A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
Beszélgetések a halálról Bár e téma valamennyiünket izgat, meglehetősen ritkán kerül szóba. Tabu. Az MTV azonban most megtörte a csendet. Már egy évvel ezelőtt a tv jóvoltából egy leukémiában szenvedő holland lány utolsó hónapjainak, napjainak, óráinak lehettünk szemtanúi, most pedig egy kétrészes műsor keretén belül mondták el halállal kapcsolatos gondolataikat, közvetett tapasztalataikat orvosok, lélekgyógyászok, egyházi emberek. A miskolci mentálhigiéniai intézetben forgatott műsor első része A múlandóság egykor és most címet kapta. Az első nyilatkozó, dr. Kunt Ernő szerint rendkívül fontos, hogy az adott komák megfelelően adjunk választ erre a mindenkit utolérő kihívásra. Berkessy doktor az orvos szemszögéből mutatott rá, hogy a gyógyítás szakembereinek milyen lelki terhet jelent a napi találkozás az elmúlással. Kevés az olyan, aki együtt tud élni ezzel az élménnyel, nem csoda hát, hogy ezt a szakterületet sok orvos otthagyja. Dr. Zonda Tamás a ránk tört "szabadság" pusztító erejére hívta fel figyelmünket, mert nincsenek már tradíciók, mítoszok, s ezáltal az ember előbb-utóbb infantilissá válik. Törvényszerű hát, hogy újra előtérbe kerül a vallás, hiszen vigaszt a haláltudatban csak a hit adhat. A halálra kéltség tényét egyébként szinte minden ember másként fogadja — a kor, a műveltség, a családi környezet függvényében. A magányos ember azonban könnyebben megbarátkozik az elmúlás gondolatával. Érdekességként említi, hogy a gyerekek a legtöbb esetben nagyon is felnőtként tudják fogadni haláluk közeledtének hírét. Túry Ferenc a halotti tor eredetéről és szerepéről beszélt. Valamikor a halotti torokon az elhunyt embertársai tiszteletből elfogyasztották a holttestet vagy italba keverték a halott hamvait. Az együttevés kohéziós erőt jelentett ' egy csoporton belül, valamiféle szövetséget, kiállást az élet mellett, a halál ellenében. Miért fordul el a mai társadalom a haláltól? Erre a kérdésre Túry a következő választ adja: Mivel teljesítményorientált társadalmunkat a tömegtermelés jellemzi, ma már nem tudunk olyan egyéni módon búcsúztatni, mint őseink. Napjainkban a termelésen kívül nem marad másra energiánk. Hogy jól élhessünk, múlékony termékeket hozunk létre az újratermelés lehetősége érdekében. Ez az igyekezetünk kizárólag az élet felé fordít bennünket. Polcz Alaine orvosnő szerint a keleti kultúra jóval jjalál közelibb a nyugatinál. A nyugati kultúra legmodernebb törekvései szerint a halál tényét még életünkben fel kellene tudnunk dolgozni. A műsor második részében, amely egyébként Az élet végső fázisai címet kapta, elsőként Gilyén József kapott szót, aki vallási szempontból próbálta megközelíteni a témát, s a krisztusi példán a feltámadásba vetett hit lényegét magyarázta. Hozzáfűzte: mert nin<» bizonyságunk, a hit lehet csak egyedüli vezérünk, s ezt a hitet mindennap művelnünk kell, hogy megmaradhasson. Dr. Hérics Mária tapasztalataira támaszkodva állította, hogy a vallásos ember valóban könnyebben viseli a haláltudatot. Egyébként, ha valamit kirekesztünk a tudatunkból, az még attól függetlenül létezik és utolér bennünket. Vass József a halál felé vezető állomásokat próbálta megrajzolni. A nyugati kultúra megközelítése alapján (amely egyébként a teljesítmény és a szorongás kultúrája) a halál beállta előtt az emberben — amikor mind mélyebb tudati állapotba ér — nő az izgatottság, amely végül egy szabályozhatatlan energiakitörésbe megy át. Ezzel szemben a keleti kultúra a szemlélődés és az önátadás kultúrája, így a halál felé vezető út fázisait a nyugalom elmélyülésével magyarázza. Itt a végső elszakadás állapotát a megvilágosodás meditációs állapota előzi meg. Végezetül Pitiing János az Elet az élet után FIGYELŐ című Moody-könyvben olvasható tényekről szólt. Ebben a könyvben a klinikai halál állapotából visszatért személyek "életen túli" élményeikről beszéltek. A halálról szóló beszélgetések mindkét részét a témához illő Juhász Ferenc-vers zárta Galkó Balázs tolmácsolásában. Zsebik Ildikó Illusztrációs felvétel: Gyökeres György VISSZHANG Nagycétényben nincsenek hagyományok?! (Válasz Motesiky Árpádnak az A HÉT A Nagycétényi Alapiskola tanulóinak száma 162, s Nyitra környékén a legnagyobb létszámú magyar tanítási nyelvű iskolának számít. Ebből a tényből kiindulva, joggal ■várja el tőlünk — többek között — a Csemadok Nyitrai Területi Választmánya, s annak területi titkára Maga Ferenc úr is, hogy felkészüljünk, s ott legyünk az általuk szervezett különféle jellegű rendezvényeken. Ezt tettük eddig is, s tesszük ezután is. Bizonyítékul talán elég megemlíteni az ez évi járási szavalóversenyt, a néphagyományokra épülő vetélkedőt, valamint az ugyancsak járási gyermeknapot, ahol tanulóink színvonalas szereplése emelte, sőt, biztosította e rendezvények színvonalát. Amiért azonban tollat fogtam a kezembe, az most következik. Sajnos nagyon sokszor 42. számában megjelent cikkére) csak hangoztatjuk, hogy el kell fogadnunk és értékelnünk kell embertársaink másságát. Én ezt tovább viszem. Meg kell tanulnunk elfogadni egy-egy faluközösség, sőt, egy-egy iskola másságát, jellegzetes arculatát is. Nagycétényben a néphagyományok más jellegűek, mint a zoboraljai falvakban. Konkrétan a tavaszvároshoz, a húsvéthoz nem kötődnek jellegzetesen cétényi szokások úgy mint pl. Kolonyban, Zsérén, Lédecen és más zoboraljai falvakban. Ezért arra a Csemadok által tervezett rendezvényre, mely ilyen jellegű versenyt kínál, természetesen nem neveztünk, nem nevezhettünk be. Az A HÉT-ben ez már yiszont így jelent meg: “Abban viszont nem osztozhatunk az Igazgató úr véleményével, hogy Nagycétényben nincsenek hagyományok’. — Olvasom ezt akkor, amikor éppen a falu tapasztalt citerásával alapítottunk egy 15 tanulóból álló citerazenekart, amikor kolléganőmet arra ösztönzőm, hogy folytassa a már feledésbe merült gyermekjátékok felelevenítését. S ez csak egy terület, egy gond a sok közül... A cikk kapcsán azt üzenem a hangosan gondolkodó választmányi tagoknak és Maga Ferenc titkárnak, hogy szép szóval és ösztönző példamutatással azokat próbálják megmozgatni, akik tényleg alusznak. Akik viszont dolgoznak, azokat segítsék, támogassák egyrészt építő bírálattal, másrészt pedig a különféle alapítványoktól kapott összeg igazságos elosztásával. Tisztelettel: Szabó Lajos iskolaigazgató A HÉT 5
