A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
GYERMEKEKNEK Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba. — Jó napot, Barna Mackó! — köszönt a Nyuszi. — Látom, tüzet raksz. Minek ez a tűz? — Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot .is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... Es ha már ég a tűz, főzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikuláslevesbe egy-két káposzta levélkét? A gyermekrovat rejtvényeinek helyes megfejtéséért jutalomban részesülnek: Magyar Andrea (Ekecs) 37. szám Szovák Ágota (Bodrogszerdahely) 38. szám Rusőák Martinka (Rozsnyó) 39. szám Calpas Anettka (Léva) 40. szám — Szíves örömest — mondta a Nyuszi —, hazaszaladok érte! Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott. — Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! — kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. — Nagyon finom lesz ez a leves! — Magam is úgy gondolom — mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott. — Szóljunk^ az Őzikének is! Mókus, ugrándezz el Őzikéért! Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, s hamarosan vissszatért Őzikével. — Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! — mondta Őzike. — A Kisróka még nincs itt? — A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez — mondta Nyuszi. — Ne is hívjuk ide! — De bizony idehívjuk! — mordult föl Barna Mackó. — Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast; bízd csak rám. Nyuszi, tudom ón, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: — Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is. Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást. TÉLAPÓ OLVAS A sok levél közül, amelyet Mikulás kapott a gyerekektől kettő teljesen egyforma. Melyik az a kettő? A helyes megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. Ozsvald Árpád Ha éhes vagy... Cinege, cinege, megvesz a tél hidege, kék kabátod foltos, tarka, kinevet a büszke szarka. Cinege, cinege, hát a begyed tele-e? Ha éhes vagy csak kopogjál, ablakomban friss dió vár. m A HÉT 27
