A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-27 / 48. szám

ZSIBVÁSÁR Meryl Stŕeep... Ez a szimpatikus, Oscar-dijas színésznő eredetileg jogot akart tanulni, de állítólag már az első előadáson elaludt. Ez intő jel volt a számára, s inkább a színészet mellett döntött. — Már az első pillanatban meg­­éreztem, hogy csodálatos do­log belebújni a különböző sze­repekbe. És nem csupán a siker miatt, a fantáziámat moz­gatta meg minden egyes fel­adat. A színészi alakítások során tanultam meg azt is, hogyan oldjam meg magán­életi problémáimat. Korábban komplexusaim voltak az orrom miatt, de most már elviselem. Ha valami miatt egyáltalán gondjaim vannak, az a jövő. Ez nem pusztán a holnaptól való félelem, hanem a gyer­mekeimért való aggódás. Az emberiség jövője és a gyer­mekeim sorsa sokkal fonto­sabb a számomra akármilyen szerepnél. De még egy vödörre való Oscar-díjnál is... — vallja a színésznő. Füstöltek a szűz pipák Bmóban Franciaország, Hol­landia, Lengyelország, Magyar­­ország és a csehszlovák házi­gazdák részvételével nemzet­közi pipaszfvóversenyt rendez­tek. Az győzött, akinek a leg­tovább égett a pipája. Az esélyegyenlőséget garantálta, hogy minden induló három gramm dohányt kapott, amelyet egy szúz pipából kellett elszív­nia. A készletet egy tizenöt centiméteres pipatömő és két szál gyufa tette teljessé, sőt, a pipa megtömésének idejét is előre maximálták, öt percben. A versenyben — talán a hazai pálya előnyeit is kihasználva — a bmói Vftézsiav Dudek győ­zött, miután 2 óra 4 perc és 43 másodpercig tudta életben tar­tani a tüzet. A második egy francia hölgy lett, 2 óra 2 perc 5 másodperces eredménnyel. A magyar résztvevők helyezé­séről nem érkezett jelentés, azt azonban a szervezők elárulták, hogy a fenti feltételek mellett a pipaszívás világrekordja 3 óra 3 perc. Papagáj?! Ornitológusok megfigyelései szerint Németország erdeiben és parkjaiban jelentősen meg­nőtt az elvadult papagájok száma. Ezekkel a meleg égövi madarakkal, ha elszöknek vagy elvesznek, rendszerint gyorsan végez a hideg és az éhség. Néhányuknak azonban sikerült alkalmazkodniuk a he­lyi klímához, sőt, megtanultak önállóan családot alapítani is. A tudósok úgy vélik, hogy a papagájok, melyeknek errefelé nincsenek természetes ellen­ségeik, a század végére elég­gé elterjedt madarak lehetnek Európában. Kicsoda Néreusz? Jóságos öreg tengeristen. Teste dundi, arca pufók, és ismeri a jövőt, de nem szívesen beszél róla. Jelképe a háromágú korona, és a minden ógörög tengeristen­nek kijáró, tridensznek nevezett háromágú szigony. Több mint ötven leánygyermeke van, ezeket nereidáknak vagy nériszeknek ne­vezi a mitológia. Valamennyien jókedvűek és játékosak. Szívesen lovagolnak a hullámok hátán, da­lolnak, táncolnak, díszkiséretül Hogyan büntették a zenetolvajokat? Az olaszok általában roppant muzikálisak, tehát mindig meg­becsülték a jó zenét, és viszo­­tyogtak a disszonáns dallamok­tól. Kétszáz éve odáig fajult a muzsika iránti rajongásuk, hogy Milánóban és Velencében zenei törvényszéket hoztak létre. A törvényszék elé bármelyik zene­szerzőt be lehetett idézni, ha felmerült a gyanú, hogy meló­diáinak egy részét más szerző műveiből lopta. Amennyiben a vád alaposnak bizonyult, két törvényszolga lefogta szegény delikvenst, majd megjelent a csuklyás hóhérjelmezbe bújt íté­letvégrehajtó, és annyi vessző­­ütést mért rá, de jó keményet, ahány ütemet lopott. Ezután az elítéltet letérdepeltették egy sa­rokba, amelynek padlójára hangjegyek voltak festve, és el kellett mondania tíz miatyánkot, szegődnek a hajók mellé, komáz­­nak a halakkal, hisz maguk is halfarkúak. Apjuk a szőke, fehér bőrű Galateiát kedveli közülük a legjobban, akinek a neve tejfehé­ret jelent. Vele a parti fövenyen is felbukkan olykor, főleg holdas estéken. Az a halandó, aki ilyenkor meglesi őket, Néreusztól varázs­hatalmú ezüstsipot kap. Annak birtokában bátran tengerre száll­hat, mert ha bajba kerül, és belefúj a sípba, nyomtan megjelennek a delfinek, és kimentik. végül mélyebbre hajolva köteles volt végigcsókolni a hang­jegyeket, amelyek ellen vétett. A zenei törvényszékek persze nem voltak hivatalos intézmé­nyek, de alapítói, a korabeli muzsikusok nagyon komolyan vették őket. Ha nem jelent meg a beidézett a bírái előtt, pandúrt ugyan nem küldhették éne, de aki nem jelent meg, azt egész Itália zenei életéből kizárták, Így packázni a törvényszékkel egy komponistának sem volt érdeke. Világ­fájdalmas figurákat játszik Mickey Rourke 1950-ben szü­letett, az Actors Stúdióban "képezték” ki, s az amerikai színész a nyolcvanas években futott be. Első két filmjében feltörekvő ifjúkat játszott, s ez nem volt neki való szerep. Ezt a rendkívül jóképű, csendes fiatalembert szinte arra terem­tették, hogy világfájdalmas, unott, lecsúszott alakokat je­lenítsen meg. 1989-ben készült filmjében például — a Johnny, a jóar­­cú-ban — az amerikai sztár hosszú ideig felismerhetetlen. A sztori nem igazán jó, de Rourke nagyszerűen alakítja a figurát. Adott egy kábítósze­res prostituált anya, aki gene­tikailag sérült, torz gyermeket hoz a világra. A gyermekből felnőttként bűnöző lesz. Rab­lás, árulás, lebukás — a börtönpszichológus felkarolja Johnnyt. Plasztikai műtétek sora után jóképű férfi lesz belőle, s úgy tűnik, normális külsővel normális életet élhet. Ám a múlt tovább kísért... Mickey Rourke alakítását az Angyalszív (Angel Heart) című filmben a kritika egyhangúlag elismerte. A film története elég titokzatos. Rourke Robert de Niro partnereként egyik leg­jobb alakítását nyújtja. Persze azt is meg kell jegyeznünk, hogyha egy színész charme­­os és fiatal, mint ő, elkerülhe­tetlen, hogy szívtiprókat játsszon. Ezt a szerepet ala­kítja tökéletesen a Vad orchi­deákban, valamint a 9 és fél hót cimú filmben, Kim Basin­ger oldalán. 26 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom