállításában az indigó fokozatosan fölénybe került a festőcsüllenggel szemben, színtartóssága és fényállóssága révén. A fametszők, mintafaragók egyre gazdagabb mintakinccsel látták el a gyorsan terjedő textilfestő és textilnyomó ipart. Az új textilfestő eljárások hazánkban a nyugati országokból egyrészt az ipari verseny elől keletebbre települő mesterek révén jutottak el, másrészt hozzájárul ehhez a vallásüldözés is a 17—18. században, amely elől az akkori Magyarország területére menekült mestereknek védelmet nyújtott a vallási türelmi rendelet. A 18—19. században már általánosan elterjedt a kékfestés, amely most már fokozatosan főleg a mezővárosi és falusi lakosság igényeit elégítette ki. A 19. század közepén már kisebb gyár jellegű üzemek is működtek az ország területén. A századfordulóig azonban a műhelyeknek csak kis százaléka jutott el a gépesítésig. A külföldi és hazai gyárak versenye a kis műhelyek százait tette tönkre. A háború utáni nyersanyaghiány és a viselet polgáriasodása tovább csökkentette a műhelyek számát. E kihalóban levő mesterségnek állít emléket a pápai Kékfestő Múzeum, melyben a kézi technikától a kis gyár szintjéig emelkedett műhely szerszámai .gépei és termékei eredeti állapotban láthatók. Ennek az Európában egyedülálló múzeumnak a kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők augusztus végéig a komáromi Duna Menti Múzeumban, majd később Dél-Szlovákia további múzeumaiban is. A kiállításon bemutatásra kerül a hagyományos kékfestés folyamata, valamint a ma még működő magyarországi kékfestőműhelyek termékei is. GAÁL IDA (Fotó: Bíró Béla) NYOMÓDÚC A HÉT 11
