A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
mjmjú Milyen turista az akupunHturístaP Semmilyen, illetve egészen más. Ezt mostanában saját bőrömön tapasztalom, amely meglehetősen lyukacsos. Naponta újabb és újabb apró tetoválásszerű, szaknyelven szólva, bevezető nyílásokkal illetik habtestemet általában deréktól lefelé, de van úgy, hogy feljebb is merészkedik az, akiről tulajdonképpen írni szeretnék. Ahogy járkel a fehér leplekkel elkerített fekvőrekeszek között, mackós járással, olyan, mint egy robosztus télapó. Még abban is hasonlít, hogy ördögfiókák helyett két ördögien csinos, tűzrőlpattant, igazán irigylésreméltó kísérője is van. Ami ban különböznek, az az, hogy valamennyien "egészségügyi fehérben" róják körbe-körbe útjukat, és képzeletbeli puttonyukban nem ajándékok, csokik, cukrok vannak, hanem hosszabb rövidebb finomra hegyezett tűk, amelyek viszont sokkal értékesebbek, mint az említett meglepetések. Egyszóval néhány hete dr. Herdics János "akupunkturista" páciense vagyok, no meg kíváncsi is, így nem állhatom meg, hogy néhány dologról meg ne kérdezzem. Sajnos azonban a doktor úr nemcsak robosztus és kortalan, hanem nagyon elfoglalt is, így aztán ki kell vámom a "hosszúnapot", a szerdát, amikor végre van egy kis "lyuk" zsúfolt gyógyprogramjában. Bár jobb riportalanyt el sem tudok képzelni, a beszélgetés nem zavartalan, hiszen gyakran meg kell szakítani a még délután négy órakor is érkező-távozó betegek ellátása érdekében. Fájdalomdíjul az egyik "tündérke-nővérke" finom kávéval, ásványvízzel igyekszik enyhíteni a várakozás cseppet sem nehéz perceit. Addig legalább körülnézhetek a rendelőben, amelynek egyik fala tele van különböző elismerő oklevelekkel, az íróasztal üveglapja alatt meg mindenféle, nekem rébusznak tűnő rajzok, ábrák, anatómiai útmutatások vannak. Mire kibámészkodom magam, megérkezik a doktor úr, és elindul a szóáradat. — Ha gyerekkorában beszélgetek Önnel, és megkérdezem, mi leszel ha "nagy" leszel, mit válaszolt volna? — Nehéz a válasz. Többféle dologra gondoltam, rettentően szerettem olvasni. Nagyobb értékeket — mint egy jó könyv — még ma sem tudok elképzelni. Amikor különböző kalandokról olvastam, azon gondolkoztam, hogy elmennék hajóskapitánynak, mert abban az időben túl sok tengerrel kapcsolatos könyv került a kezembe. Aztán a középiskola vége felé már volt egy sokkal komolyabb tervem, biológus szerettem volna lenni. Az orvosi pálya gondolata tulajdonképpen érettségi előtt egy—két évvel merült fel bennem. — Volt esetleg valamilyen családi indíttatása a pálya felé? Akadt netán a rokonai között orvos? — Nem. Édesapám pedagógus volt, gimnáziumu igazgató, tehát titokban mindig arra gondolt, hogy majd folytatom a "művét", és én is tanítani fogok. Szinte megdöbbentek, amikor egy évvel az érettségi előtt úgy döntöttem, hogy orvos leszek. — Hogyan lesz egy érettségiző diákból akupunkturista ? — Az érettségiző osztályban volt egy biológiai szakkörünk, én ezt nagyon szerettem. Ekkor tudatosodott bennem, hogy orvosira szeretnék menni. Állatokat, főleg békákat boncoltunk. Volt egy műszerkészletem, amellyel megfelelő tisztítás, sterilizálás után a kísérleti állatokon apróbb beavatkozásokat végeztünk. Megismerkedtem a helybeli orvossal, el-eljárogattam hozzá, megmutatott pár dolgot, például hogyan kell egy injekciót beszúrni. Egyszer odajött egy néni, aki panaszkodott, hogy már mindent megpróbáltak, de hiába, mert nagyon fáj a térde. Akkor én már némileg megismerkedtem az akupunktúra alapjaival. Mondtam a szolgalatos kollégának, hogy egy már akkor ismert helyi érzéstelenítő szer befecskendezésével nem próbálhatnék-e meg segíteni. A hölggyel azután többször találkoztam, és határozottan állította, hogy a beavatkozás után megszűntek a térdfájdalmai. Tehát merem állítani, hogy ez a próbálkozásom volt az első kísérletem az akupunktúra terén. — Ahhoz, hogy valaki akupunkturista legyen, kell valamilyen speciális képzés a hagyományos orvosi képzésen kívül? — Ahhoz, hogy valaki akupunktúrával foglalkozzon, el kell végeznie az orvosi egyetemet. Legalább egy szakvizsgájának meg kell lennie, a harmadik feltétel az (legalábbis eddig), hogy a szakvizsga elvégzése után az illető jelentkezzen akupunktúrás továbbképzésre. Ezek az akupunktúrás továbbképzések az orvosi továbbképzővel vannak összekötve, amely szakembereket kért a kerületi akupunkturistától. Ezek közé tartozom én is, és a Szlovák Akupunktúra Szövetség vezetőségi tagja vagyok. Rendszeres előadássorozatainkon készítjük fel az embereket. Az oktatás, amely körülbelül 1 évig tart, vizsgával zárul. Ha a vizsgákon az illető eléri a szükséges pontszámot, kap egy igazolást, amely feljogosítja arra, hogy a szakterületén belül különböző kisebb-nagyobb beavatkozásokat végezzen. — Most már igazán kíváncsi vagyok, mi a lényege ennek az eljárásnak Elmondaná röviden ? — Az akupunktúrás pontok szigorúan lokalizáltak anatómiailag. Ezeknek a helyzetét meg kell tanulni, ez az alap. Én ezeket a pontokat inkább akupunktúrás vagy aktív helyeknek nevezem, mivel a bioelektromos komponensei egészen mások, mint a környező bőrnek. Azért nevezem ezeket a pontokat inkább helyeknek, mert ezeknek van bizonyos kiterjedésük mind szélességben, mind mélységben, így az, ha megszúrom a pontot, még nem elég, el kell érnem bizonyos mélységet. Abban a mélységben található egy csoport érző testecske, és tulajdonképpen ez adja az akupunktúrás részt, legalábbis én annak neveztem el az utolsó világkongresszusi előadásaim sorozatában. Ha az ismert aktív pontcsoportot egy képzelt vonallal összekötjük, akkor úgynevezett akupunktúrás pályát kapunk. Mindegyik pálya egy bizonyos reprezentatív belső szervnek felel meg. Ehhez a pályához tartoznak az úgynevezett mélypályák, amelyek belül kapcsolatot teremtenek a belső szervek között is, aztán van ennek egy harmadik része, ezek a pályák menti izmok, amelyeket ezek a pályák uralnak. Amikor méréseket végzünk, akkor kiválasztjuk az úgynevezett reprezentatív pontokat, ezek adják vissza a legjobban a pálya minőségét. Aztán vannak más pontok, amelyek már a mély pályára is hatnak, és bizonyos számítások alapján meg lehet közelíteni a mély pályának a bioelektromos komponensét. Ezekkel az egész komoly számításokkal meg tudjuk állapítani, hogy például gerincproblémáknál a gerincizomzat globálisan hogyan néz ki, túlfeszítette-e egyik vagy a másik oldalon; kideríthető, hogy bizonyos csigolyák magasságában az izomzat jobb vagy bal oldalon, elöl vagy hátul milyen feszült, és tudom azt, hogy mit kell megszűrni a helyrehozatalukhoz. — Ha jól értem, akkor ezek a pontok bizonyos elektromos kisugárzással bírnak? — Minden sejtben bizonyos folyamatok játszódnak le, amelyek eredményeként bioelektromos áram, feszültség is keletkezik. Ezeknek az összessége egy belső térhatást hoz létre, amely minden irányban sugároz. A kongresszuson előadott teóriám szerint én egy úgynevezett bioelektromos ablakot, bizonyos részeket feltételezek, amelyek kissé jobban áteresztik ezt a kisugárzást, és aktivizálják a fölötte levő réteget, beleértve 18 A HÉT
