A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
HÍRMONDÓ Kassák-szobor Érsekújvárott "Mindig az embert kerestem és bizonyos, hogy magamban is önmagam tiszta embersége érdekel a legjobban." N (Kassák Lajos) Egy régi adósságot törlesztett Érsekújvár, Kassák szülővárosa, amikor 1992. október 30-án Borsos Miklós neves magyarországi szobrász Kassákról vörös márványból készített mellszobrának a leleplezésére került sor a város Fő terén. Emberi és művészi nagyságát a kortárs és pályatárs Luzsicza Lajos festőművész méltatta. A költő életművében, költeményeiben gyakran fel-feltűnik szülővárosa, hiszen Érsekújvárra egész életében szeretettel emlékezett. Az egyik ilyen megkapóan szép vallomása szülőföldjéről az Anyám címére írt levelében így hangzik; "...Harangok kondulnak a plébánia karcsú, magas és a Ferenc-rendi barátok zsindellyel fedett és ezüstös bádoggal szegélyezett tornyában. Mint valami kitárt szárnyú, óriás fehér madarak érkeznek felénk a hangok, egy ideig a fejünk felett lebegnek, aztán szétszámyalnak az egész világba hirdetni a békesség dicsőségét és a hajnali roráték kezdetét. Egyre sűrűbben nyílnak meg a házak ablakszemei, vörösek, mintha gyulladásban lennének valamiféle hosszú, hosszú reménytelen sírásból. És a piactéren már nyitják a boltok ajtóit, szagok keverednek a levegőben, trombitaszó harsan a távoli huszárkaszámya felől, a Szentháromság feje felett ragyog az aranyos háromszög. S mintha az őskeresztények zarándoklásától hozzánkig soha nem szakadt volna meg a fonal, bandukolunk összesűrűsödötl csoportokban, és magunkba szállva haladunk le a templom lépcsőin a néma bolthajtások alá, mintegy a katakombák mélyébe." A költő írásaiban a szülőváros emberei közül a legtöbbet szüleivel, családtagjaival foglalkozott. A különcködő apa mindenáron azt akarta, hogy fia tanult ember legyen, de ő inas akart lenni. Tizenegyévesen szakít a család elképzeléseivel, és beáll inasnak Spomi úr lakatosműhelyébe. Amikor felszabadul, Győr és Budapest lesznek életének következő állomásai. Gyári munkásként tengeti életét, ám a szülői ház utána nyúl, és hazahívja. A néhány hónapi pesti tartózkodás után valósággal falucskává zsugorodott össze Érsekújvár. Ez a hely, ahol született és tizenhat esztendeig élt, átmeneti állomássá vált számára, míg aztán végleg búcsút mond a szülővárosnak, és ismét Pestre utazik. Kassák Lajos a későbbiek folyamán előadóként vagy magánemberként többször is megfordult Érsekújvárott. Röviddel halála előtt nyolcvanadik születésnapja alkalmából szülővárosa díszoklevéllel tüntette ki. Orvosa nem engedélyezte az írónak, hogy az ünnepségeken személyesen részt vegyen. Maga helyett feleségét és üdvözlő levelét küldte, melyben így szól az újváriakhoz:"... Ezen a meghitt ünnepségen testben és lélekben szerettem volna önök között lenni, és egyszerű szavakkal elmondani életem sorát, mindennapi küzdelmeimet, hitemet a szépbe a jóba, és kezet szorítani önökkel olyan odaadással, ahogyan testvérek szorítják egymás kezét a jóízű találkozások alkalmával." A művész özvegyének, Kassák Klárának ajándékozása tette lehetővé, hogy az érsekújvári Művészetek Galériája "Kassák Lajos emlékkiállítás" címen 1983-ban válogatott bemutatást rendezett képzőművészeti és irodalmi alkotásaiból. Az idei Kassák-szobor avatása alkalmából "Kassák L. —; kollázsok 1927—1965" címen az érsekújvári XC Galériában kiállítás megrendezésére került sor a budapesti Kassák Múzeum anyagából. Az Emlékezés Kassák Lajosra ünnepi zenés-irodalmi est egy kis ízelítőt adott a költő irodalmi munkásságából. A színvonalas és gazdag élményt nyújtó műsort a budapesti Kassák Múzeum vezetője, Csapiár Ferenc állította össze, aki egyébként erre az alkalomra "Kassák Lajos — Érsekújvár" címen jelentetett meg egy kötetet a költő és a szülőföld kapcsolatát dokumentáló írásokból. Kassák, Érsekújvár szülötte, e kisvárosból indult egy európai léptékű művészeti mozgalom ébresztőjeként. A költészet, a festészet, a zene minden kísérletezésére érzékenyen rezonált. A rend és a tisztaság volt az életcélja. Neve és helye legnagyobbjaink közt van. Értékes életet élt, s művészete gazdagabbá tett és tesz bennünket is. A kassáki életmű egy példamutató személyiség példamutató életét tárja elénk a maga sajátos varázsával. Strba Sándor A tűz játékai A Pozsonyi Magyar Kulturális Központban 1992. november 16-án nyílt és december 16-ig volt látható az a kiállítás, amely Járási Ildikó nagykanizsai, Jaroslava Hoborová pozsonyi iparművész tűzzománc technikával készült alkotásaiból adott ízelítőt. A tárlaton bemutatkozott három tehetséges művészjelölt is, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola növendékei: Jana Čimová, Elena Pätoprstá és Szilva Ilona. A látogatók meggyőződhettek arról, hogy ez a nem túlságosan közismert technika milyen sokoldalúan alkalmazható, és mennyi variációs lehetőséget kínál az alkotóművésznek. Prikler László felvétele a kiállítás megnyitóján készült.- lamér -A HÉT 9
