A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
OTTJÁRTUNK Misztifikáció nélkül egy közgyűlésről Őszintén bevallom, hogy október 24-ón 14,00-tól 18,00 óráig átmeneti azonosságtudat-zavarban szenvedtem. Miközben szemfüleltem a MISZ IV. országos közgyűlésén a Komáromi Jókai Színházban, nem tudtam eldönteni, hogy a többi résztvevővel együtt minek is tekintsem magamat: lapunk kiküldött riporterének, a MISZ KI volt szervezőtitkárának vagy "csak" egy — a szervezet jövője iránt érdeklődő — MISZ- tagnak? A puskaporos légkörben zajló események során egyre inkább be kellett látnom, hogy személyemben e "triász" szétválaszthatatlan. Viszont a riportertől egy objektív tudósítást, az egykori szervezőtitkártól bizonyos problémák magyarázatát (mert "vétkesek közt cinkos, aki néma..."), a teljes jogú tagtól pedig talán valamiféle — a jelenlegi kátyúból kivezető — lehetőségek felvázolását várja az olvasó. Végül is úgy döntöttem, hogy megpróbálok eleget tenni mindhárom elvárásnak, bár e cél érdekében kénytelen leszek kissé "műfajtalankodni". Persze eközben bennem is felmerült a kérdés, hogy etikus-e, amit teszek? Azonban eloszlottak a kételyeim, amikor meghallottam, hogy a MISZ új elnökségébe javasolt egyik tag (N. Kákarov Szilvia) a "Fiatalok Stúdiójában" először "be nem avatott" riporterként faggatta a jövendő "team-társait", majd pár perc múlva — új funkciójával élve — nyilatkozott a MISZes problémákról stb. Ki-ki maga döntse el ezután, hogy a kettő közül melyik az etikusabb eljárás! Tehát kezdem a gyűlésen tapasztaltakkal: a MISZ 34 helyi csoportjából 19 képviseltette magát az idei közgyűlésen. Az előzetesen szárnyra kapott hírekkel ellentétben Kelemen László elnök fél éve tartó hűtlenkedése után e gyűlésre sem érkezett meg, pedig hívták-várták... A program Hamerlik Richárd alelnök és Mlinkovics Róbert irodavezető (a továbbiakban "főasztal" — a sz. megj.) által összeállított terv szerint indult, és az első óra (SZISZ- gyűlésekre emlékeztető) hangulatát leginkább a "közöny a köbön"-kifejezéssel jellemezhetném. Részletekbe fölösleges bocsátkoznom, mivel eleinte említésre méltó dolgok nem történtek. Majd az előző közgyűlésekhez hasonlóan (pl.: Geönczeöl—Mlinkovics-párharc) egymás után robbantak az "időzített bombák". Ekkor a "főasztal" szerette volna kiküldeni a sajtó képviselőit, de a küldöttek ezzel nem értettek egyet. Az Országos Elnökség további öt tagja (Balázs Zsuzsa, Horváth Pál, Barta György, Tóbiás Géza, Horkay 2 A HÉT László) bejelentette lemondását, mert lehetetlennek tartották a "főasztallal" való további együttműködést. Indokként a két személy titkolódzását, az elnökségi üléseken közösen elfogadott határozatok (pl.: pályázat kiírása a főszervezői állásra stb.) meg nem valósítását, a lényeges történésekről való hiányos tájékoztatásukat, 9 elnökségi tag közös nevezőre jutásának képtelenségét stb. hozták fel. Ezt követte a két fél, illetve a helyi csoportok hiányosságainak felsorolása — érvek és ellenérvek, illetve személyeskedések hosszú sora. Emellett azért jutott idő a MISZ KI két közgyűlés közti konkrét tevékenységének ismertetésére is, amelyet nagy mértékben meghatározott a felhasználható pénzeszközök mennyisége is. Ezekről a rendezvényekről folyamatosan beszámoltunk lapunk hasábjain, ezért most nem térek ki rájuk. Ezt követte a gazdasági beszámoló, amely sokakban kérdőjeleket hagyott maga után (hiszen állítólag az OE tagjai sem nyerhettek betekintést a könyvelésbe stb.), ám a válaszadás nem az újságíró feladata... A szünet utáni érdemi munkában — az alapszabályzatban eszközölt módosítások megvitatásában, az új OE megválasztásában, továbbá a határozati javaslat jóváhagyásában — a 38-ból mindössze 17 tag vett részt, mivel az említett öt elnökségi tag kivonulása után a küldöttek nagy része egyetértése, bizonyításaként követte a távozókat. Érdekes módon a "főasztal" még így is határozatképesnek nyilvánította a közgyűlést(l), és 12:5 arányban sikerült elfogadtatnia a következő időszakra vonatkozó programtervezetet azzal az előre bejelentett feltétellel, hogy a tervezet öt megalkotója (Hamerlik Richárd, Mlinkovics Róbert, N. Kákarov Szilvia, Petrik Zsolt és Pál Tibor) csak együtt hajlandó indulni az OE-választáson, illetve együtt hajlandó valóra váltani ismertetett elképzeléseit. (Talán kételkedtek abban, hogy erre a jelenlevők közül bárki más is képes lenne???) Tehát végül egy tucat küldött (azaz hat helyi csoport) megválasztotta az említett jelölteket. Arról még korai lenne nyilatkozni, hogy tulajdonképpen a MISZ-nek hány helyi csoportja, tagja is marad a történtek után?! Viszont az tény, hogy Mlinkovics Robinak immár sokadszor sikerült megszabadulnia a hibákat felhánytorgatni merő társaitól — elnökségi tagoktól és munkatársaktól (pl.: Geönczeöl Zsuzsától, Pomichal Máriától, Petrik Zoltántól, Jókai Zoltántól, Nagy Katalintól és személyemtől), hogy új személyeket maga köré gyűjtve továbbra is funkcióban maradhasson. Ez alkalommal különféle szerkezeti változtatásokat is beígért (pl.: a januári elnökségi ülés óta esedékes belső működési szabályzat kidolgozását, a feladatok elosztását stb.). Azonban arról nem esett szó, hogy a konkrét feladatokat vállaló öt elnökségi tag között a végzett munkával arányosan szótosztódik-e eddigi 5200 koronás havi fizetése, vagy a többiek csupán társadalmi munkaként vállalják a teendőket? (A beígért sajtótájékoztató híján nem került sor a válaszadásra.) Azonban nem is ez a fontos, hanem inkább az, hogy a továbbiakban mennyire lesz aktív az új OE és a tagság, marad-e annyi tagja a MISZ-nek, hogy állami támogatásban részesülhessen stb.? Idővel mindez kiderül... Mit fűzhet mindehhez akár az egykori szervezőtitkár, akár az "egyszerű" MISZ-tag? Talán annyit, hogy szomorú és nem túlzottan optimista a MISZ jövőjét illetően! Úgy gondolja, hogy ismét azok távoztak, akik megsokallták a meddő vitákat és a régi időkre emlékeztető diktatórikus módszereket (pl.: kétszemélyes döntéshozatal, időnkénti alapszabály-módosítás saját érdekek szerint, elnöki vétójog beiktatása, egy lehetőség közüli választás, mások személyi adataival és aláírásával való visszaélés, gazdasági mesterkedések stb.); és azok maradtak funkcióban, akik a közgyűlés bizalmának elvesztése után sem látták be hibáikat... Hogy mi lehetett volna az optimális megoldás? Talán az, ha a funkcióban maradt két elnökségi tag is önként vállalta volna a közlegénysort, és az újonnan megalakított "baráti kft.-je" helyett másoknak is lehetőséget és időt adott volna különféle programtervezetek alapos kidolgozására, illetve a későbbi bizonyításra. Hiszen örülnünk kell a MISZ létének, de ne legyen mindegy, hogy a hazai magyar ifjúság vagy csak pár ember érdekeit szolgálja ez a szervezet! Utóirat: A taglalt okokon kívül még egy "apróság" is arra késztetett, hogy papírra vessem a fenti sorokat: mikor teljes jogú tagként véleményt akartam nyilvánítani a közgyűlésen, hogy a jelenlevőkkel együtt vitassuk meg a problémákat, a "főasztal” először megfosztott ettől a jogomtól, de az alapszabályra hivatkozó küldötteknek köszönhetően végül is szót kaptam. Akkor is álltam elébe és ezen sorok megjelenése után is állok elébe minden ellenvéleménynek, észrevételnek... MISKÓ ILDIKÓ
