A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
MINERVA Teret nyer az alkoholmentes sör A világ legnagyobb sörfogyasztó országában, az Egyesült Államokban is terjedőben az alkoholmentes sör. (Az USA mennyiségileg a legnagyobb sörfogyasztó, egy főre számitva a németek görgetnek le a legtöbbet a világon.) Ennek két kampány az oka: az egyik az ittas vezetés veszélyeire int, a másik az egészségesebb, kalória-, illetve alkoholszegényebb életmódot hirdeti. Az amerikai sörgyárak 1989-ig nem sokat törődtek az alkoholmentes sörök piacával, amelyet az európaiak uraltak. Az elmúlt három évben azonban igyekeztek behozni lemaradásukat, eredménnyel. Bár az elkoholmentes sörök részesedése az Egyesült Államok sörfogyasztásában egy százalék alatt marad, a piacnak ez a szelete nem stagnál. Sőt, jövőre a kettős kampány eredményeinek köszönhetően várhatóan már 40 százalékkal bővül. A pionírszerepet a Heileman, a Miller és az Európában legismertebb amerikai sörfajta, a Budweiser tulajdonosa, az Egyesült Államokban piacvezető Anheuser-Busch vállalta. Rövidesen nyomukba lépett azonban az amerikai sörgyártás két másik vezető csoportja, a Coors és a Stroh is. Az amerikai szabvány szerint az alkoholmentesnek minősülő sörök legfeljebb 0,5 százalék alkoholt tartalmazhatnak. Ennek elérésére különböző eljárásokat alkalmaznak. A módszerek bonyolultak, jóllehet az elv egyszerű és egyedülálló. Az alkoholmentes söröknél is van gond: a sörkedvelők leggyakrabban arra panaszkodnak, hogy az alkoholmentes változatok kesernyés íz helyett édesek, és sokszor vizezettnek tűnnek. Az USA sörgyárai különböző megoldásokkal kísérleteznek. A legjobb módszernek a membrános szűrést tartják. Ez azonban nagyon költséges, ezért egyedül a legnagyobb amerikai sörgyár, az USA piacának 44 százalékát ellenőrző Anheuser-Busch engedheti meg magának. Kézi vezérlés A Nap TV bemutatta a CNN filmjét az amerikai hullámvasutakról. A száz méter magas állványzatra erősített pályán 120 km-es óránkénti sebességgel száguldanak a szerelvények szaltózva, spirálozva, 50 métereket zuhanva a súlytalanság állapotába került utasokkal. A narrátor szerint Amerikában ma ez a legdivatosabb szórakozás. Hullámvasutas klubok működnek, esküvőket, banketteket tartanak hullámvasutakon, hitvesi csókok csattannak a súlytalanság állapotában. A hullámvasút-pszichológusok szerint az amerikaiak azért szeretik a hullámvasutat és hasonló szórakozásokat, mert a kockázat- és kalandvágy még él bennük, amelyeket az úttörőktől örököltek. A szakértők és mérnökök, a szerelvények vezetői azt is megállapították, hogy a komputerekkel automatizált üzemmel szemben az utasok jobban szeretik a kézi vezérlést. Amikor a vasszamarat, a szamárfejjel díszített Ford-alvázra épült alkotmányt vezettem, amely az üléseihez szíjazott utasok ijesztgetésére készült, akkor ujjongtak legjobban a hajdani Angolparkban az utasaim, ha olyan vadul indultam, hogy a csacsi két lábra állt, és úgy köröztem az ágaskodó, ugráló alkotmánnyal, hogy már én is féltem. A halálkatlanban és a motorversenyeken is az tetszett a nézőknek, amikor feléjük száguldva, elkanyarodtam, ’megsturcoltam" őket. Amikor pedig Csepelen siklóhajómmal a partra sodródtam, különb fogadtatásban részesültem a veszélyeztetett nézők körében, mint a győzők. Mindebből kitűnik: az utasok és nézők szeretik vállalni a veszélyt. A magyarokban is él tehát az ősi virtus, a kalandvágy! Nekünk azonban nincs szükségünk olyan gigantikus hullámvasútra mint az amiknak, mert amióta az eszemet tudom, az egész ország egy óriás hullámvasút volt. Hol felfelé emelkedve, hol lefelé zuhanva, szaltózva és spirálozva izgultunk, hogy mi lesz velünk, s a súlytalanság állapotában azt sem tudtuk, csókolózunk-e és kivel? Ami még érthetetlenebb: utólag a hullámvasútszakértőink a felfelé ívelést zuhanásnak, a zuhanást pedig emelkedésnek, a súlytalanságot, a fejenállást, természetes állapotnak tartották. Ez ismétlődött minden hullámváltásnál, s aki a lábán maradt, azt a fejére állították. Akik e nagy hullámvasutat vezették, azokban megbíztak hazánk lakosai. Miként az én kézi vezérlésemben is megbíztak a vadszamár utasai. Ezért nem értem, hogy az élenjáró amerikai szaktekintélyekkel szemben miért idegenkedünk a kézi vezérléstől. NYÚLÓ NAPOK Akár tetszik, akár nem, lassul a Föld forgása. Igaz, nem jelentősen, évszázadonként csupán néhány ezred másodperccel, de az ókorhoz képest máris észrevehető a napok nyúlása; nem esik ugyanis egybe a hold- és a napfogyatkozások akkor megfigyelt időpontja a ma, viszszamenőleg ldszámolttal. Azt eddig is tudtuk, hogy bolygónkat a Nap és a Hold által okozott árapály lassítja. Azt azonban csak nemrég derítették ki orosz kutatók, hogy a Földnek sokkal gyorsabban kellett volna fékeződnie, mint ahogy az a valóságban végbement. Elkezdték hát keresni a rejtve működő "gyorsítót". És ugyancsak elámultak, amikor kiderült, hogy az nem más, mint maga a dagályhullám, amely iszonyatos tömegével az Egyenlítő mentén fut körbe, és részben kompenzálja a fékeződést. Ez a bolygóméretű, félnapos ritmusú, sajátos "tektonikus vibrátor" legalább négyszázmillió éve működik már — és csak a Földön, hiszen a Marsnak, a Vénusznak és a Merkúrnak nincsen a miénkhez hasonló holdja —, és jó munkát végzett: elősegítette a földkéreg és a -köpeny közti egyensúly stabilizálódását, csökkentette a geológiai táblák súrlódását, és talán neki köszönhetjük az óceánok kialakulását is, amelyekben viszont megszülethetett az élet. A fentiekből pedig két következtetés adódik. Az egyik az, hogy közvetett módon, lám, a Hold is belejátszhatott a földi élet kialakulásába; a másik pedig az, hogy nem szabad olyan ár-apály erőműveket építeni, amelyek csökkentik vagy lassítják a dagály mozgását, mert akkor lelassul a Föld forgása. Annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek... A HÉT 21
