A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
OTTJÁRTUNK čítanie ; je super Könyvszalon 6 92 Könyvekről elmélkedve szinte közhelynek számít, hogy elsősorban Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verse jut eszünkbe. "Ment-e / a könyvek által a világ elébb?" — kérdezi a romantika korának költője. Óriási kétségek vannak benne, de híres versét optimistán fejezi be. Persze, ha Vörösmarty napjainkban tenné fel ugyanezt a kérdést, már kevésbé lenne optimista. Egyrészt elég lenne végigtekintenie az elmúlt száz év történelmén —-alattomos politikai taktikázások és eredményük: véres, mocskos, kegyetlen háborúk. Másrészt — és ez az, ami témánkat érinti — Vörösmartynak csupán szét kellene néznie a manapság kiadott könyvek között. Hiszen aránytalanul nagyobb a silány kiadványok száma, mint azoké a könyveké, amelyeknek legalábbis közük van az irodalomhoz vagy ahhoz, amit "Agyunk az ihlett órákban teremt". A könyv évszázadakon keresztül általában valami szellemi értéknek a hordozója volt. Mára a "könyv" szó jelentése is — mint annyi más mindené — degradálódott. Napjainkban könyvnek neveznek sok olyan kiadványt, amely lejáratja a szó eredeti jelentését, s csupán technikai kivitelezésében, formájában hasonlít a könyvhöz. Micsoda paradoxon! Most, amikor temérdek könyv kerül piacra, fogja magát az ember és elkezd sopánkodni! De elérkeztünk a kulcsszóhoz, a piachoz. Manapság, ha könyvekről beszélünk, elsősorban nem szellemi értékre gondolunk, hanem a könyvnek a piacon meghatározott értékére. Ebben a relációban maradva pl. a Nobel-díjas Hemingway könyvei a piacon értéktelenebbek, mint mondjuk Margaret Mitchell Elfújta a szél című "remekműve", mert Hemingway műveiből sokkal kevesebb példányt vásárolnak, mint a Mitchell-könyvből. (Nincs szándékomban Mitchellt megsérteni, hiszen az ő szentimentális története ártatlan lányregény a napjainkban futószalagon produkált szadista, szado-mazochista pornó- vagy horrorkönyvekhez képest.) Persze Hemingway-l megvigasztalhatta a Nobel-díj, ám azok az írók, akik ebben a kitüntetésben nem részesültek, de vannak olyan "nagyok" — és ilyenkor mi, magyarok sóhajtva kapásból soroljuk irodalmunk nagyjait — ihivel vigasztalódjanak? Mindez az első nemzetközi pozsonyi könyvkiállításon jutott eszembe. A szándék dicséretes. A rendezők — a D + D STUDIO és az EXPO Slovakia — megpróbálták a piac felé közvetíteni a szellem termékeit. Több mint hatvan kiadó mutatta be és kínálta "portékáját": könyveket, újságokat, folyóiratokat, valamint a nyelvtanuláshoz szükséges audiovizuális segédeszközöket a közönségnek és természetesen a terjesztőknek és könyvárusoknak. A kínálatra nem panaszkodhatunk. Jó néhány értékes könyvet is láttam, ám sajnálatos módon rengeteg volt az átlagos színvonalú kiadvány vagy a ponyva, az igénytelen "sikerkönyv". Az volt az érzésem, hogy a kiadók le sem fütyülik az esztétikát, a tartalom és a forma egységét, hiszen a legtöbb kiadvány esetében csupán a külalak, a forma dominált. Sokszor azonban ez sem képviselt esztétikai értéket: elsősorban a minél tarkább, a minél "csicsásabb" és a minél meghökkentőbb fotókollázsokkal hivalkodó könyvborítók hívták fel magukra a figyelmet. A kiállítás azonban így is hangulatos volt. Az olvasást igénylő közönség eljött, bár az emberek inkább nézelődtek, mint vásároltak, ami a mai könyvárakat és fizetéseket tekintve nem is csoda. Régen látott ismerősökkel, volt kollégákkal futhatott itt össze az ember. Egy középkorú hölgy szinte lelkendezve mondta ismerősének: "Mennyire más munka után ide jönni, és nem a zsúfolt autóbuszon haza. Ez mégis valami újat, valami mást visz az egyhangúságba." MELAJ ERZSÉBET
